V. B�ntet�sek

Arin�nak m�r nem maradt ideje f�lreugrani, Harryt is csak az utols� pillanatban siker�lt arr�bb l�knie, �gy a fi�nak sz�nt �tok �t tal�lta el. Abban a pillanatban, amint a z�ld f�nycs�va hozz��rt a b�r�hez vak�t� feh�r f�ny vette k�r�l a l�nyt, mintegy pajzsk�nt v�dve �t. Senki sem tudta, mi t�rt�nik �s mi�rt. A ragyog�s kialud �s azt l�tt�k, hogy Arina m�g mindig �l. Elk�pedve n�ztek r�. A leggyorsabban az egyik hal�lfal� nyerte vissza l�lekjelenl�t�t: egy pillanat alatt Arina mellett termett, megragadta a karj�t �s hoppan�lt vele.

Arina arra eszm�lt, hogy m�r a Grimmauld t�ren volt.

- Mi volt ez? – k�rdezte Piton, miut�n levette a csukly�j�t.

- Fogalmam sincs – felelte �sszezavarodva.

- El�fordult m�r ilyen kor�bban?

- Nem.

K�zben megjelentek a t�bbiek is.

- A t�bbi hal�lfal� is hoppon�lt – el�zte meg Arina k�rd�s�t Mr Weasley, aki a karjaiban tartotta az �jult le�ny�t. – Azonnal sz�lok Dumbledore-nak, Molly, te n�zd meg a s�r�l�seiket.

Arina v�gign�zett a viharvert t�rsas�gon: Ron fej�n hatalmas ny�lt seb t�tongott, Ginny m�g mindig eszm�letlen, a Weasley h�zasp�r is csupa v�r volt.

- Merlinre, mi t�rt�nt? – �rkezett meg Dumbledore.

- Megt�madtak minket, professzor �r.

- Igen, tudom, Hermione. �tk�zben Athur m�r besz�molt r�la. �gy �rtettem, mi t�rt�nt Arin�val?

- H�t maga sem tudja?

- Sajn�lom, Harry. �n is csak tal�lgatni tudok. De egyik �tletem k�ptelenebb, mint a m�sik. Perselus! Most menj. Nehogy gyan�t fogjanak.

- Mi? Dumbledore professzor, most megy �s elmond mindent Voldemortnak!

- Harry, sajnos � m�r tud mindenr�l. Csak bajba kevern�nk Perselust, ha nem menne. Tal�n � tud magyar�zatot a dologra… H�tha esetleg… na mindegy, am�g el nem felejtem, mostant�l nem mehettek sehov�.

- De…

- Ami hi�nyzik m�g a Roxfortba, azt majd Arthur�k megveszik. Nem nyitok vit�t. Arina, menj te is fel a szob�dba �s pihenj le.

- Nekem semmi bajom. Ink�bb a t�bbiekkel t�r�djenek.

- Igazad van. M�r azt sem tudom, miket besz�lek. A legjobb lesz, ha �jra �tgondolom a dolgokat. Kezdj�k az elej�n… - mondta Dumbledore, de mindink�bb csak mag�nak, mert k�zben el is t�nt. Ezzel v�get �rt a „megbesz�l�s”. Mrs Weasley mindenkit a szob�j�ba vez�nyelt, am�g � �sszeszedi a k�tszereket.

„Remek, be vagyok ide z�rva. De mi�rt ne mehetn�k ki? Nem engem akartak meg�lni.”

Arina elindult, hogy seg�tsen ell�tni a sebeket, de hirtelen els�t�t�lt el�tte a vil�g �s �sszeesett.

- L�tom, te is meg�rkezt�l, Perselus. Ne f�radj, a t�bbiek m�r mindenr�l besz�moltak – fogadta h� k�vet�j�t Voldemort.

- Ide kellett volna hoznia! – �rj�ng�tt az egyik hal�lfal�. - De nem, � Dumbledore-hoz vitte! Pedig a parancs…

- Nem, nem Bella. �gy l�tom, m�g mindig nem �rted. Perselus nem is tehetett volna enn�l jobbat. J� helyen van � ott… egyel�re.

- De Nagy�r! Rengeteg id�t sp�rolhatn�k meg, ha…

- El�g legyen! – unta meg Voldemort a visszabesz�l�st. - M�r d�nt�ttem. Vagy tal�n k�ts�gbe vonod tervem sikeress�g�t?

- Nem, dehogyis.

- Most pedig – fordult a t�bbi hal�lfal�hoz -, tudni akarom, ki volt az. Ki mondta ki a hal�los �tkot?
Az egyik csukly�s alak b�tortalanul el�r�bb l�pett.

- �… �n voltam, Nagyuram – dadogta.

- Te, Parkinson? Gyere k�zelebb.

A f�rfi b�r nem sz�vesen, de teljes�tette a parancsot. Voldemort v�r�sen izz� szem�b�l azonban nem tudta kiolvasni, hogy most megb�ntetik vagy �pp kir�lyi jutalomban r�szes�tik.

- Te mert�l p�lc�t emelni a l�nyomra?

- De Nagyuram! �n Potterre c�loztam, de az a l�ny egyszer�en arr�bbl�kte!

- Crucio – mondta teljes k�z�nnyel Voldemort, noha ennek az egy, r�vidke kis sz�nak iszonytat� k�vetkezm�nyei voltak a hal�lfal�ra n�zve. �let�ben nem �lt �t enn�l iszonytat�bb k�nt. A f�jdalom eg�szen a csontj�ig hatolt �s minden porcik�j�t �tj�rta. Ord�tott �s mag�ban rim�nkodott, hogy min�l hamarabb v�get �rjen. Egyre csak arra tudott gondolni, hogy enn�l m�g a hal�l is jobb.

- Nem, nem Parkinson. M�g ne is �lmodozz a hal�lr�l. Crucio – a f�rfi �jra fel�v�lt�tt. Az �tok t�bbsz�r�s�re er�s�d�tt: �gy �rezte, mintha ezernyi k�ssel v�gn�k darabokra. M�g a t�bbi �larcos alakot is megr�m�tette a szenved�se, azonban egyik�k sem mert k�zbesz�lni. Ann�l sokkal dr�g�bb nekik a saj�t �let�k. Hossz�-hossz�, �veknek t�n� percek m�lt�n Voldemort megsz�ntette az �tkot, mikor a hal�lfal� m�r alig volt tudat�n�l.

- Most pedig m�g egyszer �s utolj�ra elmondom. Egyszer �s mindenkorra jegyezz�tek meg, hogy a l�nyomhoz egy ujjal sem ny�lhattok hozz�. Aki megteszi, az ugyanarra a sorsra jut, mint Parkinson. Most pedig t�vozzatok. Lucius, Perselus veletek van m�g egy kis megbesz�lnival�m.

- Bocs�ss meg nekem, Nagyuram – ny�gte a f�rfi elkeseredetten, mik�zben megpr�b�lt odak�szni Voldemort tal�rj�nak szeg�ly�hez, hogy megcs�kolja.

- Nincs bocs�nat, Parkinson – v�laszolta ridegen.

***

Arina lassan kinyitotta szem�t. A szob�j�ban volt, Hermione a mellette lev� �gyon olvasott egy k�nyvet. Amint �szrevette, hogy a l�ny mag�hoz t�rt, azonnal odasietett mell�.

- V�gre magadhoz t�rt�l! M�r �gy agg�dtunk. M�g Dumbledore is �r�nk�nt k�rdezgette, fel�bredt�l-e m�r.

- Ezt hogy �rted? Mennyi id� telt el?

- Holnap m�r megy�nk Roxfortba!

- MI?! Te j� �g! �s a t�bbiek… ugye j�l vannak?

- M�r igen. Ginny volt a legrosszabbul, � h�rom napig fek�dt eszm�letlen�l.

- �s Harry?

- Neki semmi baja. Lesz�m�tva, hogy az�ta itt virrasztott az �gyad mellett. Most is csak egy percre ment ki. Te Arina, ne haragudj, de valami nem hagy nyugodni…

- Mi az?

- Nem lehet, hogy te…

- �n mi?

- V�la vagy? – b�kte ki Hermione. Ez a gondolat m�r hossz� hetek �ta foglalkoztatta.

- V�la, �n? Honnan veszed ezt?

- Figyelj, ez mindent megmagyar�zna. A k�ls�det, azt hogy bomlanak ut�nad a fi�k. Ne nevess, nem igaz, hogy nem vetted �szre! Ron, az ikrek, Harry…

- Hermione!

- Tudsz p�lca n�lk�l var�zsolni – hadarta tov�bb. - M�r ez is igen ritka k�pess�g. Tov�bb� t�l�lted a hal�los �tkot. Erre nincs m�s magyar�zat, minthogy valamilyen k�l�nleges hatalommal b�rsz. Minden egybev�g. Amint a Roxfortban lesz�nk, r�gt�n ut�nan�zek majd a dolognak. B�r nem lesz k�nny�… a v�l�k nagyon titokzatosak. Nem szeretik megosztani az emberekkel, meddig terjed a hatalmuk. �s van itt m�g valami…

- Ne k�m�lj…

- Tudod, ez arra is magyar�zatot adna, hogy hogyan sz�lethetett Voldemortnak gyereke – mondta halkan.

- Na ezt most hogy �rted? Csak nem arra gondolsz, hogy az ap�mat egyszer�en elcs�b�tott�k? El sem tudod k�pzelni, hogy esetleg szerette az any�mat?

- Nem. Arina, � k�ptelen b�rkit is szeretni – felelte csendesen.

Nem tudott mit v�laszolni Hermion�nak. Egyszer�en nem akarta elhinni, hogy az anyja ilyet tett volna. B�r nem ismerte, nem tudott r�la semmit, egyszer�en �rezte, hogy ez nem lehetett igaz.

- Arina! – l�pett be Harry az ajt�n. – V�gre.
Azzal odaszaladt az �gyon �l� l�nyhoz �s mag�hoz szor�totta.. Csak �lelte �s �lelte �t.

- �gy f�ltem, hogy elvesz�telek.

- Nyugi, itt vagyok.

- K�sz�n�m, hogy megmentetted az �letem.

- Jaj Harry, hagyd ezt.

- T�bb� nem engedlek el, rem�lem tudod. Soha egy percre sem.

- �s Ginny?

- Megmondom neki, hogy v�ge - Harry lassan kibontakozott Arina karjaib�l. - �s most t�nyleg megcs�kollak – mondta hat�rozottan. Lassan v�gigsim�totta kez�vel az arc�t, csak�gy mint azon a bizonyos est�n. Pillanatr�l pillanatra ker�ltek k�zelebb �s k�zelebb az ajkaik, majd l�gy cs�kban forrtak �ssze. Arina test�t pedig kellemes melegs�g �nt�tte el.

- Megyek. Pihenned kell. Sz�p �lmokat – majd egy �jabb cs�kot v�ltottak.

- Mi t�rt�nt k�ztetek? – faggatta Hermione.

- Mi�rt k�rdezed?

- Csak r�d kell n�zni. Ami�ta bel�ptem, csak azt l�tom, hogy f�lig �r a sz�d.

- Te mikor ment�l ki?

- Amikor Harry bej�tt. Mi, m�g csak �szre sem vetted?

- Jaj, Hermione! Megcs�kolt!

- Juj, �gy �r�l�k nektek. �s milyen volt?

- A cs�k? Hihetetlen�l l�gy �s �rz�ki. Olyan puh�k az ajkai…

- Ez m�g a m�lt h�ten j�tt – azzal �tny�jtott a l�nynak egy apr�cska kis csomagot. - Bocs, hogy kibontott�k, de a t�mad�s �ta Dumbledore… khm nagyon el�vigy�zatos lett. Nem csak megtiltotta, hogy elhagyjuk a h�zat, m�g a post�t is minden nap �tvizsg�lt�k. Sz�val ez neked j�tt – ny�jtott oda neki egy apr� dobozt.

- Ne agg�dj, ellen�rizt�k �s nincs megb�v�lve. Teljesen �rtalmatlan.

Arina lassan kinyitotta a kis dobozt. M�g a l�legzete is el�llt, amint megl�tta, mit rejt: egy kark�t� volt benne melynek r�zsasz�n k�vei apr� vir�gokat form�ltak.

- Hisz ez egyszer�en gy�ny�r� – sz�lt megbabon�zottan. - Ki k�ldte?

- H�t �pp ez az. Nem tudjuk. De most aludj! Hossz� lesz a vonat�t. B�r rem�lem, hogy Malfoy az id�n kiv�telesen b�k�n hagy minket. Legal�bb a vonaton. B�r erre �gy sincs semmi es�ly. Na mindegy. M�r alig v�rom, hogy ott legy�nk. Olyan j� lesz! Szobat�rsak lesz�nk �s majd egy�tt tanulunk �s… Ez lesz a legjobb �v�nk a suliban! Sz�p �lmokat!

- Neked is!

Arina gondolatai egyre csak Harry k�r�l forogtak. M�g mindig ajkain �rezte a cs�kj�t. Semmi m�st nem akart, csak vele lenni. Azok a z�ld szemek, puha ajkak… Izgatottan v�rta m�r a holnapot, amikkor �jra l�thatja �t. Am�g �lomba szender�lt (ami term�szetesen a fi�r�l sz�lt) egyvalamin merengett: Vajon amit �rez az szerelem?

VI. L�tom�s �s k�ts�gek

- Arina! Arina! �bredj, elaludtunk! �lt�zz gyorsan, egy�l p�r falatot �s m�r indulunk is.

- Csak �t percet hadd aludjak m�g…

- Arina! H�sz perc m�lva menn�nk kell – azzal Hermione kegyetlen�l ler�ntotta r�la a takar�t. – Kelj m�r fel v�gre!

- J�l van na, meg�rtettem – motyogta. - Az�rt m�g nem kell ilyen durv�nak lenned. Kelek m�r.

- M�g szerencse, hogy m�r tegnap este becsomagoltunk – elm�lkedett Hermione fennhangon.

- Igen, mivel addig nem hagyt�l b�k�n – sz�lt a g�nyos v�lasz.

- �s milyen j�l tettem! – csattant fel. - Ir�ny �lt�zni.

- Szia – �llt meg �s k�sz�nt Harrynek, mikor �sszefutott vele a folyos�n.

- J� reggelt.

Nem sz�ltak semmit, csak mosolyogtak �s n�zt�k egym�st.

- Na erre most v�gk�pp nincs id�nk. Arina, te a f�rd�szob�ba. Te pedig Harry az �g szerelm�re fejezd be a pakol�st – l�kte �tjukra �ket Hermione.

- Olyan sz�vtelen vagy – mondta Arina, mik�zben h�tran�zett a fi�ra.

- Ugyan, a Roxfortban tem�rdek id�t�k lesz egy�tt lenni, de most nyom�s. M�g �n is haszn�lni szeretn�m a mosd�t...

- Igenis, Mami.

H�sz perc m�lva Harryt kiv�ve m�r mindenki a miniszt�riumi aut�kban gubbasztott. A Weasley sz�l�k�n k�v�l a test�rs�g a megszokott volt: a Mordon, Tonks �s Lupin alkotta tri�. Hisz Voldemort �gysem merne t�madni azon egyszer� okb�l kifoly�lag, hogy t�l sok var�zsl� lesz a p�lyaudvaron.

- Bent felejtettem a b�jitalk�nyvem – vis�totta Ginny �s miel�tt b�rki sz�lhatott volna b�rmit is, beviharzott a h�zba. A konyhaasztalon meg is tal�lta az Ezer b�v�s f� �s gomba v�gletekig elny�tt p�ld�ny�t.

- Ginny, besz�ln�nk kell- sz�lt Harry, aki �pp Hedviget hozta le az emeletr�l.

- Jaj, ne most. M�r �gy is k�s�sben vagyunk.

- Ginny besz�ln�nk kell – ism�telte makacsul a fi�. - Ez halaszthatatlanul fontos. V�rj m�r egy percet, k�rlek!

- Akkor mondd, de gyorsan – �llt meg a l�ny.

- Arr�l van sz�… Neh�z ezt elmondani, nem is tudom hogy… sz�val… �n…

- Harry, Ginny gyertek m�r! – ki�ltott be Mr Weasley. – Mi az �rd�g�t tudtok ennyi ideig csin�lni?

- Majd k�s�bb elmondod – adott egy apr� cs�kot a fi� sz�j�ra �s kiment az aut�hoz.

- Ja, k�s�bb… - mondta egy megad� s�haj k�s�ret�ben.

�tk�zben Ginny teljesen r�akaszkodott Harryre, mivel nagyon is tiszt�ban volt azzal, hogy Arin�nak ezek az �rint�sek rendk�v�l rosszul estek, mindegyik fel�rt egy t�rd�f�ssel, telital�lat a sz�ve k�z�p�be. Zavar�ban az �j kark�t�j�vel kezdett el j�tszani �s ekkor egy k�rd�s sz�get �t�tt a fej�ben:

- Hermione, mondd csak, mikor �rkezett? – fordult a mellette �l� l�nyhoz.

- Micsoda? Ja, az. Nem tudom… m�r van egy hete. Mi�rt k�rded?

- Nem, nem is fontos. Csak �gy eszembe jutott – felelte f�lv�llr�l.

Pedig nagyon is l�nyeges volt a d�tum: egy hete volt a sz�let�snapja.

„De err�l pedig nem tudhatott m�s, csak… �n nem eml�tettem senkinek.”

M�g ha akarta volna se tehette, hisz nem volt eszm�let�n�l. De vajon mi�rt k�ldte neki az illet�?

Mire valamennyien kijutottak a peronra, m�r majd mindenki elfoglalta hely�t a vonaton. Csak percek k�rd�se volt, hogy nem k�stek el. A b�cs�z�s r�vidre siker�lt. Igazs�g szerint Arina m�r legsz�vesebben rep�lt volna a Roxfort fel�. M�g soha nem v�rta ennyire az iskol�t, a tanul�st… �s hogy v�gre kettesben lehessen Harryvel. Legnagyobb meglepet�s�re Mrs Weasley �t is meg�lelte, Harryt viszont �gy szor�totta mag�hoz, mintha feltett sz�nd�ka lenne, hogy soha t�bb� el sem engedi.

- Jaj, Harry. Sz�vem, nagyon vigy�zzatok magatokra. �s k�ny�rg�m, ne keress�tek a bajt. Ha b�rmi t�rt�nik, azonnal sz�ljatok Dumbledore-nak…

- Jaj, anya. Engedd m�r el! M�g a v�g�n n�lk�l�nk indul el a vonat.

- Ron dr�g�m, gyere, hadd �leljelek meg m�g egyszer. �rj rendszeresen, fiam. Tudod, hogy mennyire agg�dom miattatok.

- Nem lesz semmi baj, anya – pr�b�lta nyugtatgatni, mik�zben mindannyian elkezdt�k felcipelni a l�d�ikat a vonatra. Arina m�g vetett egy utols� pillant�st k�s�r�ikre: Mrs Weasley �pp a k�nnyeit t�r�lgette, Mordon viszont �gy n�zett r�, mintha egy gyilkos lenne, akit legsz�vesebben apr� darabokra �tkozna, ha megtehetn�. A l�ny s�hajtott egyet belet�r�dve, hogy az auror soha nem lesz k�pes eln�zni neki, hogy ki az apja. �s val�sz�n�leg nem � az egyetlen, aki �gy gondolkodik. �pp ez�rt nem szabad, hogy a Roxfortban b�rki is megtudja… M�g egyszer v�gign�zett a t�megen. Meg mert volna esk�dni r�, hogy valaki figyeli �t…

„Kezdek paranoi�s lenni” – r�zta meg a fej�t �s k�vette a t�bbieket a vonatra. Pedig a r�pke h�napok alatt, amit a Grimmauld t�ren t�lt�tt, igaz�n megtanulhatta volna m�r, hogy a var�zsvil�gban minden meg�rz�snek van alapja… R�ad�sul nem egyetlen szemp�r k�s�rte figyelemmel minden mozdulat�t, am�g el nem t�nt a vonat folyos�j�n.

- Harry – h�zta f�lre a fi�t Mr Weasley. – K�rlek, nagyon vigy�zz Arin�ra.

- Meg�g�rem, Mr Weasley. De mi�rt…?

- Az a l�ny nagy vesz�lyben van – szak�totta f�lbe. - Dumbledore nem akart m�g jobban r�tok ijeszteni, ez�rt ne is sz�lj err�l senkinek. B�r �n ezzel nem �rtek egyet. Jobban fel tudtok k�sz�lni, ha tudj�tok, mire sz�m�thattok… Na mindegy. Csak l�gy mindig mellette.

- Rendben. De m�gis milyen vesz�ly fenyegeti?

- Nincs id�, Harry. A vonat elindult. Siess, fiam, nehogy lemaradj.

A fi� azon kapta mag�t, hogy m�r csak � volt a peronon, m�r mindenki felsz�llt. Fut�snak eredt �s b�r az utols� pillanatban, de siker�lt felugrania a Roxfort Expresszre. M�g hallotta Mr Weasley utols� intelm�t:

- Ne hagyd mag�ra, nagy sz�ks�ge lesz r�d!

B�r ekkor m�g fogalma sem volt r�la, milyen igaza is volt a f�rfinek.

- Hol volt�l, Harry? – dugta ki a fej�t Ron az egyik kup�b�l. – M�r azt hitt�k, hogy a v�g�n… Gyere m�r.

Amint bel�pett a f�lk�be l�tta, hogy Arina �s Ginny egym�ssal szemben �ltek, r�ad�sul mindkett�j�k mellett egy-egy szabad hely �rv�lkodott. A fi�, b�r a sz�ve nem ezt s�gta neki, de Ginny mell� �lt.

K�nosan csendes utaz�s k�vetkezett, majd �veknek is beill� hossz� �r�k ut�n Ginny fel�llt.

- Megyek, megkeresem a t�bbieket. K�v�ncsi vagyok, mi volt vel�k a ny�ron – adott egy cs�kot Harrynek, majd az ajt�hoz l�pett, de m�g visszasz�lt neki: - L�gy j�, sz�vem – �s egy pillanat erej�ig sz�r�s tekintettel n�zett Arin�ra. Amint kil�pett a f�lk�b�l a fi� �t�lt Arina mell�.

- M�g nem mondtad meg neki – sz�lalt meg a l�ny hirtelen.

- �n el akartam – fogadkozott -, m�g reggel, de nem tudtam.

- M�g j�, hogy nem siker�lt – felelte Harry legnagyobb megd�bben�s�re. - Az ilyesmit nem futt�ban kell k�z�lni a m�sikkal!

- Mir�l besz�ltek?

- Semmir�l. Nem fontos, Ron.

- Na ne mondd, Hermione. M�gis mi az, amit Harry nem mondott el? �s egy�ltal�n kinek nem…

- Jaj Ron, fogd m�r be!

- M�r alig v�rom, hogy ott legy�nk – mondta Arina izgatottan.

- Biztos tetszeni fog. A Roxfort csod�latos hely.

- A Roxfort csod�latos hely? Hallj�tok ezt? – mondta valaki g�nyosan, majd a hang tulajdonosa is bel�pett a kup�ba k�t gorill�ja k�s�ret�ben. Egy magas, sz�ke fi�, ig�z� sz�rke szemekkel. – T�ny �s val�, hogy a ti kis putritokhoz k�pest a Roxfort igazi f�nyerem�ny. Igazam van, Weasley?

- Fogd be, Malfoy.

- T�ged senki sem k�rdezett, mocskos kis s�rv�r� – Hermione nem sz�lt vissza semmit, viszont arca egyre v�r�sebb lett. Arina meg mert volna esk�dni, hogy egy pillanatra �gy l�tta, hogy m�g a szeme is k�nnybe l�badt.

- Nocsak, nocsak. T�ged m�g nem l�ttalak – fordult Arin�hoz �s szem�rmetlen�l v�gigm�rte mag�nak a l�nyt tet�t�l talpig. – �j vagy, sz�ps�gem? Draco Malfoy, szolg�latodra. – ny�jtott neki kezet mit sem t�r�dve a felh�borodott griffend�lesekkel.

- T�nj innen, Malfoy – pattant fel Harry �s m�r p�lc�t is szegezett a h�vatlan l�togat�ra.

- Mi a bajod, Potter? Csak nem f�lt�keny vagy? Tudtommal te a kis Weasley-ivad�kkal kavarsz… Mindig is furcs�lltam a pocs�k �zl�sedet. Gyere, gy�ny�r�m. Nem ez a neked val� t�rsas�g. N�lunk m�g akad a sz�modra egy hely. Igaz, fi�k? – fordult k�vet�ihez.

- Nem mondom m�g egyszer. T�gulj innen �s vidd magaddal Crakot �s Monstr�t is!

- K�l�nben mi lesz, Potter? Meg�tkozol minket? – g�nyol�dott Draco.

- Pontosan – b�lintott.

- H�, most nagyon megijedtem. De rendben. M�r megy�nk is, nyugi. Az ifj� h�lggyel egy�tt – azzal �jfent a kez�t ny�jtotta Arina fel�.

- Na most van elegem bel�led! Carbunculus! Obstructo! – ki�ltotta Harry azt, ami hirtelen az esz�be jutott. Malfoy kirep�lt a nyitott ajt�n �s egyenesen nekiv�g�dott a szemk�zti kup�nak. R�ad�sul hatalmas kel�sek bor�tott�k be az arc�t.

- Harry, az �g szerelm�re, mit m�velsz? – pattant fel Arina �s odasietett a k�bult fi�hoz. - Finite incantatem.

Malfoy arca ism�t hib�tlan volt, mintha mi sem t�rt�nt volna, azonban a fej�t alaposan beverte. A homlok�n egy hatalmas sebb�l sziv�rgott a v�r.

- Gyere, seg�tek fel�llni – azzal a fi� egyik karj�t �ttette a v�ll�n. – T�maszkodj csak nyugodtan r�m. Melyik a ti f�lk�tek?- fordult az egyik nagydarab, t�bl�bol� sr�choz.

- A legh�ts�. Ne seg�ts�nk…?

- Ne! Nem kell… j�l vagyok – ellenkezett Malfoy �s Arin�ra nehezedve elv�nszorgott a kup�j�hoz, amelyben egy l�ny �s egy fi� meghitten kacar�szott.

- J�zusom, Draco! – sik�totta a l�ny. - Mi t�rt�nt veled?

- Potter megt�madott, Parkinson. De ne is �rdekeljen, mi van velem. Te nagyon j�l elvolt�l Zambinivel.

Arina gyeng�den le�ltette. Arr�bbsim�tott p�r tincset, hogy jobban szem�gyre vehesse a sebet.

- De… � meg m�gis ki a fene? – mutatott az �jonnan �rkezett l�nyra. M�g soha sem l�tta azel�tt, �s igencsak ellens�gesen fogadta a hirtelen felbukkan� „riv�lis�t”, ahogy � gondolta.

- Az �n �rangyalk�m – mosolygott kih�v�an Arin�ra, aki �pp kiindult volna, de Malfoy megragadta a csukl�j�t.

- Ne menj el- sz�lt csendesen.

- Csak a l�d�mhoz megyek. Hozok valamit a sebedre.

- Arina, mondd csak, te meg�r�lt�l? – fogadta mag�b�l kikelve Harry. – Mi a csud�t m�velsz?

- Szerintem itt te vagy az �r�lt. Mi�rt kellett �gy r�t�madnod?

- Mert nem sz�llt le r�lad! – a fi� nem volt k�pes meg�rteni, Arina hogyhogy nem l�t �t a dolgokon.

- Ugyan, hisz nem is csin�lt semmit!

- Nem igaz, hogy nem vetted �szre, ahogy ny�ltan kikezdett veled! �s mit keresel a l�d�dban?

- A b�jitalos k�szletemet. �s mivel megtal�ltam, ha megbocs�totok… - �s otthagyta �ket.

- De az meg minek…

A dobozzal egy�tt visszat�rt a legh�ts� f�lk�be, ahol Draco mellett imm�r Parkinson foglalt helyet.

- Bocs, de ideengedn�l? – k�rdezte b�tortalanul a l�nyt�l.

- M�g mit nem! – csattant fel a felh�bor�t� k�r�s hallat�n.

- Ne is t�r�dj vele, sz�ps�gem. �lj az �lembe – �s megragadva a karj�t egy er�teljes mozdulattal mag�hoz h�zta s m�r �t is karolta a derek�t. Arin�t hihetetlen fesz�lyezte ez a k�zvetlens�g. Zavartan let�r�lte a v�rt, majd el�vett egy fiol�t, amib�l �nt�tt egy keveset a kez�re �s bekente vele a sebet. K�zben egyre csak azon j�rt az esze, hogy milyen selymes b�re van a fi�nak, aki mindek�zben egy m�sodpercre sem vette le r�la a tekintet�t.

- Draco, menn�nk kell a prefektusi gy�l�sre – �llt fel Parkinson megunva, hogy most nem � van a k�z�ppontban, hanem egy kis j�ttment.

- Menj csak nyugodtan.

- Te nem…?

- Nem.

Parkinson s�rt�d�tten viharzott ki a f�lk�b�l. Arina pedig �t�lt a fi� �l�b�l a meg�resedett helyre.

- M�g a neved se tudom, angyalom – mosolygott tov�bb Malfoy.

- Arina Riddle – a n�v hallat�n Draco szeme felcsillant. Megfogta a kez�t, a sz�j�hoz emelte �s finoman megcs�kolta. Arina eg�sz teste megr�ndult �s egy szempillant�s m�lva m�r nem a f�lk�ben volt, egy s�t�t szob�ban tal�lta mag�t, ahol csak p�r gyertya szolg�lt n�mi f�nyforr�sk�nt. Egy �gyon fek�dt, f�l�tte pedig nem m�s, mint… MALFOY! Arina egyik kez�vel �tkarolta a fi� nyak�t, a m�sikkal pedig hol a haj�t, hol az arc�t simogatta. Draco k�t kez�vel a l�ny mellett t�maszkodott, hogy ne nehezedjen teljesen r�. �s cs�kol�ztak! De abban a cs�kban nyoma se volt durvas�gnak, er�szaknak vagy esetleg k�nyszernek. Mindketten akart�k. L�gy volt, tele �rzelmekkel. Malfoy egyik kez�t lassan v�gigh�zta a l�ny oldal�n, eg�szen a combj�ig. Arina minden egyes porcik�ja beleremegett.

- H�, j�l vagy? Hallasz engem?

- Igen – sz�lt halkan �s k�rbe n�zett: �jra a kup�ban volt, a fi�k pedig csod�lkozva b�multak r�. – Csak egy kicsit megsz�d�ltem – pr�b�lt magyar�zkodni. M�g mindig a l�tottak hat�sa alatt volt. - M�r be is gy�gyult a sebed. Akkor �n megyek is – felpattant �s egy sz� n�lk�l kimenek�lt.

- Ne menj! Ne hagyj itt! – sz�lt Malfoy a t�voz� l�ny ut�n. - �gyis az eny�m leszel, hi�ba menek�lsz – tette hozz�, mikor m�r magukra maradtak.

- Draco, � pont neked val� lenne.

- Az els� �rtelmes gondolatod, Monstro – mosolygott. – Az ap�m…

- Draco – szak�totta f�lbe Zambini -, mondd csak, neked nem volt az az �rz�sed, hogy… sz�val nem lehet, hogy ez a l�ny esetleg egy v�la?

Arina visszament Harry�khez.

- Na, elt�nt a kis Malfoy sebecsk�je? – k�rdezte g�nyosan Harry.

- Mi? Ja, igen.

- Vigy�zz Malfoyjal – figyelmeztette Hermione. – M�r mes�ltem r�luk, nem eml�kszel? Az apja hal�lfal�. Csak�gy, mint az �sszes mardek�ros sz�lei. �s id�vel �k is azok lesznek.

- Szerintetek ki lesz az �j s�t�t var�zslatok kiv�d�se tan�r? – v�ltott hirtelen t�m�t Ron.

- Szerintem csakis olyasvalaki j�het sz�ba, akiben Dumbledore felt�tlen megb�zik. Barty Kupor ut�n… �s ez a ny�lt t�mad�s az Abszol �ton…

Arina egy szavukra sem tudott figyelni. Csak az el�bbi dolog j�rt a fej�ben, hogy Malfoy �s �… De hisz � m�g… �s Harry?

- Arina, olyan s�padt vagy. Minden rendben?

- �n… igen… nekem ki kell mennem egy kicsit – habogta �s otthagyta �ket.

Elment a vonat v�g�be �s le�lt a fal mell�. �pp ez�rt ut�lta a l�tom�sait, teljesen felzaklatta, amit l�tott.

„Hogy fogok �n Malfoy karjaiban kik�tni? �s mi�rt? Lehets�ges, hogy a sz�ke herceg lenne az igazi? Nem, nem �s nem. Ez egyszer�en nem lehet igaz! �n Harryvel akarok lenni. Malfoy hal�lfal� lesz, m�g �n… �n vagyok Voldemort egyetlen l�nya �s �r�k�se. Harry pedig az esk�dt ellens�ge. T�nyleg lehetetlen a szerelm�nk, ami m�g csak el sem kezd�d�tt? Mindenkinek �gy lenne a legjobb… Nem! Nem adhatom fel ilyen k�nnyen!
Malfoy teljesen m�sk�pp cs�kol, mint Harry... Am�g Harryn�l csak kellemes melegs�get v�ltott ki bel�lem, addig… Abban a pillanatban testem-lelkem odaadtam neki. �nsz�ntamb�l. K�v�ntam, igenis k�v�ntam.. De mi lesz Harryvel? Mi lesz vel�k? Egyszer�en ki kell vernem ezt a h�lyes�get a fejemb�l. De az a cs�k… azt nem lesz olyan k�nny� elfelejteni…”

- H�t itt vagy – hallotta meg Hermione hangj�t. - M�r az eg�sz vonatot t�v�tettem �rted. Biztos nincs semmi baj? El�gg� s�padtnak t�nsz…

- Nincs, Hermione. Csak egy kicsit egyed�l akartam lenni, ennyi az eg�sz.

- Gyere, �t kell �lt�zn�nk tal�rba. M�r annyira izgatott vagyok, nemsok�ra beosztanak t�ged is! Biztos vagyok benne, hogy a Griffend�lbe ker�lsz!

Amint lesz�lltak a vonatr�l Arina el� t�rult a hatalmas kast�ly. A t�bbiek nem t�loztak, t�nyleg gy�ny�r� volt. Arra viszont gondosan �gyelt, hogy m�g v�letlen�l se fusson �ssze Malfoyjal. Feltett sz�nd�ka volt olyan messzire elker�lni, amennyire csak lehet. Ez�rt els�k�nt foglalt helyet az egyik fi�kerben, ott v�rva Harry�kre.

- Ideges vagy? – k�rdezte Hermione.

- Egy kicsit.

- Ne agg�dj, hamar t�l leszel rajta.

A Nagyterem el�tt egy szigor� tekintet� n� �llt �s v�rt r�juk.

- �n Ms Riddle, ha nem t�vedek – sz�lalt meg, amint megl�tta, hogy Arin��k el� �rtek.

- Igen – felelte megillet�dve.

- �n McGalagony professzor vagyok, k�rem k�vessen.

- Nemsok�ra tal�lkozunk – mondta b�tor�t�an Harry.

McGalagony egy kis szob�ba vezette �t.

- Itt fog v�rni, am�g az els��veseket beosztjuk a h�zaikba. Tudtommal m�r Potter�k minderr�l besz�moltak �nnek.

- Igen, mes�ltek a Teszlek S�vegr�l.

- Akkor �n m�r megyek is. Rem�lem, tal�lkozunk a Griffend�lben – mondta egy halv�ny mosoly k�s�ret�ben �s mag�ra hagyta.

A percek csak v�nszorogtak, Arina m�r azt sem tudta, mennyi ideje lehetett ott. �t perce vagy esetleg m�r f�l �r�ja? Egyszer csak kiny�lt v�gre az ajt�, jelezve, hogy bemehet a Nagyterembe. Annak bej�rat�ban azonban megtorpant. Minden szemp�r r� szegez�d�tt. Mindenki ott volt, m�r az els�s�k is elfoglalt�k hely�ket, csak � v�rt m�g besorol�sra. Vett egy m�ly l�legzetet �s felszegett fejjel elindult a tan�ri asztal el�. K�zben, ahogy mag�n �rezte a t�bb sz�z k�v�ncsi tekintetet, csak arra tudott koncentr�lni, hogy a l�bai lehet�leg ne most akadjanak �ssze. A teremben mindenhonnan izgatott suttog�st lehetett hallani, mindenkit �rdekelt, ki is ez az �j l�ny, aki csak �gy betoppant. R�ad�sul heted�vesk�nt. Ez igaz�n ritka esem�nynek sz�m�tott a Roxfortban, m�g a legid�sebb di�kok sem tudtak felid�zni hasonl� esetet.
Arina amint lehuppant a h�roml�b� sz�kre megkereste Harry�k tekintet�t, akik b�tor�t�an r�mosolyogtak. M�g egyszer v�gign�zett a termen �s akarva-akaratlanul, de megl�tta Malfoyt. A fi� is �pp �t figyelte �s k�v�ncsian v�rta, mit mond a s�veg. Csak�gy, mint mindenki m�s a teremben.
Amikor a fej�re ker�lt a Teszlek S�veg egy hang sz�lalt meg a fej�ben:

- No l�m, no l�m. Az ifj� Ms Riddle. V�gre. M�r �pp itt volt az ideje. R�g�ta v�rok �m r�d. Ugyanoda sorollak, ahova �vekkel ezel�tt is tettem volna, a v�lem�nyem nem v�ltozott. Ugye tudod, a sorsod nem ker�lheted el…

- Igen – s�hajtott egy nagyot �s v�rta az �t�letet, mely nagy hat�ssal lesz mindennapjaira.

 
VII. Levelek

- MARDEK�R!

Arina riadtan kapta fel a fej�t �s Harry�k fel� n�zett.

„De hisz �n nem ezt akartam! A Griffend�lbe akartam ker�lni, mint a t�bbiek. Nem, ez nem lehet igaz! Vajon milyen gyakran t�ved ez az �tkozott s�veg? Most m�gis mi lesz?”

H�t igen. Mindenkit m�sk�nt �rintett a d�nt�s. H�rom asztal fel�l csal�dott moraj hallatszott, egyed�l a mardek�rosok ujjongtak.

- Hopp�, �rdekes fordulat – sz�lt kellemesen csal�dva Zambini. – Ide ker�lt a v�la l�ny.

- Bizony az – h�zta mosolyra a sz�j�t Malfoy. – Erre igaz�n nem sz�m�tottam.

Mint ahogy Pansy sem. � egy�ltal�n nem repesett az �r�mt�l, hogy naphosszat el kell majd viselnie. M�g a tan�rok sem reag�ltak egyform�n: Pitonnal ellent�tben Dumbledore �s McGalagony agg�dva n�zett �ssze. Erre az eshet�s�gre m�g �k sem gondoltak.

Arin�nak siker�lt egy pillanatra elkapnia Harry tekintet�t, de a fi� egyszer�en elfordult, hogy ne is l�ssa a l�nyt. S�hajtott egyet, levette a fejfed�t �s elindult �jdons�lt asztal�hoz.

Draco csak erre v�rt. El�be sietett, megfogta a kez�t �s a hely�hez vezette. Tulajdonk�ppen valahol �r�lt neki, hogy r�gt�n a p�rtfog�s�ba vette.

Az �sszes mardek�ros fi� kocs�nyon l�g� szemekkel figyelte �s k�jesen mosolyogtak r�. Malfoy l�gyan, m�gis ellentmond�st nem t�r�en �ltette le maga mell�. Kez�t ism�t ajkaihoz emelte �s �jfent megcs�kolta, mint nemr�g a Roxfort Expresszen, mik�zben sejtelmesen mosolygott.

- �dv�z�llek a Mardek�rban, angyalka. Bemutatom a t�bbieket…

Harry�k csal�dottan �ltek. Ez a fordulat sehogy sem illett bele a k�pbe.

- Pedig olyan norm�lis l�nynak t�nt.

- Jaj, Ron. Att�l m�g, hogy a Mardek�rba ker�lt � m�g…

- Hermione, n�zz csak oda. Malfoy m�ris kivetette r� a h�l�j�t. Az apja nagyon b�szke lesz, ha a f�l�be jut, kire hajt.

- �pp ez�rt figyelmeztetn�nk kellene, nem gondolj�tok?

- M�r nagyl�ny, tud mag�ra vigy�zni. Eleget besz�lt�nk neki a mardek�rosokr�l… Egy�bk�nt nekem nem �gy t�nik, mintha annyira tiltakozna Malfoy k�zels�ge ellen – mondta keser�en Harry, aki le sem tudta venni r�luk a szem�t. Sz�ve szerint v�logatott ront�sokat k�ld�tt volna a mardek�ros fel�, ami�rt az hozz� mer ny�lni az � Arin�j�hoz.

„Mi�rt nem k�ldi el a francba? Mi�rt nem ellenkezik, mi�rt nem k�ri meg Dumbledore-t, hogy helyezz�k �t hozz�nk? Lehet, hogy m�g impon�l is neki Malfoy nyomul�sa? Lehet, hogy nem jelentett neki semmit az, ami kett�nk k�z�tt t�rt�nt? Csak nekem volt fontos?”

- Harry, n�zd m�r Piton arc�t! – sz�lt Ron. – Ilyen �nel�g�lten vigyorogni m�r r�g nem l�ttam.

- Biztos �r�l, hogy Voldemort kicsi l�nya az � h�z�ba ker�lt.

- Ssh Harry! Err�l a t�bbiek nem tudhatnak! – parancsolt r� suttogva Hermione.

Dumbledore fel�llt, jelezve, hogy sz�lni szeretne p�r sz�t.

- �dv�zl�k mindenkit a Roxfortban. Rem�lem kipihenten �rkeztetek vissza �s �jult er�vel vetitek bele magatokat a var�zsl�s legapr�bb fort�lyainak elsaj�t�t�s�ba. M�g miel�tt nekiesn�nk az �nycsiklandoz� lakom�nak, p�r dolgot szeretn�k bejelenteni. A kast�ly melletti erd� tov�bbra is tiltott ter�letnek min�s�l minden di�k sz�m�ra. Tov�bb� Frics �r megk�rt, hogy hangs�lyozzam, a folyos�kon tov�bbra is tilos a var�zsl�s.
�s egy komolyabb t�ma. Ny�lv�n mindannyian �rtes�ltetek arr�l, hogy a hal�lfal�k imm�r f�nyes nappal, ny�lt sz�nen is t�madnak. Nem egy, nem kett� roxforti di�kkal �s csal�dj�val t�rt�nt hasonl� tragikus dolog. �pp ez�rt id�n szigor� biztons�gi int�zked�sek l�pnek �letbe. A ti v�delmetek �rdek�ben.

Hangos suttog�s futott v�gig a termen. Arina h�tran�zett Drac�ra, aki eg�sz id� alatt �t b�multa �s a kez�t m�g mindig nem engedte el. A fi� egy�ltal�n nem t�nt meglepettnek, s�t…

- Sz�val tilos az iskola ter�let�t elhagyni. Ez al�l term�szetesen kiv�telt k�peznek a roxmortsi kir�ndul�sok, viszont arra is csak tan�ri fel�gyelet mellett ker�l majd sor – a di�kok k�zben nemtetsz�s�knek hangot is adtak. – Tov�bb� senki sem tart�zkodhat a h�l�k�rlet�n k�v�l este t�z �ra ut�n. A folyos�kon tan�rok �s fels�bb�ves di�kok fognak �rj�ratozni. Az �rintetteket majd h�zvezet�ik t�j�koztatj�k. A szab�lyok megszeg�se s�lyos pontlevon�st �s b�ntet�munk�t von maga ut�n.
Tekintettel az elm�lt �vek balsikereire �s jelen k�r�lm�nyekre, �gy gondoltam, nem lenne szerencs�s egy �jabb tan�rt hozni az iskol�ba. Sajnos, m�r nem lehet tudni, ki �ll Voldemort hat�sa alatt. �ppen ez�rt az idei �vben a s�t�t var�zslatok kiv�d�s�t is Perselus Piton professzor fogja tan�tani.

A mardek�rosok hatalmas tapsba kezdtek, ami elnyomta a m�sik h�rom asztal fel�l j�v� f�jdalmas ny�g�seket.

- �s m�g annyit, hogy j� �tv�gyat mindenkinek!

- A francba! �n ezt nem fogom t�l�lni! – h�borgott Ron.

- Ez�rt volt olyan magabiztos – jegyezte meg Harry. – Mert el�rte, amit oly r�g �ta akart.

- R�ad�sul mivel prefektus vagyok, biztos kell majd h�lye �rj�ratra mennem! – folytatta Ron.

- Na, sz�ps�gem, mes�lj nek�nk valamit magadr�l – sz�lt Arin�hoz Draco.

- Mit mondjak? – k�rdezte ijedten. M�s sem hi�nyzott neki, minthogy most elkezdj�k �t faggatni.

- Ak�rmit. Mindenre k�v�ncsi vagyok. Minden �rdekel, ami veled kapcsolatos – mosolygott.

- Huh, erre nem tudok mit v�laszolni.

- Melyik iskol�b�l j�ssz? – k�v�ncsiskodott Nott. - A Durmstrangb�l?

- Nem. Mag�ntanul� voltam.

- Akkor hogy ker�lsz most ide? – sz�llt be a besz�lget�sbe Pansy is.

- A sz�leimnek t�l sok dolguk van mostan�ban – kezdett egyre k�nosabb� v�lni a cseveg�s ez�rt Arina nekikezdett a leves�nek. �pp ez�rt nem vehette �szre, hogy Draco szeme egy r�pke kis pillanatra �sszesz�k�lt.

- De ugye k�z�l�nk val�k?

- Kik? A sz�leim? Igen.

- Riddle… m�g soha nem hallottam r�luk – gondolkodott fennhangon Parkinson, Arina legnagyobb �r�m�re.

- M�g meg se k�sz�nhettem, hogy seg�tett�l a vonaton, mivel olyan hirtelen elt�nt�l – vette vissza a sz�t Malfoy. A l�ny nem b�nta, hogy m�s t�m�ra v�ltott.

- Igen… nos… sz�vesen tettem.

- Potter�khez ment�l vissza, igaz? Figyelj, mi mardek�rosok nem bar�tkozunk a griffend�lesekkel – mondta m�r-m�r fenyeget�en. - Jobb lesz, ha t�vol tartod magad t�l�k.

M�r j�p�ran elmentek az asztalt�l, mire v�geztek a vacsor�val. Arina idegesen n�zett k�rbe, Harry�k m�r szint�n t�voztak, meglehet�sen gyorsan. Pedig besz�lni akart volna vel�k.

„Vajon hol lehet a szob�m? Hermione azt nem mes�lte el, hogy merre van a Mardek�r klubhelyis�ge... De mi�rt is tette volna?”

Draco is �szrevette zavar�t �s a f�l�be s�gta:

- Ne agg�dj, hercegn�m, majd �n elk�s�rlek. Mint prefektus k�teless�gem az �j t�rsunkat sz�rnyaim al� venni.

- Oh, ez nagyon kedves, de igaz�n nem sz�ks�ges. El�g, ha csak megmondod, merre tal�lom…

- Nem hallottad, mit mondott Dumbledore a szigor� biztons�gi int�zked�sekr�l? – szak�totta f�lbe. - Ebben az egyben kiv�telesen egyet�rtek vele. Ne is �lmodj r�la, hogy egy percre is magadra hagylak – mosolygott.

„Te j� �g.”

�gy igencsak neh�z lesz t�vol tartania mag�t
Malfoyt�l. Egyszer�en nem �rezte j�l mag�t a k�zel�ben. Fesz�lyezte a gondolat, hogy egyszer majd �k ketten…

- Szabad a kez�t, sz�p h�lgy? – k�rdezte Draco t�lont�l kedvesen. Arin�nak nem volt m�s v�laszt�sa, valahogy el kellett jutnia a klubhelyis�gbe, �gy k�zen fogva mentek le a pinc�be.

„Csak annak �r�l�k, hogy Harry�k ezt most nem l�tj�k. Ezt lesz�m�tva viszont… att�l f�ggetlen�l, hogy milyen gonosz sz�rnynek �ll�tott�k be Malfoyt… nos… kimondottan figyelmes �s kedves velem.”

- Nem �rted, Hermione? – Harry idegesen j�rk�lt fel s al�. – Tenn�nk kell valamit. Mr Weasley is megmondta, hogy nagy vesz�lyben van. Pl�ne most, a hal�lfal�k gyerekei k�z�tt…

- J�, de m�gis mit? – a l�ny tal�n �let�ben most el�sz�r volt teljesen tan�cstalan. – A S�veg beosztotta, ezen nem…

- Megyek �s besz�lek Dumbledore-ral. Itt m�r csak � tud seg�teni – azzal m�r el is viharzott.

Mikor el�rt�k bej�ratot, Draco elmondta a jelsz�t:

- Fraus – �s m�r be is l�phettek. A klubhelyis�g egy bar�ts�gtalan terem volt, ahol a vil�g�t�st - ablakok h�j�n - csup�n f�kly�k szolg�ltatt�k. A kandall� melletti fotelekben �s kanap�kon di�kok besz�lgettek.

- Gyere, megmutatom, hol fogsz aludni – azzal Malfoy meg se v�rva a v�laszt, m�r h�zta is maga ut�n. Felvezette egy l�pcs�n �s benyitott a legels� szob�ba.

- Na, az ott a mi �gyunk. Nyugi, csak vicceltem– tette hozz� Arina meglepett arc�t l�tva. – Az igazi szob�d arra van. B�r nincs messze t�lem. Ha b�rmi van, hozz�m j�ssz, rendben? – ford�totta komolyra a sz�t.

- Igen.

- Itt is voln�nk – nyitotta ki az ajt�t �s el�reengedte a l�nyt. – Rajtad k�v�l m�g Parkinson �s Bulstrode alszik itt. De szerintem �k m�g egy ideig nem j�nnek lefek�dni. Tudod, nagyon hossz� volt a ny�r, r�g nem l�tt�k a fi�kat…

- Malfoy, �n… - kezdett neki zavartan.

- Draco.

- Draco… �n csak szeretn�m megk�sz�nni, hogy… nem hagyt�l egyed�l. Tudom, k�teless�ged, meg minden, de az�rt k�szi.

- Nem k�teless�gb�l teszem, sz�ps�gem - adott egy puszit a l�ny arc�ra. - �lmodj sz�peket. Lehet�leg r�lam – mosolygott �s kiment.

- J� �jt – mondta �s nekifogott kipakolni, mik�zben egyre csak Malfoy k�r�l forogtak a gondolatai.

„�szint�n sz�lva �r�l�k neki, hogy egy ilyen helyes sr�c p�tyolgat. Mert azt nem tagadhatom, hogy irt� j�k�p�… Valahol m�g a r�men�s�ge is tetszik. Mindig is ilyen hat�rozott �s magabiztos fi�r�l �lmodoztam, aki nem f�l kezdem�nyezni �s egyszer�en csak cselekszik. Nem �gy, mint…
Oh, Harry. �gy hi�nyzol. De hogy fogunk egy�tt lenni, ha Malfoy folyton a nyomomban lesz?”

Draco ami�ta kil�pett Arina szob�j�b�l egyre csak mosolygott.

„Kellemes lesz ez az �v.”

Visszament a szob�j�ba �s egy levelet �rt az apj�nak.

- ... meg�rkezett �s…

- Mi �s?

- A Mardek�rba ker�lt, Nagyuram.

- Val�ban? Felett�bb �rdekes…

- Nagyuram, nem lenne jobb, ha…

- Csak finoman, Lucius. Ne siess�nk el semmit. Az id� �gyis nek�nk dolgozik. Most nem szabad hib�znunk. Ne s�rgess�k a dolgokat, mert m�g elijesztj�k �s egyenesen Dumbledore karjaiba tasz�tjuk. Mindent csak m�dj�val, legyetek nagyon �vatosan.
�s amir�l besz�lt�nk… mindennek elj�n a maga ideje, agyaf�rt bar�tom. Ha a fiad j�l v�gzi feladat�t, term�szetesen nem marad el a jutalma, nem kell agg�dnod. De ha el meri rontani…

Arin�nak nagyon furcsa �lma volt: Drac�val s�t�lgatott a roxforti birtokon k�z a k�zben.

- Mi k�z�d van Potter�khez? – faggatta a fi�.

- A vonaton tal�lkoztam vel�k el�sz�r – f�llentette. - Egyed�l �ltem a f�lk�ben, �k meg megk�rdezt�k, nem �lhetn�nek-e le, mert m�shol m�r nem volt hely.

- Aha. Biztos, hogy csak ennyi? - n�zett r� k�telkedve Malfoy.

- Igen… mi�rt?

- Mert Potter el�gg� hevesen v�dett t�lem…

- Ez csak egy j� ok volt neki, hogy bel�dk�thessen.

- Nem b�nom, hogy megtette. Gy�ny�r� �pol�m volt – vigyorgott.

- Ez a legkevesebb, hiszen miattam v�g�dt�l neki a falnak. De nem megy�nk m�r vissza? K�s�re j�r, kezd nagyon h�v�s lenni itt kint.

- F�zol? B�jj csak hozz�m – Arina sz�t fogadott �s hozz�simult Drac�hoz, aki pedig szorosan �t�lelte. - �n m�g nem akarok visszamenni. J� itt veled kettesben.

- Bent is lehet�nk kettesben.

- Sz�val velem alszol?

- Mi van?

- Aludj velem! – k�rlelte. - �g�rem, j� kisfi� leszek �s nem teszek semmi rosszat. Csak a karjaimban akarlak tartani, hallgatni az �des szuszog�sodat �s csak n�zi t�ged.

- Mi�rt vagy te ennyire aranyos, Draco Malfoy?

- Simogatn�m selymes hajad �s �lomba ringatn�lak.

- M�r az es� is esik – mondta a t�parton. – Most m�r t�nyleg menj�nk vissza, j�?

- Rendben, de el�tte… k�rn�k t�led valamit – �llt meg.

- Mir�l van sz�?

�m a fi� v�lasz helyett megcs�kolta �t. Olyan hirtelen t�rt�nt mindez, hogy a l�nynak egy pillanat erej�ig m�g a l�legzete is el�llt. Kis haboz�s ut�n, de viszonozta. Eszm�letlen�l �rz�ki cs�k volt. Igaz�b�l csak az ajkaikkal �zlelgett�k egym�st, ennek ellen�re �gy �rezte, mintha ezer meg ezer apr� pillang� szabadult volna el a has�ban.

- Mit is szerett�l volna? – k�rdezte Arina p�r perc m�lva.

- Azt, hogy cs�kolj meg. De megtetted, m�g miel�tt megk�rtelek volna r� – sz�lt csillog� szemekkel.

- Ezzel most mit akarsz mondani?

- H�t nem egy�rtelm�? Cs�kot szeretn�k.

- Hogy te milyen telhetetlen vagy – nevetett.

- Veled nem tudok betelni, cica – majd �jra k�zel�tett ajkaival. Meg akarta cs�kolni �s meg is tette volna, ha a l�ny nem �bredt volna fel. Draco keltette fel, aki �pp puszit adott a sz�j�ra.

- J� reggelt – �lt le mell�, h�t�t nekit�masztotta az �gyt�ml�nak. – Hogy aludt�l?

- Remek�l – mondta, de m�g mindig nem siker�lt t�ltennie mag�t az �lm�n. T�l val�s�gosnak t�nt az eg�sz.

- R�lam �lmodt�l? – mosolygott r� �rtatlanul.

- Sajn�lom, hogy csal�dnod kell, de nem – �jra lecsukta a szemeit. Semmi p�nz�rt nem �ruln� el neki, hogy mit m�veltek �k ketten az im�nt. �gy viszont nem l�thatta, hogy Draco milyen arcot v�gott.

- Menj �lt�zni, m�r k�s� van. Kint megv�rlak �s mehet�nk reggelizni.

- Nem akarok felkelni.

- Sajn�lom, baby, de k�nytelen leszel – �s egy hat�rozott mozdulattal ler�ntotta r�la a takar�t. A l�nyon csak egy igen r�vidke h�l�ing volt. Malfoy elm�ly�lten n�zte p�r m�sodpercig a form�s l�bakat.

- Igazad van. Ink�bb maradjunk eg�sz nap az �gyban – mondta hat�rozottan.

- Kelek m�r.

- K�r – vetette oda.

Arina m�r a tal�rj�t vette mag�ra, amikor Pansy bel�pett a szob�ba.

- H�t te hol volt�l eg�sz �jszaka? – k�rdezte �t Millicent.

- Tudod sok megbesz�lnival�m volt a t�bbiekkel – vigyorgott.

- K�pzeld mit l�ttam tegnap este! Potter �s a kis Weasley az egyik kihalt folyos�n nyalakodtak!

Ezt hallva Arina sz�ve nagyot dobbant.

„Harry m�ris elfordul t�lem, csak az�rt, mert a Mardek�rba ker�ltem?”

- T�nyleg? Nem is tudtam, hogy a kis Potterrel kavar. Err�l jut eszembe: biztos �szrevetted, Draco teljesen r�dmozdult - fordult Arin�hoz. - �n a te helyedben kihaszn�ln�m az alkalmat. M�g sose l�ttam, hogy ennyire tepert volna b�rki ut�n is.

- Ezt hadd d�ntsem el �n, j�? – nem �rtette Parkinson p�lfordul�s�t. Eddig meg mert volna esk�dni, hogy hal�losan f�lt�keny…

- Csak megjegyeztem. H� Millicent, gyere m�r! N�zd ezt a kark�t�t! – mutatott Arina csukl�j�ra. – Igazi r�zsasz�n gy�m�nt! – mondta, mikor k�zelebbr�l is szem�gyre vette.

- A sz�leimt�l kaptam. Most, ha megengeditek, menn�k reggelizni – hagyta ott �ket.

„Gy�m�nt? Az nem lehet. B�r ezek a bek�pzelt lib�k ilyen k�rd�sben biztos nem t�vednek. Biztos egy vagyonba ker�lhetett…”

- M�r �pp itt volt az ideje – sz�lt Draco. – �pp azon gondolkodtam, hogy felmegyek �rted.

Ism�t megfogta a kez�t, �gy mentek a Nagyterembe.

- Ms Riddle, �dv�zl�m a Mardek�rban - ment oda hozz�juk reggeli k�zben Piton. - A sz�lei biztos b�szk�k mag�ra. Draco, fiam itt a lista, kinek mikor kell r�szt vennie az �rj�ratban – mondta �s m�r tov�bb is �llt. M�g szerencse. Egy cseppet sem hi�nyzott neki, hogy a sz�leire terel�dj�n a sz� ism�t.

- Ennek �r�lni fogsz, cica. Egy�tt lesz�nk �rj�raton – somolygott.

„Minek nevezett? Cic�nak?”
- Hogyhogy nekem is kell? �n nem is vagyok prefektus...

- Val�ban nem, de t�l kev�s a prefektus, �gy gondolom a legjobbakat is bevont�k.

- Te vagy Arina Riddle? – l�pett oda hozz� egy holl�h�tas.

- Igen.

- Az igazgat� k�ldi – �tny�jtott neki egy pergament �s m�r el is ment.

- K�szi – sz�lt ut�na, majd elolvasta a levelet.

- Mit �r? – hajolt k�zel hozz� Malfoy, hogy � is l�thassa az �zenetet.

- Csak annyit, hogy besz�lni akar velem. M�g ma.

- Mit akarhat t�led az a bogaras v�nember?

- Fogalmam sincs – felelte �szint�n.

- N�zz�tek, m�r megint vele van!

- Harry, nem gondolod, hogy meg kellene besz�lned vele a dolgot?

- Nem. Malfoy sz�m�ra a t�k�letes. Ezen nincs mit besz�lni, Hermione.

- Hogy te milyen gyerekes tudsz lenni! Valld be, hogy f�lt�keny vagy!

- Ugyan m�r, ne h�ly�skedj. �n Ginnyvel j�rok.

- Igen, hogy ezzel is b�ntsd Arin�t!

- Bocs, de besz�lnem kell valakivel – mondta Arina �s meg sem v�rva Draco v�lasz�t elindult a Griffend�l asztal�hoz.

- Sziasztok. Harry, besz�lhetn�nk? – k�rdezte rem�nykedve.

VIII. Fenyeget�s

- �lj csak le nyugodtan – sz�lalt meg Hermione.

- Arina, m�r mondtam, hogy l�gy �vatos Malfoyjal – mondta Harry k�sz�n�s helyett. – Az eg�sz csal�d a velej�ig gonosz, �k Voldemort legelvakultabb, legelsz�ntabb k�vet�ik. H�nyszor k�rjelek m�g, hogy nagyon vigy�zz vele?

- Igaza van – vetette k�zbe Hermione. – Az �g szerelm�re, pr�b�ld meg t�vol tartani magadt�l. Amennyire csak lehet.

- Mintha az olyan k�nny� lenne. Egy percre sem mozdul el mell�lem – mondta keser�en.

„M�g az �lmaimban is velem van.”

- Ez v�g�l is logikus… Vagy ti nem �gy gondolj�tok? – k�rdezte Ron, mikor �szrevette, hogy a t�bbiek igen �rtetlen k�pet v�gtak. – Pedig vil�gos, mint a Nap. Nyilv�n �lvezi, hogy �j pr�da �rkezett a Mardek�rba. M�r nagyon unhatta a felhozatalt… �n sem b�nn�m, ha egy �j csaj ker�lne a Griffend�lbe… - �br�ndozott fennhangon, majd �jra visszat�rt az eredeti t�m�hoz, mikor megl�tta Hermione m�rges tekintet�t. - De mi�rt nem k�red meg Dumbledore-t, hogy egyszer�en helyezzen �t hozz�nk? Mindent megoldana…

- Ron, tudod, hogy nem �gy m�k�dnek a dolgok – szak�totta f�lbe Hermione. - Erre m�g soha nem volt p�lda a Roxfort t�rt�net�ben. Nem, nem szokt�k csak �gy fel�lb�r�lni a Teszlek S�veget. Neked is ezt mondta tegnap este a professzor, nem Harry? Az viszont t�ny �s val�, hogy Malfoy igenis vesz�lyes.

- Nem tudom… mindenesetre megk�rdezem Dumbledore-t. Egy pr�b�t meg�r, hisz �gyis besz�lni akar velem. Akkor gondolom err�l lesz sz� egy�bk�nt is…

- Hogy fogjuk ezt t�l�lni? – n�zte sz�rny�lk�dve Ron az �rarendj�t. – Figyeljetek: h�tf� dupla b�jitaltan, dupla m�giat�rt�net, dupla �tv�ltoz�stan �s dupla b�b�jtan. R�ad�sul minden nap lesz �r�nk Pitonnal! – futotta v�gig szem�vel a napokat. - Szerd�n n�gy is! �n �ngyilkos leszek.

Nem � volt az egyed�li, aki el�gedetlen volt az �r�k sz�m�val, hanem minden egyes v�gz�s. Nagyon neh�z �vet vet�tett el� a napi h�t-nyolc �r�nak m�g csak a gondolata is.

- Gyere t�nd�rem, mindj�rt kezd�dik a b�jitaltan – Malfoy eddig b�rta t�relemmel, hogy a dolgok nem teljes m�rt�kben �gy alakulnak, ahogy eltervezte.

- Te menj csak nyugodtan. Nekem besz�lnem kell Dumbledore-ral.

- Elk�s�rlek – jelentette ki a mardek�ros.

- Nem sz�ks�ges. Majd �n vele megyek – sz�lt k�zbe Harry, a nyomat�kos�t�s kedv��rt er�teljesen megnyomva az „�n” sz�csk�t.

- Te? – r�k�ny�d�tt meg.

- Nyugalom, fi�k. Draco, menj csak, �n meg majd sietek vissza.

B�r a legkev�sb� sem volt �ny�re, de Malfoy egy sz� n�lk�l elment.

- L�tt�tok az arc�t? – nevetett Ron. – K�pni-nyelni nem tudott.

- Igen, de abban igaza van, hogy t�nyleg legf�bb ideje lenne indulnunk – sz�gezte le Hermione. – Hacsak nem akartok m�ris j� okot szolg�ltatni Pitonnak, hogy pontokat vonjon le t�l�nk… a b�ntet�munk�r�l nem is besz�lve!

Hermione �s Ron a pince fel� vett�k �tjukat, Arina �s Harry pedig az igazgat�i irod�ba.

- Elmondtad m�r Ginnynek? – k�rdezte csendesen a l�ny. Nem akarta azzal let�madni, hogy mit hallott Parkinsont�l.

- Hidd el, ez nem olyan egyszer� – pr�b�lt menteget�zni. - Mintha meg�rezte volna, hogy szak�tani akarok vele… Mindig valami halaszthatatlan dolga t�mad, amint alkalmam lenne vele kettesben besz�lni.

Az �t h�tralev� r�sz�ben m�r nem sz�ltak egym�shoz, csak ballagtak egym�s mellett, mint k�t idegen, akiket nem k�t �ssze semmi ezen a vil�gon. Pedig ha tudt�k volna, hogy abban a pillanatban mindketten ugyanarra az egy dologra v�gynak: elt�nni a vil�g el�l, egy�tt, �r�kre… Nos, akkor tal�n minden m�sk�pp alakulhatott volna…

- �n majd itt kint megv�rlak – mondta a jelsz� ut�n Harry.

- Rendben – felelte g�piesen �s elindult fel a l�pcs�n. - J� reggelt, Dumbledore professzor. Mir�l akart velem besz�lni?

- Foglalj helyet, Arina. Hogy �rzed magad itt, a Roxfortban?

- Megvagyok, k�sz�n�m.

- Biztos minden rendben van? – majd csak a l�ny apr� b�lint�s�t k�vetve folytatta. - Nos, mivel a Teszlek S�veg a Mardek�rba osztott be…

- Tudom, de nincs r� m�d, hogy…? – �r�lt, hogy megel�zt�k �s nem neki kellett felhozni ezt a t�m�t.

- Kor�bban nem volt r� precedens, hogy valaha is megm�s�tott�k volna a elhat�roz�s�t – kezdett bele a magyar�z�sba Dumbledore. – R�ad�sul Piton professzor kifejezetten ragaszkodik hozz�, hogy az � h�z�ban maradj, ha m�r egyszer ez a d�nt�s.

- Nem tehet�nk akkor semmit?

- Sajn�lom – felelte az igazgat� legy�z�tten. Addig is nagyon f�ltette a l�nyt, am�g az biztons�gban volt a Grimmauld t�ren, h�t m�g most… Eg�sz este csak ezen t�rte a fej�t:

„De mi�rt pont a Mardek�r? B�rmi m�s j� lett volna, pont ez nem. Az nem lehet, hogy… Hinnem kell benne, hogy nem fog val�ra v�lni, amit�l �vek �ta rettegek, �s hinnem kell ebben a l�nyban. Egyszer�en musz�j.”

Ezzel Arina minden rem�nye szertefoszlott. Nem akart abban a h�zban maradni. A rideg �s bar�ts�gtalan pinc�ben minden csak arra eml�keztette, ami ellen nem harcolhat, hogy ki is � val�j�ban… egy igazi, v�rbeli mardek�ros. A sz� legszorosabb �rtelm�ben.

„J�, ebbe belegondolva �rtem �n, hogy mi�rt oda osztottak be, de… nem is tudom… olyan, mintha ezzel egyszersmind meg is b�lyegeztek volna, hogy… nem arra m�g csak gondolni se merek. Az nem lehet, az egyszer�en nem t�rt�nhet meg!”

- Arina, mondd, van valami, amir�l szeretn�l m�g besz�lni velem? – az igazgat� csendes, szinte sz�nakoz� hangja z�kkentette vissza a val�s�gba.

- Nem, nincs – hangzott a zavart v�lasz.

„Nem tudom, mit v�r t�lem… azt hogy osszam meg vele a k�telyeimet, melyek m�r lassacsk�n az �r�letbe kergetnek?!”

- Csak arra tudlak k�rni, hogy vigy�zz magadra. Tudom, hogy �pp el�gszer hallottad ezt az elm�lt napokban �s h�napokban, de k�rlek, hallgass r�nk. F�leg most, hogy Harry�k nem lehetnek mindig melletted… de Perselusban felt�tel n�lk�l megb�zhatsz. Gondolom Harry elmondta a saj�t elm�let�t a dologr�l… de megism�tlem neked, amit nekik is sz�mtalanszor elmondtam: �n megb�zom Perselusban. Ha b�rmi baj van, fordulj hozz� nyugodtan. Ami pedig az ifj� Malfoyt illeti…

- Mindenki azzal j�n, hogy vigy�zzak magamra �s tartsam t�vol magam t�le – fakadt ki hirtelen. - De azt senki sem �rulja el, hogy mi�rt?!

- Mert m�g mi sem tudjuk. Voldemort tervez valamit �s am�g nem tudjuk mit, addig nem lehet�nk el�gg� el�vigy�zatosak. Legf�k�pp azok ut�n, ami az Abszol �ton t�rt�nt… Sajnos egy l�p�ssel mindig el�tt�nk j�rnak – s�hajtott megf�radtan.

- Professzor �r… nem tudni az�ta sem, hogy…

- Sajnos nem. Most pedig az lenne a legjobb, ha menn�l. Ne maradj le r�gt�n az els� napon. �s Arina – sz�lt ut�na, mikor m�r az ajt�ban �llt -, mindig csakis a sz�ved szav�ban b�zz �s akkor tudni fogod, mit kell tenned. Sosem fog becsapni, ne f�lj.

„Ezzel meg vajon mit akart mondani?”

- Nagy baj van itt k�sz�l�ben, Fawkes. �rzem – mondta, mik�zben megsimogatta f�nixe csillog� tollait. – T�l sok a gyan�s el�jel �s t�ls�gosan nagy mostan�ban a csend…

- Na? – k�rdezte izgatottan Harry. Arina v�lasz helyett csak csal�dottan megr�zta a fej�t.

- Semmit sem lehet tenni?

- Nem. Most menj�nk �r�ra.

- Mi van veled �s Malfoyjal? – faggatta a fi� egyperces hallgat�s ut�n.

- Semmi! Mi lenne?

- Figyelj, Malfoy nagyon j�k�p�. Mindig is bomlottak ut�na a l�nyok �s nem csak a Mardek�rb�l. �n meg�rten�m, ha…

- Harry!

- Gazdag �s hal�lfal� az apja, s�t Voldemort jobbkeze. � sokkal jobban illene hozz�d, mint �n.

- Mi a fene �t�tt bel�d? Eddig csak szidtad nekem, most meg az egekig magasztalod? Vagy csak arr�l van sz�, hogy ilyen hamar feladtad a k�zdelmet?

- Milyen k�zdelmet?

- �rtem… �rt�nk.

- Soha nem adom fel a harcot a szerelmed�rt. Csak �rtsd meg, milyen rossz nekem, hogy egy�tt l�tlak vele.

- Ez ellen sajnos nem tudok mit tenni. Nem ker�lhetem �t, mindketten mardek�rosok vagyunk.

- Att�l m�g nem kellene k�zen fogva m�szk�lnotok!

- Megragadta a karom �s h�zott maga ut�n! Harry k�rlek, ne veszekedj�nk.

- �n nem akarok veled veszekedni, de egyszer�en meg�l a f�lt�kenys�g, amikor mellette �lsz, b�mul t�ged, a f�ledbe suttog, fogja a kezed…
A l�ny k�zelebb l�pett hozz� �s megcs�kolta. Harry szorosan �tkarolta �s olyan szenved�llyel cs�kolta, mintha ez lett volna az utols�…

- Nagyon hi�nyozt�l. �g�rd meg, hogy amikor csak lehet, vel�nk leszel. Nem b�zom Malfoyban. Az az �rz�sem, k�sz�l valamire.

- De m�gis mire?

- Fogalmam sincs. De ki fogom der�teni. Erre m�rget vehetsz.

- Megpr�b�lom majd le�ll�tani valahogyan.