A bál  - 2. felvonás

Sirius magabiztos léptekkel közeledett esti „áldozata” felé. Az ismeretlen álarcos lány rémülten pislogott maga mögé, hogy hátha nem felé lépked a fiú.

- Szia! Sirius Black vagyok. Hívj csak Siriusnak. Te új vagy itt?

Christine egy pillanatra ledöbbent. „Ennyire jóra sikeredett a jelmezem, hogy ez a tapló fel sem ismer?”

-         Ö… igen. Valahogy úgy – mondta kicsit megszeppenve.

-         Akkor gyere, körbevezetlek!

-         El vagyok egyedül is, de azért köszi! – és már indult is a másik irányba.

-         Hát én azt kétlem, hogy el vagy egyedül! – vágott be elé hirtelen.

-         Miért, talán félnem kéne valamitől vagy valakitől? Mondjuk tőled?

-         Tőlem? Vigyázok rád, ha gondolod! Amúgy melyik házba osztott be a Süveg?

-         Ho…Griffendélbe!

-         Tényleg? Én is oda járok! Mondtam már, hogy van egy zenekarom? Jól tudok táncolni, nincs kedved kipróbálni?

-         Ö… hát… izé... Szerintem most inkább megyek.

-         Jössz akkor táncolni? Nem gondoltam volna, hogy ilyen könnyen fog menni.

Még mielőtt Christine bármit is szólhatott volna, Sirius a táncparkett közepére rángatta őt.

-         Elárulnád esetleg a neved? – kérdezte miközben megpörgette.

-         Cameron – vágta rá hirtelen ötlettől vezérelve.

-         Hm. Szép név. Ismersz itt valakit?

-         Nem, nem igazán.

-         Akkor bemutatom a társaságot. Kezdjük annál a saroknál – mutatott balra. – Ott gyülekeznek a legjobb fejek. James, az a Batman figura, a legjobb haverom, kicsit lökött ugyan („Te is az vagy” – gondolatok Christine agyából.), meg rá van kattanva arra a Cicára mellette, de amúgy nagyon rendes. A Cica pedig Lily. Ő a legokosabb az évfolyamon. Kicsit stréber, és szeret ordibálni Jamesszel, de alapvetően aranyos, kivéve, ha idegesítő. A másik páros Meda és Remus. Meda az unokatesóm, és úgy látom nagyon rákattant Remus barátomra, aki társaságunk lelkiismerete. Bár Lily se marad el sokkal mögötte. Ja, és Peter! Hát kicsit fura szerzet. Lehet, hogy meg fogod kedvelni, de nem vagyok benne biztos.

Ekkor egy pörgősebb számra váltottak, és a terem másik végében kötöttek ki.

-         Ők ott az idióták. Bár van, aki mardekárosoknak hívja őket. A szőke, hosszú hajú szépség Lucius. Fiú! A félreértések elkerülése végett. Mellette a fekete hajú hárpia az én drága másik kuzinom, Bella. Ha húzni akarod, hívd Trixynek.

-         Neked mindenki a rokonod itt?

-         Hát az aranyvérűséggel jár. A Mardekárban emiatt elég sok a rokonom. Sajnos. Például ott a tesóm is, Regulus. Ő is a hülye aranyvérimádók közé tartozik. Sajnos a jó édes anyám őt is beszervezte. Csak Meda meg én vagyunk a normálisak. De hagyjuk is őket! Elmegy az étvágyam!

-         Érdekes családod van! Te miért nem vagy mardekáros?

-         Ez egyszerű szívem, nem vagyok érzéketlen tuskó. Csak néha. Bár Lily elég sűrűn szokta mondani. Jaj ne! Jön felénk az egyik rajongóm…

Christine megfordult és Cassidyvel találta szembe magát.

-         Nem vagy kissé beképzelt? – fordult Sirius felé.

-         Lehet. Egy kicsit. Ő Cassidy. Soha ne barátkozz vele. Kerüld el messzire.

-         Sirius, nem úgy volt, hogy együtt jövünk? Ki ez a csaj? – fordult Christine felé, Christine pedig továbbfordult az arcát takargatva.

-         EZ itt Cameron. És ha most megbocsátasz, nekünk most más dolgunk van – mondta, és elhúzta Christine-t a terem másik végébe.

-         Itt már nyugisabb.

-         Van még valaki, akit be akarsz mutatni, vagy mehetek?

-         Untatlak? – húzta fel a szemöldökét.

-         Nem, nem erről van szó, csak… - magyarázkodott.

-         Ó és ott van Christine.

-         Milyen Christine? – kérdezte ijedten.

-         Hát Christine White! Ismered?

-         Nem – vágta rá. – Ki ő?

-         Ö… Egy hollóhátas.

-         Bővebben?

-         Na! Mégsem untatlak?

-         Csak nem tetszik?

-         Ki? Te?

-         Nem! Christine!

-         Ó, dehogy. Csak hasonlít rád. Viselkedésileg. Kicsit makacs. De neki tetszem, tudom.

-         És ezt honnan veszed? – háborodott fel Christine.

-         Rám nyitott, mikor zuhanyoztam – mondta kajánul a srác.

-         És ha véletlen volt?

-         Az nem lehetett. Ismerem azt a nézést. Nem tud nekem ellenállni! Amúgyis, miért véded ennyire? – kérdezte furcsállva Sirius.

-         Én nem védem, csak kíváncsi vagyok – védekezett Christine.

***

-         Mégis honnan veszed azt, hogy Macskanő nem szereti Batmant?

-         Potter! Én is láttam a filmet!

-         Nem lehetsz ebben ennyire biztos! Nem mondtak semmi konkrét dolgot.

-         Hagyjuk! Akkor sem játszom a szeretőd!

-         Na de Lily! Ki kérte, hogy játszd?

-         Elegem van már belőled Potter!

-         James, nem Potter. Csak simán James.

-         Én se kértelek, hogy hívj Lilynek! Eddig mindig Evans voltam. De már jó ideje minden haverod Lilynek hív. Mi történt?

-         Remus már első óta Lilynek hív. Csak most vetted észre?

-         Nem róla beszéltem! Talán még ő a legnormálisabb közületek.

-         Csak talán? Akkor még van esélyem – örömködött James.

-         És most egész este itt kell ücsörögnöm VELED? – kérdezte kétségbeesetten.

-         Nem muszáj ücsörögni. Jössz táncolni?

-         Feladom. Legalább addig se ülök – mondta Lily beletörődötten.

-         Tényleg? – csillant fel James szeme.

***

-         Te mit tudsz a vérfarkasokról? Egy csomó dolgot utánuk olvastam. Bizonyos jelekből fel lehet ismerni őket emberi alakban is.

-         Tényleg? – mondta elmélázva Remus.

-         Bár én még egyel sem találkoztam, de most már jobban oda fogok figyelni – mondta izgatottan Meda.

-         Hm. Jól teszed.

-         Minden rendben van Remus? Kicsit nyúzottnak tűnsz.

-         Mostanában nem jól alszom. Amúgy mi ez a nagy vérfarkas-őrület? – kérdezte meglepetten Remus.

-         Lehet, hogy hülyének fogsz nézni, de szerintem van egy vérfarkas az iskolában.

-         És ezt miből gondolod? – nézett rá félve Remus.

-         Hát hallok hangokat teliholdkor. Vonításokat meg ilyenek.

-         Értem. És akkor most mi lesz?

-         Meg fogom keresni – jelentette ki határozottan a lány.

-         És karóval átdöföd a szívét, ahogy szokták írni a könyvekben?

-         Dehogy! Őrültnek nézel? Csak már régóta akarok valami háziállatot. Anyám meg úgyse bírja a vérfarkasokat. Hát miért ne?

Remus akarva-akaratlanul, de elnevette magát.

***

-         Mostantól kezdve együtt foguk suliba járni. Megvárjalak reggelente? – kacsintgatott meggyőzően.

-         Kösz, elboldogulok egyedül is – mondta Christine közömbösen.

-         Most miért vagy ilyen? Csak segíteni akarok.

-         Jó, jó, elhiszem, de biztos van más dolgod is. Például az a csaj… az a Cassidy. Vagy valaki más.

-         Ők annyira nem érdekelnek. Különben is, még nem is ismered az iskolát. Még eltévednél. Nem venném a szívemre – pislogott ártatlan tekintetével.

-         Az az igazság, hogy már másnál elígérkeztem.

-         És ki az illető? – lépett közelebb. Christine ösztönösen hátrálni kezdett, bár még magának sem merte bevallani, élvezte a fiú közelségét.

-         Az titok.

-         Szóval valami fiú. Nem baj, én nem adom fel, hisz most is velem táncolsz.

-         Ja, még kereken öt percig. Aztán vége a bulinak.

-         És csak úgy elmennél?

-         Hoznál nekem valamit inni? – váltott témát hirtelen.

-         Persze, egy pillanat és itt vagyok.

-         Okés, megvárlak – mondta mosolyogva, de ahogy Sirius eltűnt, ő elindult az ajtó felé. Ahogy kiért a teremből, futni kezdett. „Fel kell érnem a Hollóhátba még mielőtt meglát” – gondolta.

Sirius sehol sem találta a tömegben Cameront. Így hát kinézett a folyosóra, de már csak kopogó léptek zaját hallotta. Futva elindult a hang irányába. Már épp meg akart állni, mert a hangok a Hollóhát klubhelyiségének irányába vezettek, márpedig Cameron griffendéles.

Christine érezte, hogy követik, úgyhogy gyorsan elmormolta a jelszót, és belépett a helységbe. Már nem láthatta, hogy Sirius meglepetten áll a folyosó másik végén.

„Valami itt nem stimmel.”