XVII. Elm�lked� gyeng�lked�

Arina lassan felnyitotta �lomneh�z pill�it. Hirtelen azt se tudta, hogy hol van �s egy�ltal�n mi is t�rt�nt vele. Lassan azonban sz�p sorj�ban visszat�rtek a f�j� eml�kek: a veszeked�s a folyos�n… Harry �tka…

- Draco! – fordult meg hirtelen, de csal�dnia kellett: senki sem tart�zkodott a gyeng�lked�n. Nem volt egy �rva l�lek sem az �gya mellett.

„Mi�rt nincs itt senki? Olyan nagy k�r�s lenne, hogy legyen itt velem valaki?”

Tekintete azt�n az �t�tt-kopott �jjeli szekr�nyre v�ndorolt, ahol a szokv�nyos friss vir�gok mellett csup�n egyetlen apr�cska ez�stsz�n� bor�t�k �rv�lkodott. N�mi haboz�s ut�n �rte ny�lt, majd �gy n�zte a benne rejl� p�r soros k�rty�csk�t, mint akit megbabon�ztak. Ez �llt rajta:

„Mi is a n�v? Mit r�zs�nak h�vunk mi,
B�rhogy nevezz�k, �ppoly illatos.”
W. S.

Mosolyogva helyezte vissza a bor�t�kba a lapot. K�nnyekig meghatotta a puszta tudat, hogy m�g sincs egyed�l. Legal�bb egy valaki akad abban a hatalmas kast�lyban, akit nem zavar a t�ny, hogy Voldemort az apja. Egy nagy s�hajt k�zepette h�trad�lt a p�rn�ra.

„Hogyan fajulhattak id�ig a dolgok? Hogy jutottam id�ig? Olyan, mintha az eg�sz vil�g �sszefogott volna ellenem.
Harrynek igaza van, mint mindig. Nincs jogom �t�lkezni m�sok felett. Ah… uralkodnom kellett volna magamon. Tudom. De az, hogy egyszer elvesz�tettem a fejem, az m�g nem jelenti azt, hogy ugyanolyan vagyok, mint �k. Hermione sem gondolhatta komolyan… hisz r�gt�n meg is b�nta, amit mondott. Teljesen elpirult, amikor… v�rjunk csak! Nem is �nmiattam, hanem… Draco! Ez az, �miatta t�rt�nt… �s r�ad�sul nem is el�sz�r. M�r a vonaton is, meg a folyos�kon, igen. Hermion�t mindig a s�r�s ker�lgeti Malfoy k�zel�ben. Na meg Cs�mp�s is r�t�madt, mintha haragudna r� valami�rt… Pansy egyszer azt mondta nekem, hogy Draco mindenkit megkapott. Vajon… �t is?
De Harry hogy tehette ezt velem? Mi�rt fordult ellenem?”
G�rcs�sen markolta takar�ja sz�l�t, mik�zben egyik k�nnycsepp a m�sikat k�vetve lefolyt az arc�n, majd halv�nyan elmosolyodott.
„Mikor el�sz�r tal�lkoztunk, ugyanez volt a helyzet. Akkor is p�lc�t fogott r�m. Milyen r�gen is volt m�r… az eg�sz ny�r csak a mi�nk volt - nosztalgi�zott-, m�gis majdnem mindennek v�ge szakadt. De… v�g�l is ennek k�sz�nhet�en j�tt�nk �ssze, mert f�lt, hogy... M�r nem is eml�kszem, mikor tartott utolj�ra a karjaiban… Akkor biztos azt hitte, hogy nem �lem t�l…
Hogy lehet? R�m mi�rt nem hatott az �tok? Meg kellett volna, hogy haljak. Hermione azt mondta, hogy szerinte az�rt, mert v�la vagyok… nem, �n ezt nem hiszem. Ha igaz lenne, akkor Harry most itt lenne velem, nem pedig… �, hogy k�pes �t cs�kolgatni? �s egy�bk�nt is, nem hallottam arr�l soha, hogy a v�l�k halhatatlanok lenn�nek.
Egy karcol�s n�lk�l meg�sztam az eg�szet… M�g j�, hogy err�l alig tud valaki is. Bele se merek gondolni, mi lenne, ha kider�lne… De tal�n bel�lem is h�st faragn�nak, piedeszt�lra emeln�nek �s nem n�zn�nek r�m �gy, mintha lepr�s lenn�k.
Na persze, �pp itt az ideje, hogy lesz�lljak a fellegekb�l. Hiszen azt is igen… hogy is mondjam, hiszt�rikusan fogadt�k, hogy besz�lni tudok a k�gy�kkal. H�t m�g azt, hogy t�l�ltem az elvileg hal�los �tkot…
M�g Dumbledore sem tudott r� magyar�zatot… De akkor ki tudhatn�, ha � nem? V�letlen az eg�sz vagy lenne valami k�ze… nem tudom. �n m�r nem tudok semmit. Nem �rtek az �gvil�gon semmit.
Hermione meg�g�rte, hogy ut�nan�z a dolgoknak, de � sem seg�t nekem. Ha tal�lt is valamit, �gy t�nik, hogy nem sz�nd�kozik megosztani velem.”

Lassan felford�totta jobb tenyer�t �s er�tlen�l elsuttogta az invito sz�csk�t. A v�gyott t�rgy r�gt�n meg is jelent: a r�gi k�nyvt�ri �vk�nyvb�l kit�pett fekete-feh�r k�p, melyr�l az �desanyja mosolygott vissza r�. Gyeng�den simogatta a fot�t, �ppen csak meg�rintve azt, mintha att�l tartana, hogy valami k�rt tesz benne.

„Az nem lehet, hogy elcs�b�tottad Voldemortot. Egyszer�en nem lehet igaz! Igenis t�bbr�l volt sz� k�ztetek! Musz�j, hogy �gy legyen. Hinnem kell benne… � is megmondta, hogy nem hagyott el, egy�tt voltatok. Csak �pp Dumbledore tudta n�lk�l… Mi�rt olyan neh�z elhinni�k? Ki vagy te, Angelique Pearle, akir�l m�g csak elk�pzelni sem tudj�k, hogy �ssze�ll egy ilyen alakkal? Mi�rt, hogyan szeretett�l bele valakibe, aki maga a Gonosz? Mert igenis szeretted �t. �s Lucius mi�rt nem eml�tette nekem egy sz�val sem, hogy ismert t�ged? Biztos Voldemort megtiltotta neki…”

- Na v�gre, magadhoz t�rt�l – l�pett be az ajt�n Madam Pomfrey, kez�ben tiszta leped�kkel. – J�l r�nk ijesztett�l, kisasszony.

- K�rem, megmondan�, hol vannak a t�bbiek? – puhatol�zott Arina.

- A l�togat�dra gondolsz? Szerintem mindj�rt betoppan ma is. Csak�gy, mint minden �ldott nap. Nem gy�ztem ker�lgetni �t, folyton itt t�bl�bolt az �gyadn�l. Hi�ba mondtam neki, hogy neked a nyugalom seg�t.

- Csak… egyvalaki j�tt hozz�m? – k�rdezte keser�en.

- Igen – v�laszolta h�tra se pillantva a l�nyra, mik�zben az egyik szekr�nybe rakta a leped�ket.

- �s ezt is � hozta? – mutatott a kis k�rty�ra.

- Nem, azt az egyik iskolai bagollyal k�ldt�k. Az az isten�tka �sszepiszk�tott itt nekem mindent…

- Mikor mehetek el? – �rdekl�d�tt Arina. Semmi m�sra sem v�gyott abban a pillanatban, minthogy Draco szorosan �t�lelje.

- Milyen t�relmetlenek vagyunk… p�r perce t�rt�l csak magadhoz �s m�ris azon j�r az eszed, mikor mehetn�l el?! Leghamarabb holnap reggel, ha az �jszaka nem lesz semmi probl�ma. Egy perccel sem kor�bban. Nemsok�ra visszaj�v�k �s megvizsg�llak – mondta a javasasszony �s mag�ra hagyta a l�ny.

- Draco! – ki�ltotta, mikor a fi� este bel�pett az ajt�n. Megpr�b�lt el� sietni, de �les f�jdalom has�tott a fej�be, ami megakad�lyozta ebben.

- Hogy �rzed magad, sz�ps�gem? – �lt le az �gy sz�l�re.

- Most m�r sokkal jobban – b�jt Drac�hoz. – Olyan j�, hogy itt vagy – mondta, mik�zben a sz�rke szemp�rban gy�ny�rk�d�tt �s v�rta, hogy Malfoy megcs�kolja v�gre. - Puszit m�r nem is kapok? – k�rdezte t�relmetlen�l egy kis id� eltelt�vel. A fi� erre elmosolyodott egy megpuszilta Arina homlok�t. – Hogy ker�ltem ide? – v�ltott t�m�t kicsit csal�dottan.

- �n hoztalak fel, Pottert meg Weasley.

- Mi van? Mit tett�l vele? – h�z�dott el a fi�t�l.

- Csak amit meg�rdemel – somolygott. – �gy legal�bb nem fogsz unatkozni b�ntet�munk�n. De �t m�r kiengedt�k innen. Most is Pitonn�l van, ami�rt ezt m�velte veled.

- Madam Pomfrey azt mondta, holnap reggel tal�n m�r el is mehetek.

- Na az j�.

- Draco… k�rdezhetek t�led valamit?

- Persze.

- M�r sokszor akartam… Sz�val, volt… valami… k�zted �s… Hermione k�z�tt?

- H�t ez meg hogy jutott az eszedbe? – lep�d�tt meg.

- Nem is tudom… Hermione mindig olyan furcs�n viselkedik a k�zeledben… - elm�lkedett fennhangon.

- Biztos csak f�lt�keny r�d, ami�rt veled vagyok �s nem pedig… Ah, m�g a gondolata is s�rt� a sz�momra! �n �s egy s�rv�r�! M�g mit nem!

- Egy leend� hal�lfal�nak nem is lehet olyan a feles�ge… igaz? – sz�lt csendesen Arina.

- Pontosan. A feles�gem is hal�lfal� lesz. Az oldalamon fog harcolni a Nagy�r�rt – felelte hat�rozottan.

- Sz�val… te is be�llsz k�z�j�k? – k�rdezte �ppen csak hallhat�an.

- Igen.

- De mi�rt?

- Mit mi�rt? Mert ut�lom a felkapaszkodott s�pred�ket, akik m�r fels�bbrend�nek hiszik magukat n�lunk, pedig mit sem tudnak a m�gia igazi val�j�r�l! Azt nem lehet az iskolapadban megtanulni. Az �tkozott muglikr�l m�r nem is besz�lve…

- Mintha csak ap�mat hallan�m…

- Arina – ford�totta fel� a l�ny arc�t -, n�lad jobban senki sem v�gyhat arra, hogy f�lre�ll�tsuk �ket. F�lnek t�led, f�lnek a hatalomt�l. T�nkretesznek, ha nem te l�psz el�bb. N�zd meg, most is hol vagy. Hogy fogadt�k a h�rt, hogy a S�t�t Nagy�r l�nya vagy, mi? A k�zeledbe se mernek menni, csak a h�tad m�g�tt besz�lnek r�lad, a szemedbe egyik se meri elmondani a v�lem�ny�t!

- Nekik se lehet k�nny�… nem tehetnek r�la, hogy annyira elvak�tja �ket a f�lelem…

-… hogy el�t�lnek a neved miatt, noha nem is ismernek – fejezte be helyette a mondatot. Arina nem tudott erre mit v�laszolni, csak a fi� karjaiba vetette mag�t �s n�m�n s�rt.

„Hogy k�rdezzem meg t�le, hogy nem aludna-e itt velem? Azt m�gsem mondhatom neki, hogy: Draco, k�rlek, fek�dj be mell�m, �lelgess �s simogass, am�g el nem alszom.”

- K�rhetek valamit? – k�rdezte hirtelen Malfoy.

- Mit? – n�zett r� csillog� szemekkel.

- Seg�ts nekem… megh�d�tani egy l�nyt.

Arina �gy �rezte mag�t, mint akit nyakon �nt�ttek egy v�d�r hideg v�zzel. El�g sok mindenre sz�m�tott, de erre igaz�n nem.

- Ehhez mi�rt kellek �n?

De nem is figyelt arra, amit Malfoy v�laszolt. Nem akarta hallani, ahogy arr�l a m�sikr�l �radozik neki.

- Majd… - szak�totta f�lbe -, megl�tom… mit tudok tenni… - dadogta a l�ny -, majd megbesz�lj�k. De most aludni szeretn�k, nagyon f�radt vagyok.

- Rendben. Tudtam, hogy r�d sz�m�thatok – mosolygott. – Sz�p �lmokat, holnap reggel �jra j�v�k – mondta, majd adott egy puszit Arina arc�ra �s kiment, mag�ra hagyva a l�ny tengernyi k�tely�vel.

A folyos�n Harry j�tt vele szembe.

- Mit akarsz, Potter? – torpant meg Draco.

- Semmi k�z�d hozz�, Malfoy – vetette oda �s ment tov�bb.

- Csakhogy � l�tni se akar – sz�lt ut�na a fi�, kital�lva Harry sz�nd�k�t, ugyanis megtorpant. - M�r megmondtam. �n a te helyedben nem menn�k a k�zel�be… Nagyon d�h�s r�d, ami�rt ilyen r�tul el�rultad �s meg�tkoztad. Most mondta, t�le j�v�k. B�r… nagyon nehezen engedett el… ha �rted, mire gondolok – somolygott a mardek�ros, ki�lvezve szavai hat�s�t, mik�zben visszament a gyeng�lked� ajtaja el�.

- �n nem… - hebegte -, nem fogok neked magyar�zkodni. Malfoy, �llj f�lre az �tb�l!

- M�g mit nem!

- Rendben. Te akartad – azzal el�r�ntotta p�lc�j�t. Draco sem tett m�sk�nt.

- Na nem, nem fogtok itt p�rbajozni nekem! – �rkezett vissza Madam Pomfrey. Gyer�nk, menjetek a dolgotokra!

- De �n l�tni szeretn�m Arin�t – sz�lalt meg akaratosan Harry.

- Nem lehet. Annak a l�nynak most nyugalomra van sz�ks�ge, nem pedig k�t kakaskod� ifj�ra. Na mi van, s�ketek vagyok? Sipirc innen!

A javasasszony megv�rta, am�g a k�t fi� jobb bel�t�sra t�rt �s az ellent�tes ir�nyba t�voztak, majd maga is megszapor�zta l�pteit…

Mit sem sejtve az ajt� t�loldal�n zajl� esem�nyekr�l, Arina egyre csak t�pel�d�tt mag�ban, mik�zben pr�b�lta abbahagyni a n�ma zokog�st.

„�s �n m�g azt hittem, csak engem akar… M�g meg is zsarolt, csak az�rt hogy a k�zelemben lehessen… De mi�rt? Mi�rt, ha k�zben m�s l�nyok ut�n fut? Pansy is megmondta… nem is tudom, hogy hihettem, hogy… Nem �rtem. Az egyik pillanatban m�g teljesen ki akar saj�t�tani, most meg egyszer�en ell�k mag�t�l… Olyan kim�rt volt… �s ez egy�ltal�n mi�rt zavar engem?
Egyszer�en nem tudom elfelejteni a cs�kjait… meg hogy mindig azt duruzsolta a f�lembe, hogy az �v� leszek, senki m�s�. Erre tess�k! De nehogy azt higgye, hogy �n elt�r�k neki mindent. Persze, r� mindig mindenben sz�m�thatok. Most is fak�pn�l hagyott… biztos a titokzatos l�ny miatt. De eddig mi�rt nem eml�tette egy sz�val sem?
Mi�rt csin�lja ezt velem? Azok ut�n, hogy… let�mad a folyos�n �rj�rat k�zben, megcs�kol mindenki szeme l�tt�ra �s… Amikor a k�rh�zban voltunk… abban a cs�kban minden benne volt… gy�l�let �s szenved�ly… mindenem neki adtam… Ha m�g egyszer pr�b�lkozna, tal�n m�r nem is ellenkezn�k t�bb�… De nem fog. M�r nem. Hogy v�rhatom el t�le, hogy csak velem foglalkozzon? Neki is megvan a saj�t �lete, amibe �n nem tartozom bele.
M�r megint becsaptak. Egyszer�en k�ptelen vagyok tanulni a saj�t hib�imb�l. Hiszen Christine ugyan�gy j�tszott velem, mint most Malfoy.
Nem �rtem… mit jelentek �n neki tulajdonk�ppen? Mit �rezel ir�ntam, Draco?”

Arina szerencs�j�re hamar �lomba mer�lt, addig sem k�nozta mag�t gondolkod�ssal. �pp egy k�nyvet olvasott, mikor bel�pett Pansy a gyeng�lked� ajtaj�n �s egyenest az � �gy�hoz j�tt.

- �n a helyedben el�vigy�zatosabb lenn�k, Riddle. Most tal�lkoztam Drac�val �s mondta, mi t�rt�nt. Figyelj, ha minduntalan csak elutas�tod, m�g m�s ut�n fog n�zni. � is f�rfi, vannak bizonyos sz�ks�gletei. Valljuk be �szint�n, m�r �gy is t�l sok�ig b�rta. Tudod, � nem ehhez van szokva. M�gis mire sz�m�tasz, hogy a te kedved�rt majd megjavul? Ugyan, k�rlek. Ha tudn�d, h�nyan gondolt�k m�g ugyan�gy �s mindannyiuknak keser�en csal�dniuk kellett. � m�r csak ilyen, nem fog v�ltozni. Neked kell alkalmazkodni hozz�.
Ha akarod, tarthatok a sz�modra leck�ket – g�nyol�dott -, hogyan kell egy aranyv�r� var�zsl� feles�g�nek szemet hunynia bizonyos dolgok felett… Mert ler� r�lad, hogy fogalmad sincs r�la, hogyan is m�k�dnek a dolgok a mi vil�gunkban. �v�lt r�lad, hogy muglik k�z�tt nevelkedt�l…

Majd Parkinson alakja lassan elhalv�nyodott �s helyette Malfoy jelent meg.

- Draco… m�r �gy hi�nyozt�l – �lt fel Arina.

- Te is nekem, szerelmem – suttogta, mik�zben lassan a l�nyhoz hajolt �s egy l�gy cs�kban forrtak �ssze.

- M�r azt hittem, hogy egyed�l kell t�ltenem az eg�sz �jszak�t – mondta, mialatt a fi� a nyak�t kezdte el cs�kolgatni.

- H�t ennyire nem ismersz? �n mindig veled leszek – k�zben �vatosan h�trad�nt�tte Arin�t �s egyik kez�vel kicsit megemelte a derek�t, hogy leh�zhassa r�la a h�l�ingj�t.

- Szeretlek – sz�lalt meg a l�ny, mik�zben azzal volt elfoglalva, hogy megszabad�tsa a fi�t az ingj�t�l.

- �n is szeretlek, hercegn�m – vallotta meg �rz�seit egy �jabb cs�k el�tt Draco.
Mik�zben Arina �pp a mennyorsz�g kapuj�ban j�rt, egy halk n�i hangocska sz�lalt meg a fej�ben:

- �ltalad megismerheti a szeretetet, amit azel�tt csak megvetett �s len�zett. Ez a v�gzete.

Ezekre a szavakra �bredt fel. M�g mindig zil�lt, eg�sz test�t kiverte a ver�t�k. M�r hallotta ezt valahol… ebben biztos volt, csak �pp arra nem eml�kezett, hogy hol.

„Annyira val�s�gos volt ez az eg�sz… t�ls�gosan is. Amit Parkinson mondott… sajnos igaza van. Tudom, elj�tszottam az es�lyeimet n�la. Mi�rt utas�tottam vissza, ha egyszer annyira k�v�nom? Hisz nem telik el �gy egy �jszaka sem, hogy ne r�la �lmodn�k… �s �lmainkban az elfojtott �rz�seink ker�lnek a felsz�nre. Igenis v�gyom az �rint�s�re, a simogat�s�ra, a cs�kjaira…
Ah, �n mindig mindent elrontok, k�sz cs�dt�meg vagyok. Nem v�rhatott r�m �r�kk�! De ki lehet az, aki ennyire elcsavarta a fej�t, hogy csak �gy magamra hagyott ilyen hirtelen? Oh, mi�rt nem t�nt fel kor�bban, hogy mekkora sz�ks�gem van r�? Csak most, hogy nincs velem. Csak nem… lehets�ges lenne, hogy bel�szerettem? Hiszen Harry m�g csak eszembe se jutott, mikor Drac�val majdnem… Mikor a gyeng�lked�n volt �n f�ltettem, agg�dtam miatta… hi�nyzott. Mint ahogy most is �s mindig, valah�nyszor nincs velem.
Nem, az nem lehet, hisz valah�nyszor megl�tom Harryt, a sz�vem nagyot dobban �s �sszeszorul a gyomrom, izzad a tenyerem. De… mikor Draco csak hozz�m�r, az eg�sz testem bizsereg �s folytat�s�rt ki�lt… Nem, nem szerethetem �t. �n nem tudn�k embereket �lni, �n nem vagyok gonosz. Bel�lem sosem lesz hal�lfal�. Sose �llok az ap�m oldal�ra!
Mindkett�t elrontottam… Dumbledore egyszer azt mondta nekem, hogy csak a sz�vem szav�ban b�zzak. De �n nem �rtem, mit akar s�gni a sz�vem. Teljesen �ssze vagyok zavarodva. M�r nem �rtek semmit…”

Hirtelen sz�d�lni kezdett �s egy idegen h�zban tal�lta mag�t, vele szemben h�rom ember t�rdelt, fej�ket a padl�hoz nyomva.

- K�ny�rg�k, ne b�ntsanak minket. Vigyenek, amit csak akarnak, nem fogunk sz�lni a rend�rs�gnek, becssz�!

- Nem vagyunk holmi koszos kis tolvajok – v�laszolt inger�lten az Arina mellett �ll� f�rfi. – Az�rt j�tt�nk, hogy v�gezz�nk veletek! B�cs�zzatok el az �letetekt�l!

- Neee! K�ny�rg�k, k�rlek, kegyelmezz nek�nk! Nem teheted ezt vel�nk! – rim�nkodott egy n�, aki m�r Arina el� m�szott �s fekete tal�rja szeg�ly�t szorongatta. A l�ny b�rmennyire is igyekezett, nem tudta kivenni az arc�t. T�l hom�lyos volt minden.

- Nem �rdemeltek semmif�le k�ny�r�letet – sz�lalt meg Arina rideg hangon. – �n sem kaptam soha.

- V�gezz vel�k! – mondta a f�rfi.

- Neee!

- Avada Kedavra – azzal a sik�toz�snak v�get vetett a vak�t� z�ld f�ny.

- Menj�nk, itt v�gezt�nk – mondta a f�rfi �s �tkarolta Arina derek�t, mik�zben kivezette a h�zb�l. – A Nagy�r marad�ktalanul el�gedett lesz. M�r csak egy dolog maradt… - n�zett a l�nyra.

- Morsmordre!

Arina visszat�rt a val�s�gba, b�r eg�sz teste remegett. Fel�lt �s �tkarolta t�rdeit, amilyen szorosan csak tudta, mik�zben hangosan zokogott.

„�n tettem! �n voltam! De mi�rt, mi�rt kellett ezt megtudnom? M�r olyan r�g nem volt l�tom�som, de egy cseppet sem hi�nyoztak. Most mi�rt van ism�t? Ugyanaz, amit egyszer m�r a ny�ron… De most sokkal �lesebb volt minden �s… ott voltam. Ez�rt l�thattam kor�bban is. R�j�hettem volna, hisz minden egyes l�tom�somban mindig szerepeltem �n is. Na de akkor mi van Angelique-kel? Ki akarta, hogy az �lmodjam?
Meg fogom �lni �ket… �s m�g egy kis sz�nalmat sem �reztem ir�ntuk. Egy hidegv�r� gyilkos v�lik majd bel�lem. McGalagony szerint sem volt v�letlen, hogy a Mardek�rba ker�ltem… A s�veg nem t�ved, az m�r az els� pillanatban tudta. A sorsom nem ker�lhetem el… akkor m�g fogalmam sem volt arr�l, mire is gondolt… most m�r azt is �rtem, hogy mi�rt �vtak annyira Voldemortt�l…
�rtatlan embereket fogok meg�lni, ugyanolyan gyilkos leszek, mint �… vagy m�g rosszabb. Mi�rt nincs itt ilyenkor senki? B�r Drac�nak biztos jobb dolga is akad…
Kiben b�zhatok ezek ut�n? Kinek mondhatn�m el ezt? Ha Harry megtudja, soha az �letben nem �ll t�bb� sz�ba velem. Dumbledore is m�rhetetlen�l csal�dott lenne. Egyszer�en undorodom magamt�l. Mi fog r�venni erre? Mi az, mai ilyen sz�rnyeteget fog bel�lem faragni? Bele fogok ebbe �r�lni!
Gonosznak sz�lettem? Nem, ilyen nincs. Nem sz�lettem sem gonosznak, se j�nak. �n az vagyok, akiv� magamat teszem. Mindig erre kell gondoljak.
De… a v�r nem v�lik v�zz�. Mordon amint megl�tott egyb�l tudta ki vagyok �s milyen… Ez akkor fel sem t�nt… Honnan tudta, ki vagyok? Tal�n ennyire hasonl�tan�k az any�mra? De akkor hogy lehet, hogy nem tudj�k, ki az? Mi�rt nem hiszik el, hogy � volt? De mi�rt olyan biztosak benne, hogy meghalt, ha m�g csak azt sem tudj�k, ki volt?! Voldemortot kiv�ve…
Nem akar meg�lni, hisz sz�mtalanszor megtehette volna. Sz�m�tok neki, k�l�nben nem h�vatott volna mag�hoz, ahogy Draco is megmondta. Fontos vagyok, mert vette a f�rads�got, hogy szem�lyesen � magyar�zza el nekem az elveit �s a c�ljait. Mindig tudta, mi van velem… de vajon honnan? Piton m�g a ny�ron azt mondta, hogy fogalma sincs, merre keressen… Vajon � sz�mol be neki minden l�p�semr�l? Harry�k szerint �rul�… �s ragaszkodott hozz�, hogy a Mardek�rban maradjak? Nyilv�n csak a pontok miatt. De felaj�nlotta a seg�ts�g�t is. Vajon mire gondolt? Csak nem � lenne Voldemort sz�cs�ve?
T�vol kell tartanom magam Harry�kt�l. Ez lesz a legjobb mindenkinek. Abba belehaln�k, ha �ket is b�ntan�m. M�g ha bele is pusztulok a hi�nyukba, nem lehetek vel�k. Csak vesz�lybe sodorn�m �ket. Ha t�nyleg hal�lfal� leszek, akkor Harry�k engem fognak �ld�zni?
Mi�rt nincs itt velem senki, akivel megbesz�lhetn�m ezt az eg�szet? Mi van a sz�leimmel? Legal�bbis tizenh�t �ven kereszt�l annak hittem �ket… de az�ta nem is hallottam fel�l�k. Mi�rt nem kerestek? M�g egy �tkozott levelet sem �rtak. Elfelejtettek volna? Elv�gezt�k a feladatukat, k�teless�g letudva? Ennyit jelenten�k nekik? Vagy… lehet, hogy valami bajuk esett? Lehet, hogy m�r nem is �lnek? Dumbledore azt mondta, hogy �k ott maradnak a h�zban… lehet, hogy felkereste �ket �s… nem, az nem t�rt�nhetett meg. �rzem, hogy m�g �lnek.
H�t nekem sose lesz m�r nyugodt �letem?”

Kora reggel Madam Pomfrey m�g egyszer megvizsg�lta.

- �gy l�tszik, minden rendben. Er�s szervezeted van, hallod-e. Vigy�zz r�.

- Akkor most m�r elmehetek? - szak�totta f�lbe udvariatlanul a javasasszonyt.

- Amint besz�lgett�nk egy keveset - hallotta meg az igazgat� l�gyan cseng� baritonj�t.

- Professzor �r? Mit keres maga itt? - �rtetlenkedett a l�ny.

- Mint m�r eml�tettem az im�nt – mosolygott kedvesen -, besz�ln�nk kell egym�ssal, Arina. A dolog sajnos nem t�r halaszt�st. Poppy, megk�rhetn�lek, hogy hadd legy�nk egy kicsit magunk? Tal�n itt bar�ts�gosabb, mint az irod�mban… megengeded, hogy le�ljek mell�d? – �rdekl�d�tt, miut�n Madam Pomfrey kiment, mik�zben olyan dolgokat d�rm�g�tt az orra al�, hogy ez az�rt m�giscsak egy gyeng�lked� �s nem holmi k�v�z�, ahonnan �t csak �gy ki-be k�ld�zgethetik…

- Mir�l szeretne velem besz�lni, igazgat� �r?

- Nos, szerintem el�g nyilv�nval�, hogy azok ut�n, ami t�rt�nt…

- El kell hagyjam az iskol�t? �n nem… �n igaz�n nem akartam, csak…

- Nyugalom. Nem kell ennyire t�ldramatiz�lni a dolgokat. L�ttak m�r durv�bb dolgokat is a Roxfort �don falai, nem igaz? – tette hozz�, mintha meger�s�t�st v�rt volna mag�t�l a szob�t�l. Mindazon�ltal az Arina �gy�hoz legk�zelebb l�v� portr� egyet�rt�en b�logatott. – Csup�n �gy v�lem, el�g sok mindent tiszt�znunk kellene.

- P�ld�ul azt, hogy mi�rt neveznek engem �jabban vill�snyelv� v�l�nak?

- Oh, milyen kreat�v a mai ifj�s�g – der�lt az igazgat� �szinte meglepetts�ggel. – Ha adhatok egy tan�csot, ne is foglalkozz ezekkel a megjegyz�sekkel. Nem te vagy az els� �s sajnos - teszem hozz� – nem is az utols�.

- De az�rt tehetett volna valamit, hogy lecsit�tsa �ket…

- Ha tudtam volna se cselekedtem volna m�sk�pp. Hagyni kell lecsillapodni a sz�besz�det. Ha g�tat pr�b�ln�k szabni neki, akkor csak m�g rosszabb lenne a helyzet.

- M�g enn�l is?

- Igen att�l tartok m�g enn�l is.

- K�sz pokol az �letem, professzor �r.

- �n meg�rtelek t�ged, de…

- Nem, nem �rt meg! – szak�totta f�lbe inger�lten. – Senki sem �rt meg. Nem tudj�k, mit �rzek, nem tudj�k, mit �lek �t nap mint nap.

- �n tudom…

- Nem, nem tudja. Nem �rthet meg. Ann�l sokkal bonyolultabb minden. Nem csak arr�l van sz�, ahogy a t�bbiek viselkednek velem. A dologhoz hozz�tartozik az �n el�z� �letem is. Amir�l mag�nak fogalma sincs. Fogalma sincs arr�l, hogy mit m�veltek m�r akkor velem…

- Tudok az�rt egyet �s m�st…

- Mondja, mi�rt hozott ide? – szak�totta f�lbe. - Most m�g rosszabb minden, mint akkor volt. Az emberek megvetnek.

- Amikor el�sz�r tal�lkoztunk elmondtam, hogy az�rt hoztalak a Roxfortba, hogy megv�dhess�nk.

- Ugyan m�gis mit�l? �n nem �rdeklek senkit sem!

- Arina, nagyon rosszul l�tod a dolgokat…

- Hisz maga sem t�r�dik velem! Fel�m se n�z!

- Nos, be kell valljam, �n sem vagyok t�vedhetetlen. De az az�rt t�lz�s, hogy fel�d se n�zek.

- Pedig �gy van! Egyed�l vagyok.

- Nagyon sokan szeretnek t�ged…

- M�gis kire gondol? – mondta n�mi g�nnyal a hangj�ban a l�ny.

- Ott van Harry, Hermione, Ron, a Weasley ikrek…

- Igen, de az ikrek nincsenek itt…

- … a sz�leid…

- A sz�leim?

- Igen. Term�szetesen most Paulra �s Madeline-re gondolok. Mert att�l, hogy nem �k a v�r szerinti sz�leid, m�gis �k neveltek tizenh�t �ven kereszt�l…

- �k is elfelejtettek – szipogott. – Egyetlen sort sem kaptam t�l�k, mi�ta elj�ttem t�l�k.

- Meg kell �rtened, hogy biztons�gba kellett �ket helyezn�nk, az �let�k forog kock�n.

- De ez m�g nem ok arra, hogy ne �rjanak nekem!

- Arra nem gondolt�l, hogy esetleg figyelik a levelez�sed,

- Ugyan, azon nincs mit figyelni. �n sosem kapok semmif�le levelet. Csup�n rivall�kat az unatkoz� emberekt�l. Nekik sincs jobb dolguk, mint rajtam k�sz�r�lni a nyelv�ket.

- Az�rt �ket is meg lehet �rteni, hiszen az �let�ket Voldemort l�tez�se tartja retteg�sben, �s att�l f�lnek, hogy te esetleg…

- �n nem tudom meg�rteni �ket.

- Nem csak neked neh�z a helyzeted. Harrynek is nagy teherrel kell egy�tt �lnie.

- Igen, tudom, mindenki t�le v�rja, hogy megszabad�tsa a vil�got.

- Igen, de az�rt ez enn�l n�mik�pp bonyolultabb. Egy j�slat szerint egyik�knek meg kell halnia, addig nem �lhet b�k�ben a m�sik.

- Nekem ezt mi�rt nem eml�tette Harry soha?

- Mert nem k�nny� egy ilyen teherrel egy�tt �lni. Nyilv�n nem akart r�d ijeszteni. El�g, ha � fel tudja dolgozni a j�slat s�ly�t.

- M�r megint ezek az �tkozott j�slatok…

- Nem �rtem, mire gondolsz. Lenne valami, amit elmondan�l nekem?

- Nem, semmi… - azonban Arina ker�lte Dumbledore tekintet�t, akinek egy pillanatra elt�nt a szem�b�l a mindenkori szikr�z�s. – Illetve… mondja, nem tud valamit a j�v�bel�t�s ellen?

- Nem igaz�n �rtelek…

- Azt szeretn�m, ha nem lenne t�bb� l�tom�som. Gy�l�l�m �ket.

- Arina, ez egy adom�ny. Tudtommal te vagy az egyetlen a Roxfortban, aki r�szes�l abban az �ld�sban, hogy betekint�st nyerhet a j�v� rejtelmeibe.

- Nem, ez tudja mi? Egy �tok. Egy �tok, ami megm�rgezi a napjaimat, ami t�nkreteszi az �letem! Nem akarom tudni, hogy mi fog t�rt�nni. Hallja? Nem akarom!

- Meg kell tanulnod ir�ny�tani. Lehet, hogy j�t tenne, ha m�gis j�rn�l j�sl�stanra… - gondolkodott fennhangon az igazgat�.

- Nem, hallottam Trelawney-r�l. K�sz�n�m sz�pen, de nem k�rek bel�le. T�bbet tudok a j�sl�sr�l, mint az a kuruzsl� valaha is fog! Nekem nem �r�kra van sz�ks�gem, hanem egy felold� var�zsra!

- Att�l tartok, lehetetlen, amit k�rsz. Nem mi d�nt�nk a k�pess�geinkr�l, a m�gia v�laszt minket. Nem v�letlen, hogy te vagy a kiv�lasztott.

- Harry a kiv�lasztott, �n csak egy szerencs�tlen vagyok, semmi t�bb. Aki valahogy belecs�ppent a dolgok kell�s k�zep�be. �s sehogy se tudok kikeveredni onnan.

- Ha engedn�d, �n tudn�k k�nny�teni a dolgon…

- Enged elmenni? Enged visszat�rni a r�gi �letembe? Enn�l az is jobb volt. Csup�n egy valamit nem b�nok – azzal el�vette �jra az anyja k�p�t.

- Nem sz�p dolog rong�lni az iskola tulajdon�t. Ha ezt Madam Cvikker l�tn�…

- Nem �rdekel.

- L�tom, veled m�g viccelni sem lehet.

- � az any�m. Az �desany�m.

- Sajn�lom, hogy ezt kell mondanom, de szerintem ez lehetetlen.

- Maga nem l�tja a hasonl�s�got k�zt�nk?

- Nem mondhatok most neked m�st, ez egy csapda. Amibe sajnos beles�t�lt�l, ahogy Voldemort arra sz�m�tott. Hinned kell nekem.

- Mi�rt, Mi�rt olyan neh�z elk�pzelnie, hogy Angelique igenis az �desany�m?!

- �n ismertem Angelique-et �s tudom, hogy ez lehetetlen.

- Professzor �r, van itt m�g valami… mi�rt nem hatott r�m az �tok? Hogy lehet, hogy �lek m�g?

- H�t…
- Err�l senki sem besz�l – folytatta, Dumbledore-ba fojtva a sz�t. – Mintha annyira mag�t�l �rtet�d� �s teljesen term�szetes lenne az eg�sz.

- Ha engedsz sz�hoz jutni, akkor elmondom, hogy egyszer�en az�rt nem besz�l�nk r�la, mert mi sem �rtj�k.

- Tess�k…?

- Sajnos nem tudom a v�laszt. Hidd el, mindent megtesz�nk, hogy kider�ts�k, de az a baj, hogy…

- Mi?

- … nem csak minket �rdekel nagyon ez a dolog.

- Nem �rtem – r�zta meg a fej�t a l�ny.

- Hanem Voldemortot is. �pp ez�rt ism�tlem el m�g egyszer: ne tal�lkozz vele t�bb�, ak�rmivel is pr�b�l mag�hoz csali. Ne higgy neki. Nagyon fontos, hogy egy percig se b�zz meg benne. Nem kevesebb m�lhat ezen, mint maga az �leted. Vagy ak�r Harry-� is…

Arina kom�tosan fel�lt�z�tt, a feje hasogatott a tengernyi gondolatt�l. A szemei is sajogtak a sok s�r�st�l. Amint kil�pett a gyeng�lked� ajtaj�n a folyos�n megtorpant, elgondolkozva, m�gis merre menjen. Kis hezit�l�s ut�n a Nagyterem fel� vette az �tj�t. Amint bel�pet az ajt�n egy nem v�rt l�tv�ny fogadta. A Mardek�r asztala fel� pillantva megl�tta Drac�t, amint ked�lyesen besz�lgetett a t�bbi l�nnyal. K�zt�k Samanth�val, aki egyre csak a fi�t simogatta, akinek �gy t�nt, nem volt ellen�re.

- Rendben, ha ti �gy… - mormogta maga el� kicsit csal�dottan, kicsit d�h�sen. Vett egy m�ly l�legzetet �s fel�j�k indult.