XIII. A sz�mon k�rt �g�ret

- Eg�szen biztos vagy benne? – k�tkedett Malfoy.

- Igen – b�lintott hat�rozottan Arina.

- De m�gis mit akarsz t�le?

- Most akkor tudsz nekem seg�teni? – k�rdezett vissza t�relmetlen�l. Nem �rtette, hogy mi �t�tt a fi�ba.

- R�m mindenben sz�m�thatsz, �desem – �llt fel �s a l�ny el� l�pett. – A k�rd�s csak az, hogy felk�sz�lt�l-e.

- M�g soha nem voltam ennyire biztos semmiben.

Draco egy ideig csak Arin�t n�zte, az arc�t f�rk�szte miel�tt megsz�lalt volna.

- Rendben. Most r�gt�n �rok az ap�mnak.

K�zen fogta a l�nyt �s felmentek a szob�j�ba. Am�g Draco pergament �s bor�t�kot keresett, addig Arina le�lt a fi� �gy�ra. Amint sz�p lassan k�rben�zett, szeme egyszer csak megakadt az �jjeli szekr�nyen �ll� f�nyk�pen, amelyen az � arck�pe mosolygott �s a sz�l finoman j�tszott a haj�val. N�mi haboz�s ut�n k�zbe is vette.

- Draco…

- Mi az?

- Hogyan… honnan van k�ped r�lam? – k�rdezte le se v�ve tekintet�t a fot�r�l.

- Sz�ltam a Creevey k�ly�knek, hogy k�sz�tsen r�lad egyet, amikor kint v�rtunk arra a mafla vad�rre, hogy m�lt�ztasson m�r v�gre elkezdeni az �r�j�t. M�g az �v elej�n – tette hozz�, mik�zben a levelet �rta.

- De m�gis… mi�rt? – n�zett a fi�ra.

Draco lepecs�telte a bor�t�kot, majd odaballagott Arin�hoz �s let�rdelt el�.

- H�t nem egy�rtelm�, t�nd�rem? – vette ki a kez�b�l a k�pet �s megcs�kolta, miel�tt visszatette a hely�re. Majd az igazi Arina sz�j�ra is lehelt egy apr� cs�kot, aki b�r nem �rtette a v�laszt, jobbnak l�tta annyiban hagyni a dolgokat.

- Menj�nk a bagolyh�zba – sz�lalt meg a l�ny.

- Ennyire s�rg�s a dolog, baba?

- Igen – sz�lt a csendes, de ann�l hat�rozottabb v�lasz.

- Na gyere – h�zta fel az �gyr�l �s felmentek, hogy �tj�ra bocs�ss�k azt a levelet. Azt a p�r sort, ami �r�kre megv�ltoztatja majd Arina �let�t. Nincs m�r vissza�t. Nem visszakozhat, tal�lkozni fognak.

- Nincs kedved s�t�lni egy kicsit? – fordult fel� Draco a bagolyh�zban, mialatt a f�lesbaglya lassan a l�t�hat�ron k�v�lre rep�lt.

- H�t… igazs�g szerint m�g sehol sem tartok a leck�vel…

- De n�ha ki is kell kapcsolnod – azzal �lbe kapta Arin�t �s meg sem �llt vele az erd� sz�l�ig. Csak ott tette le.

- N�zd, mi az ott a f�k k�z�tt? – mutatott egy mozg� �rny fel� a l�ny. – Cs�mp�s! – ki�ltott fel �s m�r az erd�b�l el�b�j� macsk�n�l termett. – H�t te hogy ker�lsz ide? – vette a karjaiba �s simogatni kezdte a h�l�san dorombol� �llatot.

- Honnan ismered? – k�rdezte meglepetten Malfoy.

- Ez Hermione Granger macsk�ja – szaladt ki a sz�j�n. – A… a Roxfort Expresszen egy f�lk�ben utaztunk – tette hozz� n�mi gondolkod�s ut�n.

- Aha.

Amint visszament Drac�hoz Cs�mp�s egyszerre nagyon inger�ltt� v�lt �s megkarmolta a fi� arc�t. Majd kiugrott Arina karjaib�l �s m�r �jra el is t�nt a f�k k�z�tt.

- ���, ez a d�g nekem esett! – kapott az arc�hoz.

- Mintha haragudna r�d – t�prengett fennhangon.

- Ugyan m�r – legyintett Malfoy.

- Te v�rzel. J� m�lyen bel�d v�jta a karmait, az egyszer biztos. Menj�nk vissza �s lefert�tlen�tem.

- Szebb �pol�t nem is k�v�nhatn�k magamnak – mosolygott a fi�.

- Az �n szob�mba menj�nk – mondta Arina az id�k�zben ben�pes�lt klubhelyis�gbe l�pve. Szerencs�re Parkinsonnak �s Bulstrode-nak m�shol akadt valami halaszthatatlan dolga.

- �lj csak le az �gyamra nyugodtan – sz�lt Drac�nak, am�g � a l�d�j�ban kereste a megfelel� fiol�t.

- Pont mint mikor el�sz�r tal�lkoztunk – �llap�totta meg Malfoy. – Minden ugyanolyan – mondta, mik�zben az �l�be h�zta Arin�t.

-Igen.

- Pofozz meg – sz�lalt meg hirtelen a fi�, mikor Arina v�gzett.

- Tess�k? – k�rdezte megr�k�ny�dve, mik�zben az �jjeli szekr�nyre rakta a fert�tlen�t�szert tartalmaz� kis fiol�t.

- V�gj pof�n.

- De h�t mi�rt tenn�m? – sim�totta v�gig Draco arc�t. – Titkolsz el�lem valamit? Mit tett�l?

- M�g semmit. De fogok.

- Ne csin�ld ezt, megijesztesz. Mir�l besz�lsz?

- Meg foglak cs�kolni. Eddig valah�nyszor megtettem, te pofon v�gt�l. Most kiv�telesen az ajkaidat akarom utolj�ra �rezni az arcomon, nem pedig a tenyeredet. Na j�, nem felt�tlen�l ragaszkodom a nyakleveshez, mert sz� mi sz�, igencsak er�set tudsz �tni – nevetg�lt.

- Ugyan m�r! – pattant fel Arina. – Dehogy fogsz te megcs�kolni engem! Most… jobb lenne, ha kimenn�l. Egyed�l szeretn�k lenni.

- K�s�bb m�g ben�zek, cica – mondta b�cs�z�sk�nt Malfoy miel�tt mag�ra hagyta volna. Arina elter�lt az �gy�n.

„Mi�rt csin�lod ezt velem? Mi�rt vagy ilyen im�dnival�, Draco Malfoy?”

Ny�lt az ajt�, Pansy Parkinson l�pett be rajta �s lehuppant az �gy�ra.

- L�ttam, hogy Draco most ment ki. Mi volt k�ztetek? Csak nem…? – vigyorgott.

- Nem. Nem t�rt�nt semmi.

- Na ne m�r! Ha ut�nam futna ennyire, �n egy percig sem habozn�k �s kihaszn�ln�m a lehet�s�get!

- �n nem – felet ridegen Arina.

- J�l van na, �n csak megjegyeztem.

- Pansy… - fordult fel� -, te meg Mafoy… sz�val ti voltatok m�r �gy egy�tt?

- Hogy lefek�dtem-e vele? Igen – vigyorgott tov�bb. – �s csak egy szav�ba ker�lne �s �jra az �v� lenn�k.

- Azt hittem, hogy Zambinivel nyomulsz.

- �gy is van. Na �s akkor mi van? �ssze se lehet hasonl�tani �ket.

- M�gis milyen volt? – k�rdezte pironkodva.

- Isteni. Vad, m�r-m�r �llatiasan �s szenved�lyes �s…

Arina m�r nem is hallotta a szavait. T�ls�gosan is elgondolkozott.

„Ez sehogy sem stimmel.”

- H� Riddle, figyelsz te r�m egy�ltal�n vagy feleslegesen t�pem itt a sz�m?

- Persze, hogy figyelek. �s mondd csak… Drac�nak sok bar�tn�je volt?

- Nem. – Arina megk�nnyebb�lten s�hajtott, azonban Pansy m�g kor�ntsem fejezte be. – De szeret�je ann�l t�bb. M�g senki sem tudott neki ellen�llni… �s hidd el nekem, te sem fogsz – tette hozz�.

- Aha, persze.

- Komolyan mondtam. Draco mindig megszerzi azt �s akit csak akar. Ny�lv�n ez�rt vette neked azt a gy�m�ntkark�t�t is.

- M�r mondtam, hogy a sz�leimt�l kaptam. Nem t�le.

„Sz�val csak az�rt van velem, mert �j pr�da vagyok? Nem, ezt nem tudom elhinni. Ez nem lehet igaz! Akkor nem lenne velem ilyen kedves �s gyeng�d �s… a francba is! Malfoy mostan�ban igencsak hanyagolja Pansyt. Val�sz�n�leg az�rt van Blaise-zel is, hogy f�lt�kenny� tegye. Csak �pp nem nagyon akar �sszej�nni neki. Draco egyszer�en sutba dobta, mint egy megunt j�t�kot.”

- Riddle, �n a te helyedben nem hezit�ln�k.

„M�g j�, hogy �n nem te vagyok. Nekem van annyi �nbecs�l�sem, hogy nem vetem magam a karjaiba, amikor csak f�ttyent egyet, mint egy k�z�ns�ges szajha.”

***

Szombaton az �vad m�sodik kviddicsm�rk�z�s�re ker�lt sor, a Griffend�l j�tszott a Holl�h�ttal. Arina �let�ben most l�tott el�sz�r igazi meccset, de nem tudott igaz�n a t�rt�n�sekre figyelni. Ugyanis a mardek�rosok megkezdt�k a lelki hadvisel�st �s meg�ll�s n�lk�l cukkolt�k a griffend�leseket. Az egy�bk�nt sem igaz�n magabiztos Ronon egyre nagyobb p�nik lett �rr�. Olyan l�tv�nyt ny�jtott, mint aki menten lesz�d�l a sepr�j�r�l, de legnagyobb szerencs�j�re a Griffend�l hajt�i uralt�k a terepet. Ginny v�resen komolyan vette a dolgot �s minden egyes g�lja ut�n jelent�s�gteljesen Arina fel� pillantott.

- ���S WEASLEY �JABB G�LT SZEREZ! NEM HI�BA, A LEGEND�S CHARLIE WEASLEY H�GA. AZ �LL�S 100:70 A GRIFFEND�L JAV�RA. THOMAS ISM�T MEGSZEREZTE A KVAFFOT, K�SZ�NHET�EN COOTE PONTOS �T�S�NEK. M�R ROBINSN�L �LL A LABDA… PASSZ WEASLEYNEK ���S G��L!

- Draco, ki az a l�ny? – hajolt a fi�hoz Arina.

- A Holl�h�t fog�j�ra gondolsz? Cho Chang. Egy id�ben Potter bar�tn�je volt. Sz�p volt Weasley! – ki�ltotta, amint Ron egy �jabb v�d�st hib�zott. Arin�nak fogalma sem volt, hogyan tudna neki seg�teni. Ha csak egyszer siker�lne neki, akkor biztos belej�nne. Ha nem, akkor hamarosan nagyon nagy bajba ker�lnek. Csak a mardek�rosok ne szapuln�k folyton!

- H�romra mindenki, �gy biztos meghallja – adta ki a parancsot Draco. Arina fej�ben zakatoltak a gondolatok. Valahogy meg kell akad�lyoznia, de hogyan?

- Egy…

K�zben �jabb g�lt dobott a Holl�h�t. Ron m�r nem k�pes a meccsre koncentr�lni. Most is az ellenkez� ir�nyba rep�lt.

- Kett�…

Valamit s�rg�sen tennie kell.

- H�… - Draco nem tudta befejezni, mivel Arina v�gs� tan�cstalans�g�ban megcs�kolta. Nos a hat�s nem maradt el: a mardek�rosok megfeledkeztek a k�nt�l�sr�l. Draco a kezdeti meglepetts�g ut�n hamar �szbe kapott �s nagy h�vvel viszonozta a cs�kot.

- KIV�DTE! RON WEASLEY HOSSZ� PERCEK SZ�NALMAS TELJES�TM�NYE UT�N EGY PAR�D�S V�D�ST MUTATOTT BE.
CHANG EBBEN A PILLANATBAN MEGL�TTA A CIKESZT! MOST ESZEL�S SEBESS�GGEL REP�L KERESZT�L A P�LY�N – hallatszott a komment�r hangja – ���S ELKAPTA! CHO CHANG MEGSZEREZTE A CIKESZT! EZZEL 110:230-RE A HOLL�H�T NYERT!

- Micsoda? – vetett v�get hirtelen a cs�knak Arina. – Mi t�rt�nt Harryvel?

Arina el�rte, hogy az ellendrukkerek elhallgassanak, azonban Harry figyelm�t is elvonta a meccsr�l. A lehet� legrosszabbkor. A fi� d�lva-f�lva az �lt�z�be v�gtatott, egy pillant�sra sem m�ltatva a l�nyt.

- Mehet�nk, dr�ga? – k�rdezte Draco.

- Igen – felelte halkan Arina. M�r megint siker�lt mindent elrontania. Pedig � csak j�t akart.

***

- Potter, mit k�pzelt, a trichia decipiens csak d�sznek van fel�rva a t�bl�ra? – rontott r� Piton az egyik �r�n. Szeg�ny Harrynek pedig csak az volt a b�ne, hogy Arina �s Malfoy kett�s�re figyelt, nem pedig arra, hogy �ppen mit dobot az �stbe. Ugyanis �k egyre ink�bb egy j�l �sszeszokott p�rost alkottak.

- Draco, felv�gn�d ink�bb te ezt az undor�t� valamit?! – k�rlelte.

- Ny�lkagomba, sz�ps�gem – jav�totta ki csendesen, de az�rt nekikezdett a felszeletel�s�hez.

- Nekem teljesen mindegy.

- Potter – sz�lt neki Draco, mikor az �ra v�g�n a csapn�l pr�b�ltak megszabadulni a trichia decipiens maradv�nyait�l.

- Mit akarsz, Malfoy? – sz�lt vissza inger�lten Harry.

- Csak k�z�lni veled, hogy nekem mindig mindenb�l a legjobb jut, Potter. Ez�rt lesz az eny�m Arina is.

Harry nem t�tlenkedett, p�lc�j�t azonnal Draco tork�nak szegezte.

- �rz�keny pontra tapintottam? Na gyer�nk, �tkozz csak meg. Egy �letre elv�god vele magad n�la – n�zett vele farkasszemet. Harrynek nem volt m�s v�laszt�sa, eltette a p�lc�j�t.

- Majd megl�tjuk, Malfoy.

- Draco, ha megk�rhetlek, v�rn�l egy percet? – k�rdezte t�le Piton. – Szeretn�k veled v�ltani p�r sz�t.

- Majd kint megv�rlak – sz�lt Arina.
Amint a l�ny kiment, Piton megsz�lalt:

- Hogy haladsz, Draco? – k�rdezte n�mi agg�d�ssal a hangj�ban.

- Nehezebb, mint gondoltam.

- De tudod, milyen s�rg�s a dolog. Nem h�zhatod m�r sok�ig az id�t.

- Tiszt�ban vagyok vele – mondta a kellet�n�l egy kicsit inger�ltebben. – De meglesz, ne f�ljen. Ez minden?

- Nem. Tulajdonk�ppen m�sr�l akarok veled besz�lni…

Ez id� alatt Arina a folyos�ra kil�pve Harryvel tal�lta szembe mag�t.

- Harry, �n… - kereste a megfelel� szavakat a l�ny – csak seg�teni akartam.

- H�t nem j�tt �ssze. Vesztett�nk – sz�lt keser�en.
- Csak az�rt tettem, hogy abbahagyj�k Ron cikiz�s�t.

- Valld be, �lvezted.

- Mit? – hitetlenkedett Arina.

- A cs�kot. Malfoy cs�kj�t. Milyen volt? Jobb mint az eny�m?

- Harry, ne csin�ld ezt! �s Ginny? Az�ta csak vele l�tlak. Mi az, visszafogadtad?

- �ssze voltam zavarodva.

- Sajn�lom. Az �n hib�m.

Harry odal�pett hozz� �s meg�lelte. Ebben a pillanatban jelent meg Draco az ajt�ban.

- Mit n�zel, Malfoy? – k�rdezte vigyorogva Harry. Arin�ban azonban megfagyott a v�r. Gyorsan kibontakozott a griffend�les karjaib�l.

- Harry, jobb lenne, ha most elmenn�l – mondta f�lve a l�ny. Nem akarta, hogy egym�snak essenek.

- M�r megyek is – b�cs�zott, de m�g megpuszilta Arin�t, miel�tt elt�nt volna a folyos�n.

- Mi volt ez? – szegezte neki a k�rd�st Draco.

- �hm semmi. Mit akart Piton? – pr�b�lta elterelni a sz�t,

- Semmi k�l�n�set. Csal�di �gy.

- �rtem �s meg�rtem. Nem akarod nekem elmondani.

- Nem err�l van sz�, hercegn�m. Csak nem akarlak untatni.

- Mondtam, nem baj.

Arin�nak m�g soha �let�ben nem volt olyan furcsa �lma, mint aznap �jszaka. Az egyik roxforti tanteremben volt, de ott csak k�t ember tart�zkodott. Egy aranysz�ke haj� l�ny, akinek ragyog� k�k szem volt �s egy alig valamivel id�sebb sz�nfekete haj� �s eszm�letlen�l j�k�p� f�rfi.

- Na de professzor �r! – sz�lalt meg a l�ny, mik�zben fel�lt a tan�ri asztalra. – Mit fog ehhez sz�lni a t�bbi tan�tv�nya? Vagy nekik is tart eff�le k�l�n�r�kat? – mondta nevetg�lve.

- Csak a legjobbat r�szes�tem ilyen kegyben – l�pett a l�ny el�, k�t kez�vel mellette t�masztotta az asztalt.

- �, az �n lenn�k? – k�rdezte meglepetten. – Azt hittem, Lucius a kedvence.

- L�tok benne fant�zi�t, nem tagadom. De r� nem kell hogy f�lt�keny l�gy. Azonban…

- Azonban?

- Te meg Lucius. Mostan�ban egyre t�bbet legyeskedik k�r�l�tted.

- Ez csak nem zavarja, Riddle professzor?

- Te csak az eny�m vagy, Angelique. Ezt sose feledd – mondta halkan, m�r szinte fenyeget�en �s megcs�kolta a l�nyt, majd h�trad�nt�tte az asztalon…

- J� reggelt, gy�ny�r�m – �bresztette Malfoy. – Hogy aludt�l? – �lt le az �gy�ra. Arina azonban nem sz�lt egy sz�t sem. – Mi a baj, dr�ga? – k�rdezte agg�dva.

- Draco – b�jt oda hozz�.

- Rosszat �lmodt�l? – simogatta, hogy megnyugodjon.

- Nem, nem err�l van sz�. Most el�sz�r �lmodtam a sz�leimmel. Illetve… azt hiszem, hogy �k voltak azok. Csak…

- Csak mi?

- Nem tudtam, hogy az ap�m tan�tott a Roxfortban.

- Igen, b�r csak egy �vig. Ap�m mes�lt r�la, �pp v�gz�s volt akkor. De err�l csak kevesen tudnak. Dumbledore nem valami b�szke arra, hogy nekiadta az �ll�st.

- Mi�rt? Mi t�rt�nt?

- Az, amit�l Dumbledore f�lt. A S�t�t Nagy�r arra haszn�lta ideje nagy r�sz�t, hogy h�veket keressen mag�nak. �s tal�lt is, nem egyet. Amikor v�ge lett a tan�vnek be is �lltak hozz�, � pedig elhagyta az iskol�t.

- �s ap�dt�l hallott�l valamilyen Angelique-r�l?

- Hm… Sajnos nem. Mi�rt?

- Azt hiszem, �gy h�vt�k az any�mat – mondta �s m�g szorosabban �lelte a fi�t. – Nem tudok r�la semmit. – sz�lalt meg egy kis id� m�lva.

- Ez�rt akarsz tal�lkozni a S�t�t Nagy�rral is, igaz?

- Igen. De… a gy�gy�t� hal�la �ta �jabb k�t t�mad�s t�rt�nt.

- Neked ett�l nem kell tartanod.

- Tudom, de…

- F�lsz – jelentette ki egyszer�en Malfoy.

- Nagyon. De nem tudom, mit�l. �rzem, hogy nem fog b�ntani. Csak…

- M�s nem tud mes�lni r�la.

- Tiszt�ban vagyok vele – s�hajtott. – Nem j�tt v�lasz az ap�dt�l?

- M�g nem. Nem olyan egyszer� megszervezni Dumbledore h�ta m�g�tt…

- De nekem min�l hamarabb besz�lnem kell vele. Bele�r�l�k ebbe a tudatlans�gba.

- Hamarosan cica, hamarosan – nyugtatta Draco.

***

P�r nappal k�s�bb kint v�rakoztak a folyos�n Pitonra v�rva, hogy kezdet�t vegye a s�t�t var�zslatok kiv�d�se �ra. Draco hirtelen Arin�hoz fordult:

- K�rem az �g�rt cs�komat.

- Mi?

- Cs�kolj meg – jelentette ki nemes egyszer�s�ggel Malfoy.

- B�rhol, b�rmikor m�skor csak ne most. K�rlek… majd ha kettesben lesz�nk…

- Nem. �n most akarom. K�l�nben…

- Nem kell befejezned, tudom, mit akarsz mondani.

Arina k�rben�zett a folyos�n. Nem messze t�l�k a fi� h�dol�i �lldog�ltak �s folyton fel�j�k pillantgattak. Legal�bb most le�ll�tja �ket egyszer �s mindenkorra. R�ad�sul Harry�k m�g nem �rkeztek meg. Szerencs�re.

- Nos? – k�rdezte t�relmetlen�l Draco. – Hogy d�ntesz?
 

XIV. �rzelmi k�lv�ria

Arina m�g egyszer k�rbepillantott, szem�gyre v�ve a t�rsas�got. Megad�an s�hajtott egyet, majd Draco el� l�pett, l�bujjhegyre emelkedett �s… megcs�kolta. Lassan �s l�gyan, Malfoy pedig viszonozta. Nem is ak�rhogyan. Olyan �rz�kien, olyan figyelmesen, hogy Arina m�r egy�ltal�n nem t�r�d�tt a k�lvil�ggal. Abban a pillanatban csak �k ketten l�teztek, senki m�s.

Arra eszm�lt, hogy a t�bbiek tapsoltak. R�juk n�zett �s az els�, akit megpillantott, az Harry volt. � is be�llt a tapsol�k sor�ba. Jobban keresve se tudta volna megal�zni a l�nyt, Draco pedig csak mosolygott az eg�szen.

- Te szem�t – suttogta Arina a fi�nak.

- Mi a baj, cica? Te is �lvezted – mondta, mik�zben kez�vel v�gigsim�tott a l�ny arc�n, aki m�r �pp nyitotta a sz�j�t, hogy j�l kiossza, de McGalagony jelent meg a folyos�n.

- Gyer�nk, befel� a terembe. Mozg�s, mozg�s – sz�lt a parancs.

- De mi t�rt�nt Piton professzorral? – k�rdezte az egyik holl�h�tas l�ny.

- Piton professzornak halaszthatatlan dolga akadt. Ma �n tartom meg az �r�t helyette.

A h�r, hogy Arina �s Draco „�sszej�ttek”, fut�t�zk�nt terjedt, m�snapra m�r az eg�sz iskola tudott a dologr�l, reggeli k�zben is folyton �ket figyelte mindenki. Egyszer csak nem m�s jelent meg az asztalukn�l, mint Ginny.

- Rem�lem, most b�szke vagy magadra – t�madt r� Arin�ra.

- Nem tudom, mi bajod – felelte meglepetten.

- Harry nem volt el�g, igaz? M�r Malfoy is kell neked.

- Igaza van – �rkezett meg Hermione is. – Arina, te nem vagy norm�lis. Nem �rtelek t�ged. Nem veszed �szre, hogy Malfoy csak kihaszn�l t�ged is?! �gy mint… Az Isten�rt, eld�nthetn�d v�gre, mit �s kit akarsz!

- Mi�rt mondod ezt? – �rtetlenkedett.

- Egyszerre mindkett�t, ugye? Te ribanc! – sz�lalt meg ism�t Ginny. Arina nyomban felpattant. - Na mi az, csak nem meg akarsz �tkozni? – hergelte tov�bb. – Tedd csak meg nyugodtan, legy�l m�lt� tagja a h�zadnak!

- Ginny, hagyd �t – jelent meg hirtelen Harry. – Nem �r annyit, hogy bajba keveredj miatta. M�r a tan�rok is minket n�znek. Gyere, menj�nk innen – vezette el karonfogva a l�nyt. Arina csak �llt ott, mint akit nyakon �nt�ttek egy v�d�r v�zzel. Csak n�zte a t�volod� p�rost, amint helyet foglalnak a Griffend�l asztal�n�l �s csak egym�st nyalt�k-falt�k eg�sz reggeli alatt. Na meg a folyos�kon, a parkban, vacsor�n�l… minden egyes percben.

A legifjabb Weasleyt mintha teljesen kicser�lt�k volna, hisz visszakapta szerelm�t. Arina ezzel egy id�ben �gy �rezte, percr�l percre ker�l egyre messzebb Harryt�l. M�g Hermione is ellene fordult, r�ad�sul Malfoyt is olyan t�vol akarta tudni mag�t�l, amennyire csak lehet. R� - ha lehet - m�g m�rgesebb volt, mint Harryre. De Draco nem vette a lapot, mit sem t�r�dve Arina haragj�val, nem t�g�tott mell�le.

- Malfoy, hagyj m�r engem b�k�n – sz�lt f�radtan, mikor egyik este a fi� le�lt mell� tanulni.

- M�r egyszer megmondtam, baby. Soha nem hagylak magadra.

M�s k�r�lm�nyek k�z�tt igaz�n h�l�s lett volna ezek�rt a szavak�rt, csakhogy �ppen Draco kis k�r�s�nek k�sz�nhet�en Harry tal�n soha t�bb� nem bocs�t meg majd neki.

- Akkor a v�g�t majd a szob�mban meg�rom – �llt fel �s sebt�ben �sszepakolta k�nyveit �s a pergameneket, majd felindult a l�pcs�n.

- Puszit m�r nem is kapok? – sz�lt ut�na a fi�.

- Nem – mondta vissza se n�zve r�.

Arin�t a szob�j�ban meglepet�s v�rta. Az �gy�n egy apr�cska bor�t�kot tal�lt. Lerakta a holmij�t �s k�zbe vette. Forgatgatta az ujjai k�z�tt, de semmi �r�st nem tal�lt rajta.

„Vajon ki k�ldhette?”

Lassan kinyitotta �s a l�legzet is el�llt a sorok l�tt�n:

Valaki titokban r�lad �lmodik,
Valaki r�lad sz�vi legszebb �lmait.

„Ki k�ldhette ezt? Tal�n… Harry? Nem, � nem lehetett. Biztos nem � �rta. Azok ut�n, hogy… Csak nem… lenne egy titkos h�dol�m?”

M�g a gondolat�t is nevets�gesnek tartotta. Biztos valamelyik mardek�ros l�ny akarja a bolondj�t j�ratni vele. �gy eltette az apr� levelet a fi�kja m�ly�re.

***

Hossz� napok teltek el �s Arina k�nytelen volt lassan belenyugodni abba, hogy Harry t�nyleg visszament Ginnyhez. Az els� p�r napban azt hitte, hogy csak az�rt csin�lja az eg�szet, hogy visszav�gjon neki az�rt a cs�k�rt �s hogy f�lt�kenny� tegye. Sajnos azonban r� kellett j�nnie, nagyon is komoly a dolog. Hermione pedig n�ma t�ntet�sbe kezdett: nem volt hajland� hozz� sz�lni egyetlen sz�t sem, mivel szerinte a l�ny is bed�lt Malfoy �rm�nykod�s�nak. Draco is m�sabb lett: csendesebb, valami�rt visszafogottabb valamint egyre gyakrabban h�vatta mag�hoz Piton az irod�j�ba �s egyre hosszabb ideig. Azonban Arina hi�ba faggatta, nem volt hajland� el�rulni neki, mi�rt.

„Vajon mire k�sz�lnek ezek?” – vacill�lt rajta mind t�bbsz�r �s t�bbsz�r.

Most is �pp t�le j�tt, de nem sz�lt egy sz�t sem senkihez, csak le�lt egy kanap�ra �s meredt maga el�. Egy f�l�r�s v�rakoz�s ut�n a l�ny nem b�rta tov�bb.

- Draco, mi van veled?

- Tudtommal napok �ta nem �llsz sz�ba velem – g�nyol�dott.

- Hagyd ezt �s mondd el, mi t�rt�nt!

- Minek? �gysem �rdekel.

- Ez nem igaz – �llt fel az asztalt�l Arina, odament a fi�hoz, helyet foglalt mellette �s csak v�rt. V�rta, hogy megsz�laljon v�gre �s elmondja, mi nyomja a sz�v�t.

- Az any�m nagyon rosszul van – sz�lalt meg v�g�l.

- Oh… �s s�lyos a dolog?

– Be kellett vinni a Szent Mung�ba. Piton megengedte, hogy elmenjek hozz� – mondta lassan, megk�zdve minden egyes sz��rt.

- Akkor ez�rt volt�l mostan�ban annyit n�la – tette hozz� csendesen.

- Mi? Ja, igen – felelte zavartan.

- De mi�rt nem velem besz�lted meg a dolgot?

- Igencsak a tudtomra adtad, hogy nem k�rsz a t�rsas�gomb�l – v�gta r� keser�en Draco.

- Ez most teljesen m�s. Igenis sz�lnod kellett volna. Mi t�rt�nt?

- Nem tudom, ap�m nem mondta meg. Nem tudok semmit.

Malfoy a k�t kez�be temette arc�t. Arina sz�rnyen �rezte mag�t. M�r napok �ta l�tta rajta, hogy nincs minden rendben, de �lm�ban se hitte volna, hogy ilyen komoly a helyzet. Hihetetlen�l �nz�nek �rezte mag�t, hogy csak a saj�t bajaival t�r�d�tt, am�g a fi� n�m�n szenvedett mellette, mag�ban egyre csak gy�tr�dve. Seg�teni akart neki, de fogalma sem volt r�la, mit tehetne � �rte. M�g sohasem l�tta ennyire megt�rtnek a mindig magabiztos Drac�t. R�miszt� l�tv�nyt ny�jtott.

- Minden rendbe j�n – pr�b�lta nyugtatni, mik�zben k�zelebb h�z�dott hozz� �s egyik kez�vel �tkarolta.

- Ne hagyj magamra – k�rlelte Malfoy szorosan mag�hoz h�zta a l�nyt.

- Nem foglak – suttogta, amint a fi� h�t�t simogatta. – Tudok valamiben is seg�teni?

- Gyere velem – mondta hirtelen Draco. Arina meglepetten n�zett r�.

- Nem hinn�m, hogy nekem is megengedn�k, hogy…

- Pitonnak biztos nem lenne kifog�sa ellene. K�rlek – tette hozz� Malfoy.

- Mikor kell indulnod?

- Ma este.

- Megyek, besz�lek vele – �llt fel Arina, de a fi� visszah�zta.

- K�sz�n�m.

- Nem lesz semmi baj, majd megl�tod.

- Eln�z�st Piton professzor, zavarhatom egy percre? – k�rdezte, miut�n bekopogott.

- Ms Riddle, miben seg�thetek?

- Nos… �n szeretn�k Drac�val menni. Nem sz�vesen hagyn�m most mag�ra – felelte csendesen.

- Sz�val besz�molt mag�nak a dologr�l… b�r nem is sz�m�tottam m�sra. De nem lesz egyed�l. Az apja m�r v�rja.

- Igen, de…

- De ett�l f�ggetlen�l j� �tletnek tartom, hogy vele menj.

- Igaz�n? K�sz�n�m sz�pen!

- Arina, k�rlek v�rj egy percet – sz�lt az �ppen t�vozni akar� l�ny ut�n -, lenne valami, amir�l besz�ln�nk k�ne.

- Mir�l lenne sz�?

- Drac�t�l �rtes�ltem r�la, hogy tal�lkozni �hajtasz a S�t�t Nagy�rral…

- Ne kezdje azt, amit Dumbledore. Neki is megmondtam, nincs sz�ks�gem a beleegyez�s�kre.

- F�lre�rtett�l. Nem �ll sz�nd�komban visszatartani.

- Akkor �n helyesli?

- Teljes m�rt�kben. �n sosem �rtettem egyet Dumbledore-ral abban, hogy t�vol akar t�ged tartani t�le. Szerintem m�r r�gen szembe kellett volna n�zned vele. �s Arina! Ha m�g nem mondtam volna, hogy b�rmilyen seg�ts�gre legyen is sz�ks�ged, r�m mindenben sz�m�thatsz. Nem fogok rohanni az igazgat� �rhoz, hogy minden apr� dologr�l besz�moljak neki – somolygott. - Nyugodtan fordulj hozz�m bizalommal, b�rmir�l legyen is sz�. Ha esetleg valamilyen k�r�sed, k�rd�sed van…

- Nem, nincs– sz�lalt meg n�h�ny m�sodpercnyi hezit�l�s ut�n. �gy Arina visszament a klubhelyis�gbe a szomorkod� Drac�hoz.

- Na? – n�zett r� rem�nykedve a fi�.

- Elengedett.

- �r�l�k – ment Arina el� �s meg�lelte. – Egyed�l nem b�rn�m ki.

- Itt vagyok veled, nyugi. Fel fog �p�lni.

- Tudom. J�, hogy visszakaptalak, sz�ps�gem.

- Hogy utazunk?

- Dumbledore irod�j�ba kell mennem. Gondolom Hop-porral vagy esetleg zsupszkulccsal. Indulhatn�nk?

- Persze, fel�lem mehet�nk m�ris.

Most el�sz�r Arina ny�jtotta a kez�t Drac�nak, aki �r�mmel el is fogadta.

- J� est�t, Dumbledore professzor – k�sz�nt Malfoy, amikor bel�ptek az igazgat� irod�j�ba.

- Neked is, Draco. De amint l�tom, nem j�tt�l egyed�l – n�zett meglepetten a l�nyra.

- Igen, �n is megyek – sz�lalt meg Arina.

- Nem tartom valami j� �tletnek – v�laszolta Dumbledore n�mi nyugtalans�ggal a hangj�ban.

- Sajn�lom, de nem hagyom mag�ra Drac�t – jelentette ki.

- Biztos vagy benne?

- Teljesen.

- H�t legyen – egyezett bele Dumbledore, de agg�d� tekintet�t nem tudta pal�stolni. – Transportus – mondta ki a var�zsig�t, amit�l az asztal�ra helyezett r�gi kis �st�t zsupszkulccs� v�ltoztatta. – K�szen �lltok?

- Igen – sz�lt az egybehangz� v�lasz.

- Rendben. Akkor vigy�zzatok magatokra �s h�romra fogj�tok meg az �st sz�l�t.

Draco k�zben egyik kez�vel �tkarolta Arin�t.

- Egy… kett�… h�rom.

Abban a pillanatban el is t�ntek a szob�b�l, de Dumbledore m�g sok�ig nem mozdult.

- Rossz el��rzetem van, Fawkes – int�zte szavait a f�nix�hez.

K�zben Arin��k is meg�rkeztek a k�rh�z el�csarnok�ba.

- Gyere, anya a negyedik emeleten van – indult el Draco a liftek fel�.

Mikor meg�rkeztek, v�gigmentek egy tucatnyi hossz� folyos�n, mire megtal�lt�k Narcissa Malfoy k�l�n k�rterm�t.

- Itt is vagyunk.

A helyis�g azonban egy�ltal�n nem eml�keztetett egy k�rh�zi szob�hoz. Sokkal ink�bb beillett volna egy sz�llodai lakoszt�lynak. Saj�t f�rd�szob�val, tele fotelekkel �s kanap�kkal a l�togat�k k�nyelm�t szolg�lva. Mindenhol a baracksz�n domin�lt, nyugalmat sug�rozva sz�t. Amint bel�ptek Malfoy r�gt�n odasietett az anyj�hoz.

- Anya! Anya, �n vagyok az, Draco! Hallasz engem?

Azonban Narcissa nem v�laszolt. M�g csak a szemeit sem nyitotta ki. Olyan s�padt volt, mint akibe csak h�lni j�r a l�lek. De �lt.

- Draco, mi�rt nem keres�nk meg egy gy�gy�t�t, h�tha �k t�bbet tudn�nak mondani.

- Nem sz�ks�ges, �pp t�l�k j�v�k.

- Apa! – �llt fel a fi� az �gy mell�l. – Mit mondtak?

- Any�d nagyon rosszul van… Nem biztos, hogy meg�li a reggelt.

Arina nem sz�lt semmit, csak odament Drac�hoz �s �t�lelte.

- Aaz… nem… nem lehet – dadogta a fi�, aki teljesen �sszet�rt a szavak hallat�n. – Nem tehet�nk semmit?

- Csak rem�nykedhet�nk. De fiam, nem akarod bemutatni nekem a b�jos ifj� h�lgyet? – udvariaskodott m�g ilyen k�r�lm�nyek k�z�tt is Lucius.

- Oh, persze – bontakozott ki a l�ny karjaib�l, b�r nem sz�vesen. – Ap�m, � itt Arina Riddle. A j�vend�beli feles�gem.

- �dv�zl�m, Mr Malfoy. �n csak egy bar�t vagyok, se t�bb se kevesebb– tette hozz�, hogy tiszt�zza a k�nyes helyzetet.

- Nagyon �rvendek, hogy v�gre megismerhetlek szem�lyesen is. A fiam m�r rengeteget mes�lt r�lad a leveleiben. De t�vedett, sokkal elragad�bb vagy, mint azt �rta – azzal megcs�kolta Arina kez�t.

- �n zavarba hoz – felelte pironkodva.

- Ha megbocs�tod udvariatlans�gomat, szeretn�k p�r sz�t v�ltani a fiammal.

- Oh, persze.

- Gyere Draco – azzal kimentek a folyos�ra, mag�ra hagyva Arin�t Narciss�val. Egy hirtelen �tlett�l vez�relve odal�pett az �gyhoz �s megfogta a n� kez�t.

- Legyen er�s, Mrs Malfoy – sz�lt a beteghez, mit sem t�r�dve azzal, hogy tal�n semmi �rtelme. - Nem halhat meg, Drac�nak sz�ks�ge van mag�ra… szereti �nt. Ha l�tn�, mennyire agg�dik, hogy elvesz�theti…

Abban a pillanatban mindent megadott volna az�rt, hogy meggy�gy�thassa az asszonyt. Draco nem �ln� t�l, ha… Amint �gy elm�lkedett becsukta a szemeit, �gy nem l�thatta, hogy Narcissa teste valamilyen megmagyar�zhatatlan m�don ragyogni kezdett…

Ek�zben kicsit t�volabb a folyos�n apa �s fia cseppet sem nyugodt hangv�tel� besz�lget�st folytatott egym�ssal.

- Rem�lem tudod, hogy itt a megfelel� alkalom, fiam –sz�lt fenyeget�en Lucius, - Nem lehet tov�bb halogatni a dolgot. A Nagy�rnak nagy sz�ks�ge van r�. Nem ronthatod el. M�r minden k�szen �ll, csak az az egyetlen, ami m�g hi�nyzik.

- M�gis hogy csin�ljam? Nem vagyok v�mp�r!

- M�r az elej�n megmondtam, hogy nem lesz k�nny� feladat. De az dics�retes, hogy r� tudtad venni, hogy veled j�jj�n.

- Nem kellett r�vennem – felelte s�rt�d�tten -, mag�t�l aj�nlotta fel.

- M�g jobb – b�lintott elismer�en az apja. – Dumbledore nem akad�koskodott?

- Dehogyisnem. Szerintem megsejtett valamit, azonban Arina le�ll�totta.

- Kezd egyre jobban elt�volodni t�le, ahogy a Nagy�r is megmondta – elm�lkedett fennhangon Lucius.

- Semmi v�ltoz�s? – k�rdezte rem�nykedve Draco, amikor visszament a k�rterembe.

- Sajn�lom – v�laszolta Arina, aki m�g mindig az �gy mellett �llt.

- Ap�m hazamegy, csak el�bb m�g besz�lni akar p�r emberrel. Mi maradunk itt �jszak�ra, felt�ve, ha nem gondoltad meg magad – n�zett k�tkedve a l�nyra. – Ha akarsz, nyugodtan visszamehetsz a kast�lyba n�lk�lem is.

- Nem, m�r megmondtam. Itt maradok veled – jelentette ki hat�rozottan.

- Nem tudod, mennyire h�l�s vagyok ez�rt – l�pkedett egyre k�zelebb a l�nyhoz. – Gy�ny�r�m… neked v�rzik az orrod! – mondta agg�dva.

- Mi?! – kapott az orr�hoz. A kez�n t�nyleg v�r volt. – A francba. M�r megint! Adn�l nekem egy zsebkend�t? – k�rte a fi�t, mik�zben a kez�t az arc�hoz szor�totta.

- M�r kor�bban is el�fordult? – k�rdezte Draco.

- Persze. Mikor kisebb voltam, akkor szinte minden �ldott nap. Tudod, mikor nagyon ideges vagyok valami miatt, akkor hirtelen magas lesz a v�rnyom�som �s el�fordul az ilyesmi. Vagy lehet, hogy csak az er�s fert�tlen�t�szerek szag�t�l van. De nem komoly, mindj�rt elm�lik ne agg�dj.

P�r perc m�lva t�nyleg el is �llt a v�rz�s, Arina pedig bement a f�rd�szob�ba, hogy megmosakodjon. K�zben �jra meg�rkezett Lucius is.

- Na fiam?

- A szerencse ma a mi oldalunkon �ll, ap�m – vette k�zbe mosolyogva a zsebkend�t, amit a l�ny az asztalon felejtett. – V�rzett az orra – magyar�zta meg a dolgokat.

- Remek – rejtette el a zsebkend�t tal�rja belsej�ben. – A Nagy�r nagyon el�gedett lesz veled, Draco.

- Nem gondolta meg mag�t, igaz? Ugye megtartja, amit �g�rt?

- Fiam, a Nagy�r mindig �llja a szav�t.

- Hangokat hallottam – l�pett be a szob�ba Arina.

- Csak ap�m j�tt vissza – v�laszolta Draco. – De m�r el is ment. Hajnal �ta � volt any�val, r�f�r egy kis pihen�s.

- Mint ahogy r�d is. Mi�ta tudod, hogy beteg?

- M�r napok �ta. De tegnap hirtelen nagyon megromlott az �llapota.

- Ez biztos j�l fog esni – mondta, mik�zben k�t b�gre g�z�lg� te�t var�zsolt az asztalra.

- Nem menne le a torkomon.

Arina odas�t�lt az ablakhoz �s megbabon�zva n�zte, ahogy az apr� es�cseppek lassan lecsurognak az �vegen.

- Sz�ps�gem, �n nem tudom, mi lesz, ha… ha az any�m…

- Draco, ne is gondolj erre! – fordult a fi� fel�. - Meg fog gy�gyulni. Felesleges azon em�sztened magad, hogy mi lesz, ha. Egyszer�en nincs olyan. Nem fog megt�rt�nni �s k�sz. Minden rendbe fog j�nni.

Ekkor olyan dolog t�rt�nt, amit ha Arina nem a saj�t szem�vel l�t, akkor el se hitte volna. Draco Malfoynak egy apr� k�nnycsepp folyt v�gig az arc�n.

- Nem akarom elvesz�teni – suttogta.
Arina visszament hozz�, le�lt az �l�be �s szorosan �t�lelte a fi�t.

- Nem is fogod. P�r nap m�lva m�r ki is engedik majd innen. Majd megl�tod – pr�b�lt lelket �nteni bel�.

- Sz�ks�gem van r�d, gy�ny�r�m – suttogott remeg� hangon Draco. Olyan k�zel voltak egym�shoz, hogy az orruk �ssze is �rt. – Ne utas�ts el. Ma ne.

- Nem foglak – puszilta meg az arc�t, a fi� pedig megcs�kolta. Arin�nak most el�sz�r esz�be sem jutott ellenkezni. Malfoy nyaka k�r� fonta karjait �s teljesen �tadta mag�t neki. Id�vel egyre szenved�lyesebb� v�lt a cs�k, Draco keze Arina derek�r�l egyre lejjebb ker�lt, majd egyszer csak r�d�nt�tte a kanap�ra, de k�zben egy pillanatra se szakadtak el egym�st�l.

- El se tudod k�pzelni, mi�ta �lmodozom err�l a percr�l – sz�lalt meg hossz� id� ut�n Malfoy, mik�zben Arina arc�t simogatta. – Ha majd �sszeh�zasodtunk, akkor…

- Jaj, k�ny�rg�m, hagyd m�r ezt – mondta �s �jabb cs�kot kezdem�nyezett.

�lm�ban a l�ny egy hatalmas h�zban volt, ahol egyik szob�r�l a m�sikra j�rt. Fogalma sem volt r�la, hogy egy�ltal�n mit keres, csak azt tudta, hogy meg kell tal�lnia. Min�l el�bb. Az egyik ajt� hirtelen kiny�lt, � pedig beh�z�dott a legk�zelebbi szobor m�g�. Amint a l�ptek zaja lassan megsz�nt, el�b�jt rejtek�b�l �s bement abba a szob�ba, ahonnan az a valaki �pp most t�vozott. Amikor �tl�pte a k�sz�b�t, furcsa �rz�s ker�tette hatalm�ba. Valami megmagyar�zhatatlan izgatotts�g. Lopva k�rben�zett az egy�bk�nt nagyon sz�p �s bar�ts�gos helyis�gen, az apr� m�ret� lakoszt�lyon, majd pillant�sa megakadt az asztalon l�v� kicsi k�nyv�n. K�zelebb ment, hogy jobban szem�gyre vehesse. Els� r�n�z�sre semmi k�l�n�set nem lehetett �szrevenni rajta. Teljesen szokv�nyos, b�rk�t�s� k�nyvecske. Azonban mikor kinyitotta, nem l�tott m�st, mint elmos�dott oldalakat, hi�ba lapozgatott, nem tudta elolvasni egyetlen sor�t sem. Az utols� �rott oldalt kiv�ve.

„Ma �jra azt �lmodtam. Pedig m�r hossz� �vek �ta nyugtom volt, m�r teljesen meg is feledkeztem r�la. De most, hogy megint itt vagyok, fel�bredt bennem minden. Azt hittem, siker�lt elfelejtenem, de t�vedtem. M�g mindig a rabja vagyok �s ezt � is nagyon j�l tudja. M�r megint k�s�rtett az a n� �lmomban �s egyre csak azt hajtogatja, amit �vekkel ezel�tt is: �ltalad megismerheti a szeretetet, amit azel�tt csak megvetett �s len�zett. Ez a v�gzete.
M�ig nem j�ttem r�, hogy ez egy �lom csup�n vagy…”

Itt abbamaradt az �r�s, ny�lv�n az illet�nek s�rg�s dolga akadt, ez�rt is ment ki olyan hirtelen, m�g miel�tt befejezte volna a gondolat�t.

Arina �s Draco egym�s karjaiban �bredtek. Reggelre a l�ny teljesen elfelejtette, hol is j�rt nem olyan r�g. Csak az a furcsa �rz�s maradt, hogy eml�keznie kellene valamire. Semmi m�s.

- Nagyon j�l mutattok egy�tt, fiam – mosolygott r�juk Narcissa.

- Anya! – pattant fel a fi�. – Magadhoz t�rt�l?! Hogy �rzed magad? Ugye jobban vagy? – sietett az �gy�hoz.

- Ne agg�dj Draco, m�r semmi bajom.

- A gy�gy�t�k szerint csoda t�rt�nt – sz�lalt meg Lucius is. – Holnap m�r haza is mehet.

- �r�l�k, hogy m�r j�l van, Mrs Malfoy – mondta b�tortalanul Arina.

- Anya, � Arina Riddle. � lesz gyermekeim anyja – �lelte meg a l�nyt.

- Draco! – sz�lt r� teljesen elpirulva.

- Szeretn�m neked megk�sz�nni, hogy nem hagytad mag�ra Drac�t – mondta neki Narcissa.

- Nincs mit megk�sz�nnie.

- A fiamnak igaza van. Nagyon j�l mutattok egym�s mellett. Sz�vesen l�tn�nk a csal�dunkban – n�zett �ssze cinkosan feles�g �s f�rj.

- Draco. nem megy�nk el reggelizni? – k�rdezte zavar�ban.

- Mehet�nk, sz�ps�gem.

- Nos? – n�zett k�rd�n Narcissa Luciusra, amint a k�t fiatal kiment.

- Minden a terv szerint halad, nem kell agg�dnod.

- Ti sem l�tt�tok Arin�t? – k�rdezte az els� �ra ut�ni sz�netben Harry a t�bbiekhez fordulva.

- Nem. De mit �rdekel ez t�ged? – t�madta le Hermione. – Mindketten olyan gyerekesen viselkedtek. M�r r�g egy�tt kellene lennetek, csak �ppen m�g k�t ilyen makacs embert nem hordott m�g h�t�n a F�ld!

- Hagyd abba. Nincs igazad.

- Dehogyisnem. Te csak az�rt bolond�tod Ginnyt, hogy ezzel Arin�t b�ntsd.

- M�g v�ded �t? – k�rdezte inger�lten Harry.

- Nem v�dek �n senkit. � sem norm�lis, ami�rt folyton Malfoyjal van annak ellen�re, hogy sz�mtalanszor figyelmeztett�k.

- Most hogy mondod, tegnap �ta �t sem l�ttam. Se a vacsor�n�l, se reggel, m�g �r�ra se j�ttek. Gondolod, hogy most is egy�tt vannak valahol?

- Meglehet. Az pedig nem sok j�val kecsegtet. M�g mindig nem siker�lt kider�ten�nk, mit tervez Voldemort.

- Azt gondolod, hogy Drac�n kereszt�l jut el Arin�hoz?

- Nagyon is lehets�ges a dolog.

- De m�gis mit akarhat t�le? Csak nem akarja meg�lni?

- M�g sajnos az is megt�rt�nhet – harapott az ajk�ba Hermione �s idegesen k�mlelte a t�meget, h�tha felbukkan v�gre Arina. De mindhi�ba.

- Most m�r ak�r vissza is mehetn�nk az iskol�ba, nem? – k�rdezte kora d�lel�tt Arina.

- M�g el�tte el kell int�zn�nk valamit.

- Mir�l van sz�?

- Valaki l�tni akar t�ged – mondta titokzatosan Draco.

- Kir�l besz�lsz?

- Meglepet�s – gonoszkodott a fi�.

- Na… �ruld el! – k�rlelte.

- Mindj�rt megl�tod, ne l�gy t�relmetlen.

- Meg�l a k�v�ncsis�g.

A fi� fel�llt �s felh�zta Arin�t is.

- K�szen �llsz?

- Igen – felelte bizonytalanul a l�ny. Malfoy �t�lelte �t �s hoppan�ltak

- �dv�z�llek a Malfoy-k�ri�n – mondta a fi�, mikor Arina meglep�dve n�zett k�rbe a hatalmas el�csarnokban.

- Mi�rt j�tt�nk pont ide? – k�rdezte kicsit f�lve.

- V�gre tal�lkozunk, Arina – l�pett el� egy f�rfi az �rny�kb�l.

- Ki maga?

- A S�t�t Nagy�r – v�laszolta Draco.

XV. Lehull a lepel

- De h�t… – kereste a szavakat Arina.

- Nem pont ilyennek v�rt�l, igaz? – tal�lta ki a gondolatait a S�t�t Nagy�r, mik�zben l�p�sr�l l�p�sre k�zeledett hozz�, fokozva egyre jobban �s jobban a l�ny remeg�s�t. Igaz, hogy m�r nagyon r�g�ta v�rta ezt a percet, m�gis… most mikor el�rkezett �s ott �llt szemben vele… azt k�v�nta, b�rcsak azonnal elt�nhetne onnan.

- Nem – felelt �szint�n. Harry m�g a ny�ron, amikor el�sz�r tal�lkoztak, azt mondta neki, hogy m�r egy�ltal�n nem is emberi Voldemort k�lseje, hogy az arca olyan, mint egy k�gy��. Azonban az el�tte �ll� f�rfit sokf�lek�ppen lehetne jellemezni, csak �pp holmi cs�sz�m�sz�nak nem. Kisimult von�sok, sug�rz� magabiztoss�g, �l�nken ragyog� szemek… kimondottan j�k�p� volt. Teljesen olyan volt, mint abban a bizonyos �lomban. Mintha egy �vet sem �regedett volna az�ta. M�r a puszta megjelen�s�b�l is csak �gy �radt az energia, amit Arina m�r az els� pillanatban meg�rzett, mikor a k�ri�ba ker�lt.

- Draco, most hagyj minket magunkra – jelentette ki Voldemort. Malfoy a l�nyra pillantott, aki b�lintott, �gy jelezve neki, hogy menjen nyugodtan, nem lesz semmi baj.

- Igenis, Nagy�r – azzal t�vozott a szob�b�l.

- L�tom, hordod az aj�nd�komat – pillantott a l�ny csukl�j�ra, ahol a gy�m�ntkark�t� d�szelgett.

- Sz�val t�nyleg maga k�ldte – kapott olyan hirtelen a csukl�j�hoz, mintha t�zes vasat tartottak volna hozz�. - De… mi�rt? Mi�rt k�ldte, ha egyszer meg akar �lni?

- M�r mi�rt akarn�lak meg�lni t�ged? Hidd el nekem, ha sz�nd�komban lenne, m�r megtettem volna – mondta, mik�zben halv�ny mosolyra h�zta a sz�j�t. - Nem lephetem meg a l�nyomat a tizenhetedik sz�let�snapj�n, feln�tt� v�l�s�nak alkalm�b�l? Enn�l okosabbnak hittem Dumbledore-t… Mert t�le sz�rmazik az elm�let, igaz?

- Igen… de �n sose hittem el neki – sz�lt csendesen.

- Nem sokan mern�k ezt a szemembe mondani. Te nem f�lsz t�lem – jelentette ki v�ratlanul Voldemort. Arina �llta a tekintet�t. – Hajt t�ged a k�v�ncsis�g, csak�gy mint egykor Angelique-et.

- Sz�val nem csak �lom volt az eg�sz… t�nyleg �t l�ttam. – mondta, mit sem t�r�dve azzal, hogy a f�rfi nem sokat �rthet a dologb�l. - Mes�ljen r�la!

- Mi az, amit tudni akarsz?

- Nem is tudom… mindent.

- Ez el�g t�g fogalom – j�tszadozott vele a f�rfi.

- Jelentett mag�nak valamit? B�rmit is? – hajtotta le a fej�t. Ez az a k�rd�s, ami m�r ny�r �ta foglalkoztatta, mindig alattomosan befurakodva gondolatai k�z�. Voldemort felemelte Arina �ll�t, k�nyszer�tve, hogy a szem�be n�zzen.

- Teljesen olyan, mintha � �llna velem szembe – elm�lkedett.

- V�laszoljon, k�rem.

- Igen, nagyon fontos volt a sz�momra – jelentette ki teljesen k�z�mb�s hangon.

- Honnan tudta, hogy mikor…

- �n nem hagytam el az any�dat, nem �gy, mint az az �tkozott mugli ap�m – undorodva mondta ki az utols� szavakat. - Amint megtudta, hogy boszork�ny, hanyatt-homlok menek�lt vissza a sz�leihez. �s m�g milyen egy boszork�ny! A dics� Mardek�r Malaz�r egyenes�gi lesz�rmazottja! – ragadta el a h�v. - Mit sem t�r�d�tt azzal, hogy az any�m terhes lett t�le, majd belehalt a sz�l�sbe, nekem pedig egy mugli �rvah�zban kellett feln�n�m. Sz�val pontosan tudom, hogyan b�ntak veled.

- Mit tudhat maga err�l? – vetette oda a l�ny.

- Nagyon is sokat. M�g sohasem fordult meg a fejedben, hogy egyed�l �k a hib�sak az�rt, hogy annyit szenvedt�l? Nem �rtett meg t�ged soha egyik sem.

- Honnan tud maga ennyi mindent r�lam? – k�rdezte gyanakodva �s egyben rem�nykedve is.

- T�bbet tudok, mint azt k�pzeln�d. Soha, egyetlen pillanatra sem t�vesztettelek szem el�l.

- De hisz t�bb �vre elt�nt, azt se tudt�k �l-e m�g… �s nekem azt mondt�k, hogy nem tudta, hol vagyok, hogy kerestetnie kellett…

- �n mindig tudtam, mi van veled.

- Akkor… mi�rt nem j�tt el hozz�m?

- Mert nem volt itt az ideje. Nem �llt�l r� k�szen, hogy tal�lkozzunk… �s az igazat megvallva, m�g �n sem.

- Ezt hogy �rti? – Arina m�r teljesen �ssze volt zavarodva. V�gk�pp nem �rtette, mi folyt k�r�l�tte annyi �ven �t.

- Az elm�lt h�napokban h� szolg�im csak azzal voltak elfoglalva, hogy elk�sz�tenek nekem egy igen bonyolult b�jitalt… ak�r az �let�k �r�n is.

- Meg hogy �rtatlan embereket gyilkoljanak – sz�rta k�zbe keser�en.

- �rtatlanok? T�nyleg �gy gondolod?

- Igen. Csak az az egyetlen b�n�k, hogy nem var�zsl�knak sz�lettek!

- Val�ban? Nem fordult meg m�g egyszer sem a fejedben, hogy nagyon is sok minden�rt felel�sek? H�la az al�val� mugliknak, bujk�lunk kell, titkolnunk er�nket. Nem v�gysz egy olyan vil�gra, ahol a var�zslat uralkodik? Ahol ny�ltan v�llalhatod, ki vagy. �k nem fogadnak el minket, mert irigyek, ami�rt nem r�szes�lhetnek abban a kegyben, hogy hatalom birtokosai lehessenek.

- De ez m�g nem indok arra, hogy elvegy�k az �let�ket! – csattant fel Arina. - �k nem tehetnek r�la, hogy…

- Ne mondd, hogy te nem gy�l�l�d �ket – szak�totta f�lbe. J�l ismerte ezt a hozz��ll�st a var�zstalanokhoz. Dumbledore �pp el�gszer papolt neki err�l.

- Neeem, �n nem gy�l�l�k senkit sem – hebegte megillet�dve.

- Csakugyan nem? – kontr�zott r� Voldemort. - Akkor tal�n h�l�s vagy nekik az�rt, ami�rt �veken kereszt�l megkeser�tett�k az �leted? Nem �rtettek meg t�ged, elhitett�k veled, hogy te vagy a k�l�nc, a haszontalan, a semmirekell� �s…

- Hagyja abba! – kapott a fej�hez Arina. Egy pillanat alatt el�rasztott�k legr�mesebb eml�kei, amelyekt�l m�r �vek �ta szabadulni akart. Mindhi�ba.

- Rossz ezt hallani, igaz? Sohasem gondolt�l arra, hogy ezen v�ltoztass? – a f�rfi a legbens�bb gondolataiban is mint nyitott k�nyvben, oly k�nnyed�n olvasott.

- Persze, hogy eszembe jutott. Milli�szor is… de m�gis mit tehetn�k �n?

- Nagyon is sokat.

- �n nem fogok �t�llni a maga oldal�ra! Soha! Ha az�rt hozatott ide, hogy r�vegyen, �ljek meg �rtatlan embereket csak az�rt, mert engem nem fogadtak be, akkor hi�ba f�radt!

- Igenis gy�l�l�d �ket, k�r tagadnod. �rzem.

- Akkor rosszul �rzi – v�gta r� m�r cseppet sem olyan magabiztosan, mint az elej�n.

- Eln�z�st, Nagyuram – l�pett be egy csukly�s alak nagy hajlong�sok k�zepette.

- Megmondtam, hogy most senki ne merjen zavarni – sz�lt parancsol�an.

- Igen, tudom Nagy�r – hebegte a f�rfi. – De Ventire visszat�rt �s � mondta, hogy…

- Val�ban? Azonnal megyek. Gondolkodj azon, amit mondtam – fordult vissza Arin�hoz, mialatt a szolga amilyen gyorsan j�tt, olyan hamar t�vozott is. - Most pedig ideje menned. Dumbledore-nak m�g felt�nik, hogy sok�ig vagy t�vol.

- De nekem m�g annyi k�rd�sem lenne! Nem teheti ezt velem!

- Mindennek elj�n a maga ideje. Meg fogod kapni a v�laszokat. Tudod, hogyan tal�lsz meg.

- Ne, v�rjon! – ki�ltott ut�na, de hi�ba. Voldemort m�r el is t�nt a szob�b�l. – Nem is mondott r�la semmit – sz�lt csendesen, mik�zben k�nnyek lept�k el szem�t.

- Mehet�nk? – k�rdezte a p�r perc m�lva visszat�r� fi�. – Hercegn�m, mi a baj? – ekkor l�tta meg Arina k�nny�ztatta arc�t.

- Draco – b�jt hozz� -, m�r megint nem siker�l. De legal�bb azt tudom, hogy t�nyleg vele �lmodtam.

- M�g rengeteg alkalmad lesz megismerni – mondta Malfoy, majd amint a l�ny egy kicsit megnyugodott a roxforti birtok el� hoppan�ltak. Amint bel�ptek az el�csarnokba McGalagonyt tal�lt�k magukkal szembe.

- Dumbledore professzor m�r v�rja magukat – sz�lt k�sz�n�s n�lk�l, szigor� pillant�st vetve Arin�ra.

- Draco, mondd, hogy van az �desany�d? – fogadta �ket az igazgat�.

- Jobban, k�sz�n�m. Holnap m�r haza is mehet.

- Ennek nagyon �r�l�k. Ha megk�rhetlek, hagyj most minket magunkra.

Arina �s Draco meglepetten pillantottak egym�sra.

- Kint megv�rlak – adta meg mag�t k�nytelen-kelletlen a fi�.

- Arra semmi sz�ks�g. El fog egy ideig tartani a dolog – mosolygott Dumbledore.

- Nos, Arina? – n�zett a l�nyra.

- Mit v�r, m�gis mit mondjak?

- P�ld�ul azt, hogy mit akart t�led Voldemort Nagy�r – vetette fel a t�m�t.

- Honnan tud maga err�l? – lep�d�tt meg a l�ny.

- Megvannak a magam forr�sai – mosolygott.

- Nos, t�vedtek, sohasem akart meg�lni.

- Akkor m�g rosszabb a helyzet… - elm�lkedett az igazgat� - Ezt � mondta?

- Igen.

- Te meg zoksz� n�lk�l elhiszel neki mindent? – k�rdezte az �ppen befut� Harry. – Arina, hazudott. � maga a megtestes�lt s�t�n, a legd�m…

- Egy�ltal�n nem olyan f�lelmetes, mint amilyennek be�ll�tott�tok! – szak�totta f�lbe inger�lten.

- Ezt meg hogy �rted? – k�rdezte meglepetten a fi�.

- Nem is tudom… - keresg�lte a szavakat -, teljesen norm�lis a k�lseje.

- Mi van? – �rtetlenkedet Harry.

- Nem �rult el neked ezzel kapcsolatban semmit? – vette vissza a sz�t Dumbledore.

- Nem… v�rjon, azt mondta, a szolg�i m�r h�napok �ta egy b�jitalon dolgoztak…

- Ett�l f�ltem. T�led nem szereztek meg semmit? – k�rdezte, de Arina megr�zta a fej�t.

- Ez mit jelent, professzor? – �rtetlenkedett Harry.

- Pontosan nem tudom, de hogy semmi j�t, az biztos – felelte balj�san.

- Dumbledore professzor… azt mondta, hogy nem hagyta el az any�mat. Nem lehet, hogy esetleg…

- Arina, Voldemortnak legjobb tudom�som szerint sosem volt feles�ge. M�g csak olyanr�l sem tudok, hogy valaki egy�tt lett volna vele. � nem k�pes szeretni.

- Ez nem igaz! Igenis fontos volt neki! �s az �lmomban…

- Mit �lmodt�l? – szak�totta f�lbe a professzor.

- Vel�k �lmodtam… boldogok voltak �s szerelmesek. Akkor t�rt�nt, amikor Voldemort itt tan�tott �s…

- Tan�r volt a Roxfortban? – hitetlenkedett Harry. – Ezt nem mondja komolyan!

- Hidd el, Harry erre a d�nt�semre vagyok a legkev�sb� b�szk�bb. Ez�rt nem is hirdetem fennhangon.

- Ha �n akkor m�r igazgat� volt, akkor eml�keznie kell r�! Angelique-nek h�vt�k – sz�lt rem�nykedve Arina.

- Angelique? Az… nem, azt nem hiszem. T�nyleg j�rt ide egy olyan nev� l�ny, de elk�pzelhetetlennek tartom, hogy � valaha is �ssze�llt volna Tommal.

- De �n l�ttam �ket egy�tt!

- Arina, att�l f�lek, hogy Voldemort csak manipul�lni akart t�ged ezzel. Nem szeretn�m, hogy hamis ill�zi�kba ringasd magad, � nem lehetett az �desany�d. Tov�bbmegyek, a legjobb az lesz mindenkinek, ha okklumenci�t tanuln�l. Majd besz�lek Piton professzorral. Akkor nem tudna t�ged az �lmaidon kereszt�l befoly�solni.

- �s ha �n nem akarom?

- Att�l tartok, nincs m�s v�laszt�sod.

- Rendben. Most elmehetek?

- Igen. De megk�rlek, hogy t�bbet ne keresd fel Voldemortot.

- Megk�r? Nem ink�bb megparancsolja?

- Csak a te �rdekedben. �s ha �jfent furcsa �lmaid lenn�nek, megk�rlek, azonnal sz�lj nekem.

- Tov�bbi sz�p napot – k�sz�nt el.

- Arina, v�rj! Besz�lni szeretn�k veled.

- Harry, most egyed�l akarok lenni – mondta �s kiment a szob�b�l.

- Nem tetszik ez nekem – sz�lalt meg Dumbledore. – Nagyon k�v�ncsi �s Voldemort pont ezt haszn�lja fel ellene. De nem hib�ztathatom ez�rt.

- Professzor, maga t�nyleg elhiszi, hogy nem akarja meg�lni �t? – faggatta agg�dva Harry.

- Az igazat megvallva nem. Beismerem, nagyon aggaszt, hogy m�g mindig nem tudtam r�j�nni, mi az igazi sz�nd�ka. Nyugtalan�t, hogy most egyszer csak bel�pett az �let�be �s mindenf�l�vel telet�mi a fej�t. A k�v�ncsis�g�t haszn�lja fel ellene. Mert arra m�rget veszek, hogy nem csak ennyir�l volt sz� k�zt�k. Arina eltitkol el�l�nk dolgokat. Valamit tenn�nk kell, k�l�nben lassan elvesz�tj�k. Harry, k�rlek, ne hagyd mag�ra! Pr�b�ld meg valahogy t�volt tartani Drac�t�l is.

- �n is �gy gondolja, hogy Malfoy Voldemortnak dolgozik, ugye?

- Meglehet, Harry, nagyon is meglehet – n�zett ki az igazgat� az ablakon, a t�voli t�jba merengve.

- Mit akart t�led? – fogadta Draco az iroda el�tt a falnak t�masztott h�ttal.

- M�gis megv�rt�l? Megtudta, hogy az ap�mn�l j�rtam. Arr�l faggatott, mi t�rt�nt.

- �s Potter?

- Nyilv�n Dumbledore arra sz�m�tott, tudok p�r hasznos inform�ci�val szolg�lni nekik Mi az, csak nem vagy f�lt�keny? – mosolygott Arina. - De menj�nk, p�tolnunk kell a lemarad�sunkat.

- N�ha az�rt j� volna, ha nem csak a tanul�son j�rna az eszed, hanem m�son is – karolta �t a l�nyt �s a klubhelyis�g fel� vett�k �tjukat.

- Draco fiam, mondd, Narcissa jobban van? – k�rdezte �r�kkal k�s�bb Piton az elm�ly�lten olvas� p�roshoz l�pve.

- Igen, semmi baja – v�laszolta a fi�.

- Professzor – sz�lalt meg b�tortalanul Arina -, az igazgat� �r azt mondta, hogy nekem okklumenci�t kell tanulnom, de…

- Semmi sem k�telez�, Ms Riddle. Egy�bk�nt is, �gy hiszem, hogy ha nagyon akarn�, le tudn� z�rni az elm�j�t.

De Arina nem akarta. Azzal megfosztan� mag�t az egyetlen lehet�s�gt�l, hogy �jra l�thassa az anyj�t. Rem�nykedett benne, hogy egyszer tal�n megism�tl�dik az �lma. V�gs�soron, b�r m�g mag�nak se merte bevallani, de m�g az �jszakai titkos „randev�it” is �lvezte. M�r nem tudott volna lemondani r�luk…

- M�g meg sem k�sz�ntem, cica – fordult a l�nyhoz, mikor kettesben maradtak -, hogy velem volt�l.

- Nem kell megk�sz�nn�d – felelte zavartan.

- De �n szeretn�m – hajolt oda hozz� �s egy apr� cs�kot lehelt az ajkaira.

- K�rlek, ne csin�ld – h�z�dott el t�le Arina. T�l sok minden j�rt a fej�ben. Voldemort szava �ll szemben Dumbledore-�val, neki pedig fogalma sincs arr�l, kinek higgyen. M�r azt sem tudta, mi helyes �s mi nem.

- Draco, nem hallott�l valakir�l, akit Ventire-nek h�vnak?

- Minek? – lep�d�tt meg a fi�. – Ventire? Mi�rt k�rded?

- Mert nagyon fontos embere lehet az ap�mnak. Amint � megj�tt, otthagyott engem. Pedig az any�mr�l m�g nem is mes�lt semmit. Egyszer�en csak otthagyott.

- Mi�rt nem n�zel ut�na a k�nyvt�rban? Hisz ha idej�rt, akkor csak tal�lsz r�la valamit, nem?

- Te egy zseni vagy – ugrott a nyak�ba. –