I. Minden hazugs�g

A Londonhoz k�zeli v�rosk�ban ragyog�an s�t�tt a nap, gy�ny�r� ny�r eleji id� volt. Az egyik h�z emelet�r�l halk zene sz�r�d�tt ki: Arina a R�me� �s J�li�t hallgatta mik�zben egy fogalmaz�st g�pelt. F�radtan ny�jt�zott egyet �s v�gyakozva n�zett ki az ablakon.

„Milyen j� lenne most egy fa t�v�be elvonulni egy k�nyvvel… De nem lehet, ezt m�g sajnos be kell fejeznem. M�g j�, hogy m�r csak p�r h�t van h�tra a sulib�l.”

- Dr�g�m, gyere le, vend�geid �rkeztek! – hallotta az anyja hangj�t. A l�ny megad�an �s meglepetten t�p�szkodott fel az �r�asztal�t�l. Vajon ki lehet az? Hisz sohasem j�tt hozz� l�togat�, neki nem voltak bar�tai. Vil�g �let�ben amolyan mag�nyos farkas volt, mindenki k�l�ncnek tartotta. De nem tudta, hogy mi�rt nem szereti senki, hogy mi�rt nem �llnak vele sz�ba a t�bbiek. Hiszen � soha nem �rtott nekik. Pedig megtehette volna…

Arina ugyanis m�s volt, mint a t�bbiek. �rezte, hogy � nem ide val�, itt nem �rtett�k meg. M�g a sz�lei sem. �gy �t �ves volt, mikor elmondta nekik, hogy el�re l�tta bizonyos dolgok bek�vetkezt�t. Erre csak azt mondt�k, hogy ez egyszer� v�letlen �s t�l sokat fant�zi�l. � viszont tudta, hogy nincsenek v�letlenek. Mivel a sz�leit�l nem v�rhatott meg�rt�st, ez�rt azt m�r meg sem eml�tette nekik, hogy a tudom�nya nem �llt meg a szer�ny kis j�sl�sokn�l. Ahogy n�tt �vr�l �vre, �gy n�tt az ereje is. Mikor nem l�tta senki, folyton gyakorolt �s pr�b�lta megtal�lni k�pess�gei hat�r�t. Egyre csak r�gi k�nyveket �s feljegyz�seket b�jt a k�nyvt�rban, hogy min�l t�bbet megtudjon a m�gi�r�l. Ez a t�bbi gyereknek m�g egy okot adott arra, hogy kirekessz�k �t…

�tban lefel� egy pillanatra meg�llt a t�k�r el�tt. Egy aranysz�ke haj� ifj� h�lgy n�zett vissza r�, olyan z�ld szemekkel, mint a legf�nyesebb smaragd. Akaratlanul is megigaz�totta kiss� ruh�j�t �s ment is tov�bb. Lement a l�pcs�n �s bement a nappaliba. Ott a sz�leivel szemben k�t f�rfi �lt a kanap�n. Amint megl�tt�k, hogy meg�rkezett az, akire v�rtak, r�gt�n felpattantak.

- �r�l�k, hogy v�gre tal�lkozhatunk, Arina. Engedd meg, hogy bemutat…

- Nem sz�ks�ges. Nagyon is j�l tudom, kik maguk: Albus Dumbledore �s Perselus Piton.

- Pontosan – Dumbledore meglepetten n�zett a l�nyra -, de ezt te honnan tudod?

- M�r sokszor �lmodtam magukr�l. Megtudhatn�m, hogy mit �hajtanak t�lem?

- Mindenek el�tt arra k�rlek, foglalj helyet – mondta Dumbledore. – Sok mindent kell megmagyar�znunk neked.

A l�ny sz�t fogadott (b�r meglepte, hogy mi�rt k�n�lj�k hellyel a saj�t h�z�ban), le�lt egy fotelbe �s t�relmesen v�rt.

- �gy sokkal bar�ts�gosabb. K�rsz esetleg valamit inni? Egy te�t?

- K�sz�n�m, de nem – sz�lt a kim�rt v�lasz. Dumbledore-t nem zavarta meg a rideg elutas�t�s, n�gy�knek el�var�zsolt egy-egy g�z�lg� italt. Pitonon k�v�l mindenki �r�mmel elfogadta, b�r Arina sz�lei meglehet�sen zavartan �cs�r�gtek.

- Nos – kezdett bele v�g�l Dumbledore -, mi az�rt vagyunk itt, mert elj�tt az ideje, hogy megtudd az igazs�got… te boszork�ny vagy.

- Ezt eddig is tudtam, k�sz�n�m sz�pen.

- Igen, gondoltam, hogy el�bb vagy ut�bb r� fogsz j�nni magad is. De a helyzet kor�nt sem ilyen egyszer�.

- Arina – vette �t a sz�t remeg� hangon az anyja -, nem mi vagyunk az igazi sz�leid.

- Tess�k?! – egyszer�en nem akart hinni a f�l�nek.

- Tudod, amikor megsz�lett�l, az �desany�d nagyon legyeng�lt. Megbetegedett �s p�r h�nap m�lva… meghalt.

Arina erre nem tudott mit mondani �s alig l�tott valamit is a szem�t ellep� k�nnyekt�l.

- Az ap�d pedig p�r nappal ez el�tt t�nt el.

- � is… meghalt? – k�rdezte a l�ny f�lve.

- Nem – vetette vissza a sz�t Dumbledore. – Nem is tudom, hogy mondjam el neked… Tal�n az lesz a legjobb, ha nem sz�p�tem a dolgokat: az ap�d korunk legrettegettebb feketem�gusa.

- Mi? Nem, az nem lehet.

- Sajnos nagyon is igaz. P�r nappal �desany�d hal�la el�tt megpr�b�lt meg�lni egy gyereket, Harry Potter.

- Meg�lni? Egy �rtatlan gyermeket? De h�t mi�rt?

- Egy j�slat miatt. Egy j�slat, amely szerint egyed�l Harry gy�zheti le �t. �pp ezt akarta megakad�lyozni. Azonban Harry �desanyja az �let�t adta, hogy megv�dje egyetlen gyermek�t, �gy a hal�los �tok visszasz�llt Voldemortra.

- Voldemort? �gy h�vj�k az ap�m? Voldemort?

- Ez csak egy kital�lt n�v, Arina. Az igazi neve Tom Riddle, de ezt nagyon sz�gyellte, mivel a mugli apja ut�n kapta.

- Megbocs�sson, de mit mondott, mugli?

- Var�zstalan ember. Ez az ember, a te nagyap�d, elhagyta Voldemort �desanyj�t, amint kider�lt, hogy boszork�ny.

- A szem�t!

- Igen, Voldemort is pont �gy gondolta, ez�rt meg is �lte.

- Meg�lte? Az ap�m nem m�s, mint egy k�z�ns�ges gyilkos?

- Nos, ott tartottam – folytatta Dumbledore, meg sem hallva a l�ny szavait -, hogy az �tok visszasz�llt Voldemortra. Noha nem halt meg, nagyon legyeng�lt. M�r csak �rny�ka volt r�gi �nmag�nak.

- Nem halt meg? Ezt nem �rtem. Nem azt mondta, hogy az �tok hal�los volt?

- De, az volt. Csakhogy Voldemortot nem �lte meg, csup�n legyeng�tette. Mivel arra is k�pes volt, hogy megpr�b�ljon meg�lni egy kisgyereket, ebb�l te is l�thatod, hogy mi mindenre hajland� volt, csakhogy diadalmaskodjon a hal�l felett. Ekkorra m�r olyan szintre jutott, hogy nem vesz�tette el legf�ltettebb kincs�t, az �let�t. Viszont csak �rny�ka maradt r�gi �nmag�nak. Tizenn�gy hossz� �v ut�n azonban �jra testet �lt�tt, visszat�rt, �s �jra elkezdte maga k�r� gy�jteni a h�veit.

- �s �n? �n hogy j�v�k a k�pbe?

- Mindannyian �gy gondoltuk, hogy biztons�gosabb neked, ha elrejt�nk a vil�g el�l, hogy az a legjobb, ha nem tud r�lad senki.

- �gy gondolt�k? – csattant fel Arina. - �gy gondolt�k, hogy jobb nekem, ha mer� hazugs�g az �letem? Minden hazugs�g, ami csak k�r�lvesz! Maguknak k�sz�nhetem, hogy engem itt mindenki k�l�ncnek tart, hogy bolondnak n�znek, hogy nincsen egy bar�tom se!

- �n meg�rtem, hogy felkavarnak t�ged ezek a dolgok, de nem k�ne minket hib�ztatnod az�rt, mert nincsenek bar�taid…

- Pedig maguk tehetnek r�la! Ugyan ki akarna bar�tkozni egy fl�gos l�nnyal, aki azt k�pzeli mag�r�l, hogy a j�v�be l�t, �s felt�n�en sokszor t�rt�nnek k�r�l�tte megmagyar�zhatatlanul furcsa dolgok! – kiab�lta, mik�zben k�nnyek folytak v�gig az arc�n. Az elm�lt �vek minden megal�ztat�sa, minden egyes kegyetlen eml�k egyszerre �z�nl�tte el.

- Azt hiszem, igazad van. Jobb lett volna neked, ha a var�zsvil�gban n�tt�l volna fel. De akkor, majd tizenh�t �ve �gy gondoltam, hogy itt nagyobb biztons�gban leszel.

- Biztons�gban? Ugyan mit�l?

- Egyr�szt Voldemort h�veit�l, akik, miut�n elt�nt a vez�r�k, a leend� S�t�t �rn�t l�tt�k volna benned.

- Mi?! – szak�totta f�lbe Arina. - Maga nem norm�lis. �n, mint S�t�t �rn�? Ez nevets�ges!

- M�sr�szt biztosak voltunk benne, hogy el�bb vagy ut�bb megtal�lja a m�dj�t �s visszat�r. �s akkor…

- Akkor mi?

- Meg fog �lni t�ged is.

- Mi�rt �lne meg engem? Hiszen a l�nya vagyok, nem?

- Tal�n �pp ez�rt… hogy ne haszn�lhassunk fel ellene.

- Ez k�sz agyr�m… �s neki van r�la fogalma, hogy �lek? Hogy hol vagyok? Egy�ltal�n ki vagyok?

- Eddig csak azt tudta, hogy van egy l�nya – vette �t a sz�t Piton. – Nem tudta ki az, merre keresse, hogy �l-e m�g. Azonban amint �jra alakot �lt�tt, az els� dolga volt, hogy a keres�sedre induljon. F�leg, hogy �desany�d meghalt.

- Az�rt, hogy meg�lj�n engem is? – k�rdezte alig hallhat�an.

- Ezt m�g mi sem tudjuk pontosan – v�laszolta Dumbledore. – Csak azt, hogy tudja, itt vagy, �s m�r csak id� k�rd�se �s � is megjelenne itt. �pp ez�rt vel�nk kell j�nn�d.

- Tess�k?

- Vel�nk kell j�nn�d, Arina. Ebben a h�zban nem vagy t�bb� biztons�gban.

- Ezt m�gis hogy k�pzelik? –csattant fel. - Be�ll�tanak ide, k�zlik velem, hogy az eg�sz eddigi �letem egy mer� hazugs�g �s az ap�m, aki mellesleg egy pszichopata gyilkos �s vil�guralomra t�r, meg akar �lni engem! – az utols� szavakat m�r ord�totta. – Ez nekem t�l sok!

- Meg�rtem, min m�sz kereszt�l, de er�snek kell lenned.

- Ti tudt�tok? – fordult Arina hirtelen a sz�leihez. Vagy legal�bbis azokhoz az emberekhez, akiket tizenh�t �vig a sz�leinek hitt.

- Igen, tudtuk – mondta alig hallhat�an Arina „apja”.

- Hogy voltatok k�pesek ezt titokban tartani? Hogy voltatok k�pesek minden nap a szemembe n�zni? Hazudtatok nekem, minden egyes szavatok hazugs�g volt!

- Csak a te �rdekedben, kicsim. De ez nem v�ltoztat azon, hogy nagyon szeret�nk t�ged!

- �s most mi lesz? – fordult Dumbledore-hoz.

- Vel�nk j�ssz, Arina. A k�vetkez� �vet imm�r egy olyan iskol�ban fogod t�lteni, ahol mindig is kellett volna, beismerem, a Roxfort Boszork�ny- �s Var�zsl�k�pz� Szakiskol�j�ban. Ott meg tudunk t�ged v�deni. �m addig is a F�nix Rendje f�hadisz�ll�s�n fogsz lakni.

- F�nix Rendje?

- Majd k�s�bb minden k�rd�sedre megkapod a v�laszt. Most menj fel �s csomagolj �ssze k�rlek, s�rget minket az id�. Egy percet sem vesztegethet�nk tov�bb. Min�l hamarabb indulunk, ann�l jobb.

- A sz�leim… illetve… �k is vel�nk j�nnek? – mutatott Arina a „sz�leire”.

- Nem. De �k sem maradhatnak itt. Most menj, pakolj �ssze.

Arina sz� n�lk�l fel�llt �s felment a szob�j�ba. B�r nem l�tszott rajta, bel�lr�l sz�tfesz�tette a d�h. Mindenki hazudott neki. M�sr�szt viszont… boszork�ny. Ez mindent megmagyar�z. Pedig volt id�, amikor majdnem bele�r�lt a dologba. Nem tudta mire v�lni azt a sok furcsa „v�letlent”, ami mindig csak vele esett meg. Annak ellen�re, hogy k�s�sben volt, mindig idej�ben meg�rkezett mindenhov�. N�ha, term�szetellenesen gyorsan, k�t perc alatt tette meg az egy�bk�nt h�sz perces utat az iskol�ba. Mikor leejtett valami t�r�kenyt, az csod�k csod�j�ra olyan szerencs�sen �rkezett a f�ldre, hogy egy darabban maradt. Ha nem �rtette a leck�t, a tan�rok sosem �t sz�l�tott�k, ha nem tudott j�l felk�sz�lni a dolgozatra �s rettegett, hogy rossz jegyet fog kapni, akkor valami mindig k�zbej�tt, �s a dolgozat elmaradt. Arr�l nem is besz�lve, hogy most m�r az �lmai, amikben �gy �rezte, hogy rep�l… nos valahogy m�r azok is val�s�gosnak t�nnek.

V�gre itt hagyhatja ezt az �tkozott helyet. Nem k�ti ide semmi. Tulajdonk�ppen �r�lnie kellene. Hisz enn�l a helyzet m�r csak jobb lehet. Nem kell t�bbet hallgatnia a rosszindulat� megjegyz�seket… A l�nynal minden akaraterej�re �s �nuralm�ra sz�ks�ge volt, hogy el tudja �ket viselni. Pedig ilyenkor legsz�vesebben a falnak rep�tette volna oszt�lyt�rsait. Tudta, hogy csak egyetlen mozdulat�ba ker�lne. De azt is tudta, hogyha megteszi, akkor neki annyi. A t�bbiek nem tudhatnak az erej�r�l. �gy csak t�rt �s t�rt, s�t amikor csak tehette, pr�b�lt seg�teni mindenkinek. M�r ha azok hagyt�k.

Vegyes �rz�sekkel elkezdett pakolni. B�r egyed�l csak lassan haladt, �r�lt neki, hogy nem j�tt fel az anyja, hogy seg�tsen neki. Egyed�l akart maradni. Abban a k�zel m�sf�l �r�ban, am�g minden�t �sszeszedte, elb�cs�zott addigi �let�t�l. Tudta, hogy ezut�n minden m�s lesz… valami megmagyar�zhatatlan bizserg�s j�rta v�gig… izgatotts�g �s k�v�ncsis�g.

Mikor elk�sz�lt, lement �s megk�rte az apj�t, hogy seg�tsen neki lehozni a b�r�nd�ket.

- Ha megengeded, ezt majd �n elint�zem – mondta Dumbledore �s suhintott egyet a p�lc�j�val. – A holmid m�r a f�hadisz�ll�son van. Gyere, induljunk mi is.

�m Arin�nak sz�get �t�tt valami a fej�ben.

- Uram?

- K�rlek, sz�l�ts Dumbledore professzornak.

- Professzor �r, nekem nincs p�lc�m…

- De van, most azonban ideje, hogy induljunk. Majd mindent megbesz�l�nk.

- De m�gis hova megy�nk?

- J� hogy mondod. Grimmauld t�r 12. Ezt j�l jegyezd meg, viszont ne mondd el senkinek sem.

A l�ny a sz�leire n�zett, akik odal�ptek hozz� �s meg�lelt�k.

- Arina, nagyon vigy�zz magadra! �s mindig hallgass Dumbledore-ra!

Majd Dumbledore �s Piton is megfogta Arina karj�t, �s egy pillanat m�lva m�r egy teljesen m�s h�zban �s egy teljesen m�s vil�gban voltak. Arina tudta, hogy az �lete igaz�n csak most kezd�dik el…

II. Felem�s fogadtat�s

Arin��k egy r�gi h�z el�szob�j�ba �rkeztek.

- A csomagjaid az emeleti szob�dban vannak – sz�lt Dumbledore. - Nek�nk most menn�nk kell, de �g�rem, holnap elj�v�k �s minden egyes k�rd�sedre v�laszolni fogok. Addig is ismerkedj meg a t�bbiekkel… Ne agg�dj, itt mindenki tud a dologr�l – tette hozz�, l�tva a l�ny arc�t, aki t�nyleg azon gondolkodott, hogy besz�lhet-e ny�ltan az itt lak�k el�tt.

- Akkor viszl�t holnap, Arina.

- Viszontl�t�sra.

Ekkor egy v�r�s haj�, mosolyg�s arc�, puf�k asszony l�pett ki a konyh�b�l, id�t sem hagyva arra, hogy alaposabban is szem�gyre vehesse a f�hadisz�ll�st.

- Szervusz, kis dr�g�m. Te vagy Arina, igaz? �n Molly Weasley vagyok.

- Nagyon �rvendek, Mrs Weasley – v�laszolt csendesen. Teljesen �ssze volt zavarodva, egyed�l szeretett volna lenni, hogy �tgondolhassa az eg�szet. T�l zavaros volt neki az eg�sz.

- Gyere, kincsem, biztos �hes vagy. Olyan ny�zottnak l�tszol – szak�totta f�lbe Arina gondolatmenet�t.

Mrs Weasley bevezette a konyh�ba, le�ltette egy sz�kre, � maga pedig neki�llt, hogy �ssze�ss�n valami harapnival�t.

- Anya mikor j�nnek m�r meg Fred�k? – k�rdezte egy magas, szint�n v�r�s haj� fi�, mik�zben bel�pett a helyis�gbe.

- Ron sz�vem, ne l�gy t�relmetlen. Tudod, hogy milyen sokat kell dolgozniuk, hiszen sz�net van �s a boltban csak �gy ny�zs�g a r��r� gyereksereg. Egy�bk�nt ma este itt lesznek. De mi�rt nem �dv�zl�d �j vend�g�nket?- b�k�tt a fakan�llal az asztal fel� Mrs Weasley.

- Szia. �n Arina vagyok.

Ron egy �rva sz�t sem tudott kiny�gni. Csak b�mult r� t�tott sz�jjal.

- � Ron, mit �llsz itt az ajt�ban, mint egy szobor? Engedj m�r be minket! – hallatszott egy l�ny hangja. Ron arr�bb �llt, b�r a sz�j�t elfelejtette becsukni. Tov�bbra is meredten n�zte Arin�t.. De legal�bb a l�ny �s a m�g�tte igyekv� fi� m�r be tudott jutni a konyh�ba.

- Most m�r mindent �rtek.Szia, �n Hermione Granger vagyok.

- �n pedig Harry Potter.

A l�ny nyelt egy nagyot. Lassan Harry szem�be n�zett. Sz�val � az. � az, akit az � apja m�g gyerekk�nt meg akart �lni.

- Sziasztok. Engem Arin�nak h�vnak – mondta csendesen.

- Arina? Milyen Arina? – tette fel a rettegett k�rd�st Hermione. Arina vetett egy fut� pillant�st Mrs Weasley-re, aki b�tor�t�an b�lintott egyet. S�hajtott egy nagyot m�g miel�tt megsz�lalt.

- Arina Riddle.

- Micsoda?!- k�rdezt�k egyszerre h�rman, Harry m�r ki is vonta r� a p�lc�j�t.

- Harry, az Isten�rt, mit m�velsz?- k�rdezte r�m�lten Mrs Weasley. – Azonnal tedd le azt a p�lc�t!

- De � Voldemort l�nya! Egy�ltal�n mit keres itt? Hogy juthatott be ide?

- Dumbledore hozott ide.

- Dumbledore? M�gis minek? – p�lc�j�val m�g mindig Arina sz�v�re c�lzott.

- Az�rt, hogy megv�djen az ap�mt�l. Dumbledore �gy v�li, hogy engem is meg akar majd �lni.

- �s eddig hol volt�l? – k�rdezte Hermione.

- Egy London melletti kisv�rosban �ltem. Egy�ltal�n nem tudtam arr�l, hogy nem az igazi sz�leimmel. Eg�szen a mai napig. �n is csak p�r �r�ja tudom.

- �s m�gis mi az, amit tudsz?

- Nem sokat. Dumbledore mind�ssze annyit mondott, hogy az any�m a sz�let�sem ut�n megbetegedett �s p�r h�nap m�lva meghalt. P�r nappal az ut�n, hogy Voldemort elt�nt. �vekre.

- Igen, ezt mi is tudjuk – sz�lt k�zbe cinikusan Harry.

- Amint testet �lt�tt, elkezdett engem keresni. Dumbledore szerint az�rt, hogy velem is v�gezzen.

- Dumbledore szerint? Mi�rt te nem hiszed? – hitetlenkedett Hermione.

- Nem tudom, hogy mit higgyek. Nem tudok r�la semmit. Csak a nev�t. Semmi m�st. Fogalmam sincs, hogy mi a terve velem.

- Szerintem Dumbledore-nak igaza van - mondta Hermione. – Ny�lv�n �gy gondolja, hogy mivel a l�nya vagy, �r�k�lt�l valamennyit az � erej�b�l.

- Ja, szerintem is – sz�lalt meg v�gre Ron. – El tudj�tok k�pzelni Tudjukkit, amint szerelmi tan�csokkal l�tja el egy szem pici l�ny�t? Vagy ahogy �lelkezve vigasztalj�k egym�st, hogy ma csak t�z embert siker�lt meg�lnie, nem pedig tizenegyet! – nevetett a saj�t vicc�n.

- Ron, hagyd abba! Ez egy�ltal�n nem vicces, s�t!

- Hagyd csak, Hermione.

- De Arina…

- Jobb lesz, ha min�l hamarabb hozz�szokom. A t�bbiek is �gy fognak r� reag�lni a Roxfortban.

- A Roxfortban? – k�rdezte Hermione. – Te is a Roxfortba fogsz j�rni?

- Dumbledore azt mondta, hogy m�r csak ott biztons�gos nekem.

- Abban biztos lehetsz – sz�lalt meg hossz� hallgat�s ut�n Harry. Egy�bk�nt m�r a p�lc�j�t is eltette v�gre, �s le�lt a l�nnyal szembe. A t�bbiek pedig k�vett�k a p�ld�j�t. – �s mi is ott lesz�nk, hogy megv�dj�nk t�ged.

Arina egy mosollyal jutalmazta ezt a kijelent�st. Csak egy dolog j�rt az esz�ben: teljes�lt az �lma, v�gre bar�tokra lelt.

Mrs Weasley pedig Arina el� tett egy j� nagy t�lat, tele szendvicsekkel �s egy m�sikat, ami a k�l�nf�le s�tem�nyek s�lya alatt roskadozott.

- K�sz�n�m sz�pen. Eln�z�st, de kaphatn�k egy poh�r vizet?

- H�t persze, dr�g�m. Ron! Ezt nem neked k�sz�tettem! Fiam, ne egy�l, nemsok�ra vacsor�zunk!

- Bocs, anya. – mondta teli sz�jjal a fi�.

- K�rdezhetek valamit? – sz�lt b�tortalanul Arina.

- Persze – hangzott az egybehangz� v�lasz.

- Mi az a F�nix Rendje? – rengeteg k�rd�s j�rt a fej�ben, de v�g�l �gy d�nt�tt, a legalapvet�bbet teszi fel els�nek.

- Egy titkos t�rsas�g, akik Voldemort ellen harcolnak – v�laszolta Hermione.

- �s ti is a tagjai vagytok?

- Nem, legal�bbis m�g nem. Dumbledore szerint m�g t�l fiatalok vagyunk ehhez – felelt �jfent Hermione.

- �s ti… ti m�r tal�lkoztatok vele? Tal�lkoztatok m�r Voldemorttal?

- Igen. T�bbsz�r is- sz�lt Harry. – �s mindannyiszor megpr�b�lt meg�lni.

- Hogy n�z ki? – szaladt ki a k�rd�s Arina sz�j�n.

- Ak�r egy k�gy�. Teljesen eltorzult az arca. Hidd el, addig jobb, am�g nem l�tod. Viszont te egy�ltal�n nem hasonl�tasz r�. – mosolygott r� Harry.

- K�sz�n�m sz�pen. Nem hasonl�tok egy k�gy�ra. Ezt b�knak veszem. Biztos az �desany�mra �t�ttem. B�rcsak ismerhettem volna…

- Tudom, mit �rzel – v�laszolta alig hallhat�an Harry. – �n sem tal�lkozhattam a sz�leimmel.

- Az ap�m miatt…

- Arina, te nem tehetsz r�la, hogy… - sz�lt k�zbe Hermione.

- Tudom, csak… ez olyan neh�z nekem.

Hermione fel�llt, odament hozz� �s meg�lelte. Majd felk�s�rte k�z�s szob�jukba, ahol m�r a csomagjai v�rtak r�.

- Seg�thetek? – k�rdezte Hermione, mikor l�tta, hogy Arina elkezdte a kipakol�st.

- Azt megk�sz�nn�m. Ti mi�ta vagytok itt?

- M�r egy hete. Dumbledore ragaszkodott hozz�, hogy ilyen hamar ide j�jj�nk. Tudod, Harry miatt. B�r szerintem, �gy ut�lag belegondolva, te is k�zrej�tszhatt�l a dologban.

- �n m�g ma d�lel�tt is iskol�ban senyvedtem– mosolygott Arina.

- A Roxfortban mindig hamarabb kezd�dik a sz�net, mint a mugli iskol�kban. De persze rengeteg h�zi dolgozatot kell meg�rnunk. �n m�r el is kezdtem �ket. Az idei �v nagyon fontos, a RAVASZ-ok miatt.

- Az valami z�r�vizsga-f�le?
- Igen.

A tov�bbiakban m�r csak felsz�nes t�m�kr�l besz�lgettek. Pontosabban Hermione besz�lt. Mes�lt neki a tan�r�kr�l, a tan�rokr�l, a h�zakr�l, a di�kokr�l… Arina csak hallgatta. �gy �rezte, hogy a gyomra egyre jobban �sszesz�k�l. Most szembes�lt azzal, hogy � igaz�n semmit nem tud a m�gi�r�l. Az igaz, hogy tud var�zsolni, de mindig csak az �szt�neire hallgatott. Ahogy Hermione szavaib�l kivette, ez kor�ntsem elegend� a Roxfortban. Dumbledore m�gis mit v�r t�le? Mindenki teljesen idi�t�nak fogja n�zni. Majd tizenh�t �ves, de m�g egy �tkozott var�zsig�t sem ismer.

- Hermione, Arina, gyertek! – kiab�lt a folyos�r�l Ron. – Meg�rkeztek Fred�k!

- Fred �s George Ron testv�rei. Ikrek. Van egy boltjuk az Abszol �ton, a Weasley Var�zsvicc V�llalat. Kedvelni fogod �ket – mondta Hermione, mik�zben lementek az eb�dl�be.

- �, Hermione! Repes a sz�v�nk, hogy �jra tal�lkozunk – pukedlizett el�tte Fred. Vagy George.

- Ronald, egyetlen �csik�m, sz�gyelld magad!

- De h�t mit csin�ltam?

- M�g k�rded? Rejtegeted el�l�nk ezt a sz�ps�get! – mondta, majd odaugrott Arina el�. – Szia, �n Fred vagyok.

- �n pedig George. Mi a neved b�jos h�lgy?

- Arina. Arina… Riddle – �m �gy t�nt az ikreknek nem mondott sokat ez a n�v.

- � Voldemort l�nya – f�zte hozz� Ron.

- Micsoda? Az nem lehet!

- Hogy lehet annak a mocsoknak ilyen gy�ny�r� l�nya? – Arina csak mosolygott r�. �r�lt, hogy az ikrek mer�ben m�sk�pp reag�ltak erre a t�nyre, mint Harry�k.

- Gyertek m�r, mert a v�g�n teljesen kih�l minden – sz�lt r�juk Mrs Weasley.

Vacsora k�zben Arina a k�t iker k�z� szorult, de megfogadta, hogy soha t�bb� nem �l egyik�k mell� sem. Ugyanis azok nem hazudtolt�k meg magukat. T�bbsz�r is a fullad�s vesz�lye fenyegette, mivel nem tudott enni is �s nevetni is egyszerre.

Megismerkedett Ginnyvel, a legifjabb Weasleyvel �s befutott Mr Weasley is. Nagyon vid�m hangulatban telt az id� mindaddig, am�g valaki meg nem �rkezett…

- J� est�t – k�sz�nt Mr Weasley Alastor Mordonnak.

- � mit keres itt? – b�k�tt Arina fel�.

- Ugyan Alastor, a l�ny nem tehet arr�l, hogy…

- Dumbledore hozta ide, nemde? – folytatta Mordon, mit sem t�r�dve azzal, amit Mr Weasley mond.

- Igen.

- Pedig megmondtam neki, hogy ne b�zzon ebben a l�nyban. A v�r nem v�lik v�zz�!

- Na de Alastor! – sz�lt r� Mrs Weasley.

- Ne is t�r�dj vele – s�gta Arina f�l�be George. – Az agy�ra ment a munk�ja. M�r mindenkiben a hal�lfal�t l�tja. M�g a baglyokr�l is azt hiszi, hogy anim�gus hal�lfal�k.

George vigasztal� szavai ellen�re Arina felt�n�en csendes lett. �s szomor�. M�r megint a neve alapj�n �t�lik meg. Ma m�r m�sodszor… �s ez csak rosszabb lehet.

Hermion�nak is szemet sz�rt, hogy milyen hallgatag lett. Lefekv�s el�tt sz�v� is tette:

- Arina, ne vedd ennyire komolyan, amit R�mszem mondott.

- Hermione!

- Mi az?

- K�sz�n�m.

- Ugyan mit?

- Hogy itt vagy velem – mosolygott r� Arina

- Sz�vesen! – �s visszamosolygott a l�nyra. – J� �jt!

�m Arina m�g sok�ig nem tudott elaludni. T�l sok minden t�rt�nt vele, t�l r�vid id� alatt. Egy nappal ezel�tt m�g a saj�t �gy�ban fek�dt, �s olyan kil�t�stalannak l�tott mindent. Azt�n be�ll�tott Dumbledore, �s egyszerre minden �rtelmet nyert. Most viszont �jra elbizonytalanodott. Tele volt megv�laszolatlan k�rd�sekkel �s persze k�telyekkel.

„Vajon hogy fogok megfelelni az igazi var�zsl�k k�z�tt? Fogalmam sincs, hogy az, amit �n tudok, egy�ltal�n �r-e valamit. Hogy fogom behozni azt t�bb �ves lemarad�st?”

�m legjobban az foglalkoztatta, amit R�mszem Mordon mondott:

„A v�r nem v�lik v�zz�. Vajon ez azt jelenti, hogy �n is ugyanolyan gonosz leszek, mint az ap�m?
Az nem lehet.”

Bele se mert gondolni, mi lenne, ha ez val�ban �gy t�rt�nne… R�ad�sul ez m�g csak az els� nap volt...

III. K�rd�sek �s v�laszok

M�snap reggel Arina m�r r�g �bren volt, de nem nyitotta ki szemeit. F�lt. Igen f�lt, hogy akkor minden v�get �r �s kider�l, hogy ez az eg�sz csak egy �lom volt. Harry, Hermione, Dumbledore, Voldemort… Mind csak egy k�pr�zat. Val�tlan, m�gis gy�ny�r� �br�nd. �jra vissza kell t�rnie az iskol�j�ba. Sajnos musz�j felkelnie, �s visszasz�llnia a val�s�gba.

„Hogy juthatott eszembe ilyen k�ptelen dolgok?”

�m ekkor egy hang k�szott a gondolatai k�z�, ami minden k�ts�g�t eloszlatta.

- Arina, kellj fel, menn�nk kell reggelizni, mert Dumbledore professzor hamarosan itt lesz – sz�lt sz�m�ra a vil�g legcsilingel�bb hangja, vagyis Hermione.

- J�l van, kelek m�r.

„Ha ezt most Marianne-�k l�tn�k! De k�v�ncsi vagyok, hogy ehhez mit sz�ln�nak… �n mint egy feketem�gus le�nya…”

Reggeli ut�n mindannyian bementek a nappaliba, p�r pillanat m�lva pedig betoppant maga Dumbledore is.

- Sz�p j� reggelt mindenkinek! – k�sz�nt ked�lyesen az igazgat�. – Rem�lem nem vagyok udvariatlan, de szeretn�k besz�lni Arin�val �s Harryvel. N�gyszemk�zt. Illetve jelen esetben hatszemk�zt.

Ron rosszkedv�en �llt fel.

- Minek ez a nagy titkol�z�s, hogyha ut�na �gyis elmondj�k nek�nk?

- Ronnak igaza van, professzor – mondta Harry.

- Arina?

- Engem nem zavar, ha itt vannak.

- Akkor ezt meg is besz�lt�k. Nos, Arina. A Roxfortban te is heted�ves leszel, ak�rcsak Harry�k. Tudom, hogy rengeteg a lemarad�sod, de �pp ez�rt k�rtem meg a t�bbieket, hogy m�r a ny�r elej�n j�jjenek ide. Ugyanis �k lesznek a tan�raid – mutatott a kez�vel Harryre, Hermion�ra �s Ronra.

- A tan�rai? – k�rdezte Ron. – M�gis mire kell megtan�tanunk?

- Jobb�ra mindenre. Az egyszer� �tkokt�l kezdve a bonyolult r�olvas�sokig. B�jitalf�z�sre, m�giat�rt�netre…

- Ez nagyszer�! – lelkesedett Hermione. – �gy legal�bb mi is �tism�tel�nk mindent szeptemberre. Harry tan�thatn� a s�t�t var�zslatok kiv�d�s�t �s a b�b�jtant, �n pedig a b�jitaltant �s az �tv�ltoztat�stant, gy�gyn�v�nytant. Ja �s a m�giat�rt�netet.

- �s nekem mi lenne a feladatom? – k�rdezte keser�en Ron. Semmi kedve nem volt tanul�ssal elt�lteni a h�n �h�tott ny�ri sz�nid�t.

- A ti�d a legfontosabb, Ron – mondta Dumbledore. - Az lesz a dolgod, hogy elmes�lj Arin�nak mindent a vil�gunkr�l.

- Ez mi�rt fontos? – �rtetlenkedett a l�ny.

- Mivel a t�bbiek nem tudhatnak arr�l, hogy te csak most tudtad meg, hogy boszork�ny vagy. Egy�bk�nt is felett�bb �rdekelni fogja �ket, hogy mi�rt csak az utols� �vedet t�lt�d a Roxfortban.

- �s �n mit v�laszoljak?

- Mi lenne, ha azt mondan�nk - kezdett bele Ron –, hogy eddig a Beauxbatonsban vagy a Durmstrangban tanult, de a sz�lei �tk�lt�ztek Angli�ba �s…

- Nem, ez nem lesz j� – v�gott k�zbe Hermione. – Ezt nagyon hamar leellen�rizhetn�k �s csak m�g gyan�sabb lenne, hogy Arina mi�rt hazudott. Egy�bk�nt m�r ott megbukna a dolog, hogy nem tud semmit azokr�l az iskol�kr�l, s�t m�g az �ll�t�lagos iskolat�rsainak a nev�t se.

- Hermion�nak igaza van – mondta Dumbledore. – Maradjunk a lehet� legegyszer�bb verzi�n�l, ami nem szorul sok magyar�zatra.

- Vagyis?

- Vagyis Arina mindeddig mag�ntanul� volt. De a sz�leinek t�l sokat kell mostan�ban dolgozniuk.

- Teh�t azt mondom, a sz�leim var�zsl�k?

- Mivel azok is.

- De m�gis mit mondjak, ha r�luk k�rdeznek?

- Csak az igazat. Illetve annak egy r�sz�t. A hazugs�g csak �jabb �s m�g nagyobb hazugs�got sz�lne. - A l�ny �pp k�z�lni akarta vel�k, hogy ezt az elm�letet nekik is be kellett volna tartaniuk, azonban valami bel�folytotta a sz�t. - Tess�k Arina. Ez a ti�d – ny�jtott oda Dumbledore egy kecses �s v�kony p�lc�t. – M�g az �desany�d� volt egykoron.

- Az �desany�m�? – k�rdezte halkan. Ez volt az egyetlen dolog, ami hozz� k�t�tte. Remeg� k�zzel vette el az apr�cska kis fadarabot �s megbabon�zva b�multa. Ekkor hirtelen bel�has�tott a tudat, hogy nem tud r�la semmit. M�g egy k�pe sincs r�la... Semmi. Er�t vett mag�n �s feltette a k�rd�st, ami az els� perct�l kezdve foglalkoztatta:

- Professzor �r, k�rem, mes�lne r�la?

- Sajn�lom, Arina, de �n sem tudok r�la sokat. Csak annyit, hogy Voldemort gyermek�t hozta a vil�gra �s nem sokkal ez ut�n meghalt.

Arina nagyon csal�dott volt. Nem erre sz�m�tott. �gy van sz�ks�ge a legkisebb inform�ci�ra, eml�kre, amely az �desany�val lehetne kapcsolatos, mint a leveg�re. Erre tess�k. Dumbledore nem tud r�la semmit.

- Nekem most mennem kell – �llt fel az igazgat� �r. – Ti pedig ne vesztegess�tek az id�t, sok a teend�. Menjetek, kezdjetek hozz� a gyakorl�shoz. �gy hiszem, nem fog meg�rtani egyik�t�knek sem – mosolygott �s egy szempillant�s m�lva m�r el is t�nt.

Arin��k megfogadt�k a tan�csot, felmentek az emeletre �s kerestek egy alkalmas, haszn�laton k�v�li szob�t.

- Mivel kezdj�nk? – k�rdezte Harry.

- Szerintem az lenne a legc�lravezet�bb, ha az alapvet� var�zslatokkal kezditek. �n addig �ssze�ll�tom a tanmenetet.

- Ne m�r Hermione! Ne kezd m�r megint!

- Fogd be Ron! Igenis sz�ks�g�nk van terve, hogy ne felejts�nk el semmit.

- Arina, te tudsz egy�ltal�n b�rmit is var�zsolni? – k�rdezte hirtelen Harry. A l�ny arc�n egy halv�ny mosoly jelent meg. Intett egyet a kez�vel �s a szoba megtelt p�rn�kkal.

- Ezekre sz�ks�g�nk lesz. Ron ugyanis hamarosan a padl�n fog kik�tni a lefegyverz� �tkom miatt.

- Ezt meg honnan…?

- A j�v�be l�tok.

- H�, ez t�k kir�ly! – sz�lt Ron reakci�ja.

A nap v�g�re igencsak elf�radtak, f�k�pp Ron, aki a p�rn�k ellen�re j� p�r k�k-z�ld folttal lett gazdagabb. Alohomora… lumos… reparo… ferula… capitulatus… protego… Arina m�g Hermione legmer�szebb �lmait �s terveit is fel�lm�lta. �gy sz�vott mag�ba minden inform�ci�t, ak�r egy szivacs �s t�bbnyire minden r�olvas�sa m�r az els� pr�b�lkoz�sra siker�lt.

- Na, hogy haladtok? – k�rdezte Ginny, aki nem z�rta sz�v�be Arin�t. A k�rd�st is mindink�bb az egyik fotelben �l� Harrynek c�lozta, mik�zben helyet foglalt az �l�ben.

- Remek�l. Szerintem m�g Dumbledore sem hitte, hogy ilyen j�l fog menni.

- Ennek �r�l�k. Akkor most legal�bb van egy kis id�d arra is, hogy velem l�gy – mondta Ginny, majd gondolkod�s n�lk�l megcs�kolta Harryt, gondosan �gyelve arra, hogy Arina is j�l l�ssa.

- Sajn�lom, Ginny, de ma m�g…

- Ugyan Harry, menjetek csak. N�lk�led is tudunk haladni.

- Mondjuk �tvehetn�nk a kviddicset – aj�nlotta Ron. Nem szerette volna m�g jobban �sszet�rni mag�t.

- Kviddics?

- A var�zsl�k sportja. Sepr�k�n �s n�gy labd�val kell j�tszani….

***

Gy�ny�r� csillagf�nyes volt az �jszaka. Arina f�radt volt, de ugyanakkor boldog is. M�r alig v�rta, hogy szeptember legyen �s a Roxfortban lehessen v�gre. Kint �llt az erk�lyen �s a csillagokat csod�lta.

- �gy meg fogsz f�zni – sz�lt Harry hangja a h�ta m�g�l. Arin�n csak egy h�l�ing volt. – J�l vagy?

- M�g soha �letemben nem voltam ilyen j�l.

- Figyelj, ne haragudj Ginnyre. Nem veled van baja, hanem azzal, hogy alig vagyunk egy�tt mostan�ban. Eddig mindig Dumbledore-n�l kellett lennem k�l�n�r�kon. Azt hitte, majd most a ny�ron eg�sz nap egy�tt lehet�nk. De meg fogja �rteni.

- Harry.

- Tess�k?

- K�sz, hogy nem fordult�l el t�lem, noha az ap�m �lte meg a sz�leidet �s hogy...

- Te nem tehetsz r�la, hogy Voldemort az ap�d - szak�totta f�lbe.

- �r�l�k, hogy �gy gondolod – mosolygott Harryre �s meg�lelte. Majd felemelte a fej�t �s egym�s szem�be n�ztek. Harry l�gyan v�gigsim�totta Arina arc�t. Alig p�r centi v�lasztotta el �ket egym�st�l…

IV. A t�mad�s

- Harry…

- Ne mondj semmit – suttogta, mik�zben ajkaival feltart�ztathatatlanul k�zel�tett Arin��hoz. Abban a pillanatban, amikor sz�juk �ssze�rt, a l�ny eg�sz test�ben megremegett �s els�t�t�lt el�tte a vil�g. S�t�t alakokat l�tott, akiknek az arc�t csukly�k fedt�k. Sikoltoz�sok, p�nik, villan� z�ld f�nyek. Majd csend. N�ma, hal�los csend. Halott emberek. Egy elmormogott sz� �s egy z�ld valami jelenik meg az �gen.

„Mi lehet az, tal�n egy koponya?”

- Arina! Arina! Hallasz engem?

- Harry – mondta alig halhat�an. B�r �jra tudat�n�l volt, m�g nem fogta, milyen s�lyos tettekbe nyert bepillant�st az im�nt.

- Mi t�rt�nt?

- L�… l�tom�som volt – zil�lta. Ennyire m�g soha nem mer�tette ki egy sem. – Csukly�s alakok… mindenfel� z�ld f�nyek cik�ztak… �s embereket �ltek, Harry! Meg�lt�k �ket! �s �n l�ttam mindezt! A v�g�n meg egy z�ld jelz�st k�ldtek az �gre. Nem is tudom, mi volt az. Legink�bb tal�n egy kopony�ra hasonl�tott…

- A S�t�t Jegy. Gyere, azonnal sz�lnunk kell Dumbledore-nak – megfogta a kez�t �s rohant vele le a f�ldszintre abban a rem�nyben, h�tha valamelyik rendtag m�g ott van. Azonban a konyh�ban csak Pitont tal�lt�k.

- T�rt�nt valami? – k�rdezte a k�t zaklatott fiatalra n�zve. Harry bel�tta, hogy nincs m�s v�laszt�sa �s t�le kell seg�ts�get k�rnie.

- Azonnal �rtes�teni kell Dumbledore professzort! Arin�nak l�tom�sa volt �s…

- Mit l�tott? – pattant fel a hely�r�l Piton olyan sebesen, mintha az �ram csapott volna bel�.

- Hal�lfal�kat amint �jra gyilkolnak – v�laszolta helyette Harry. – Min�l hamarabb sz�lnunk kell az igazgat� �rnak, nem �rti?

- Ezt b�zza r�m, Potter. Pontosan mit l�tott? – faggatta a l�nyt, mik�zben egy pillanatra sem vette le r�la a tekintet�t.

- Nem tudom. Csak annyit, hogy csukly�s alakok embereket �lnek �s az �gen megjelent egy z�ld koponya. Harry azt mondta, hogy valami S�t�t…

- A S�t�t Jegy. Ne mozduljanak innen. Azonnal sz�lok Dumbledore professzornak. Megism�tlem, Potter: semmi h�sk�d�s. Kiv�telesen nem csak mag�t sodorn� vele hal�los vesz�lybe.

Azzal elsietett magukra hagyva �ket. P�r v�gtelennek t�n� perc ut�n ism�t felbukkant, imm�r Dumbledore k�s�ret�ben.

- Arina, nagyon fontos, hogy minden apr�, jelent�ktelennek t�n� r�szletet is elmes�lj nek�nk! – mondta k�sz�n�s helyett.

- M�r mindent elmondtam – felelte k�ts�gbeesve. Nem volt k�pes felfogni, mi�rt nem �rtik meg, hogy nem k�nny� neki err�l besz�lnie. Azt sem tudta, hol �ll a feje. - Csukly�s alakokat l�ttam, emberek sikoltoztak, majd z�ld villan�sok �s m�r csak a halottak voltak minden�tt. Azut�n az egyik�k mondott valamit �s megjelent az �gen a S�t�t Jegy.

- H�ny embert �ltek meg?

- Nem tudom. �gy kett�t vagy t�bbet, nem tudom.

- H�nyan voltak a hal�lfal�k?

- Legal�bb h�rman. De lehet, hogy t�bben. Csak h�rmat l�ttam.

- Felismert�l valakit? Ak�rkit. – folytatta Dumbledore a kihallgat�snak is beill� k�rdez�sk�d�st.

- Nem. Senkinek nem l�ttam az arc�t.

- Mikor t�rt�nt?

- �jszaka.

- A k�zelj�v�ben?

- Nem tudom.

- Hol t�rt�nt?

- Fogalmam sincs – m�r k�nnyek folytak a szem�b�l. – Sajn�lom. Nem tudok t�bbet. K�rem, hagyjanak m�r.

- Arina, biztos vagy benne, hogy ez minden, amit l�tt�l?

- Igen.

- Rendben – s�hajtott csal�dottan Dumbledore. – Nem tudom, hogy tudunk-e ezzel kezdeni valamit is. Most menjetek �s fek�djetek le. Mi Perselusszal megbesz�lj�k, hogyan tov�bb.

Sz�t fogadtak �s n�m�n kimentek. A hangok egyre halkultak, v�g�l nem �rtett�k, hogy mir�l besz�lnek.

- Perselus, nem tudsz r�la, hogy tervezne valamit…

Harry felk�s�rte a szob�j�ba. Nem sz�vesen hagyta volna most mag�ra, �m Arina �szre sem vette, hogy ott van. G�piesen bement �s lefek�dt az �gy�ba. Hermione szerencs�re m�r m�lyen aludt. M�g mindig s�rt, s�t m�r r�zk�dott az elfojtott zokog�st�l. A p�rn�j�ba f�rta az arc�t �s �gy �rezte, menten sz�trobban a feje.

„Mi �rtelme van, hogy el�re l�thatok dolgokat? Mi�rt kellett ezt nekem is �t�lnem? Nem tudom, kik voltak, hogy hol voltak, hogy mi�rt mentek oda, mi�rt kell meghalniuk. Nem tudok semmit. Nem tudok nekik seg�teni. Nem tudom �ket megmenteni. �s Dumbledore sem. Nekik is csak bajt okoztam… olyan csal�dott volt… �jabb �rtatlanokat fognak meg�lni �s mi nem tehet�nk ez ellen semmit… mert mindig egy l�p�ssel el�tt�nk j�rnak. A hal�lfal�k. Az… az ap�m. Mi�rt teszi ezt? Mi�rt �l meg �rtatlanokat �s mi�rt akarna v�gezni velem is?”

Az �nmarcangol�s k�zben lassan �lomba szender�lt. Am�g Arina a v�delmet ny�jt� �lomvil�g �s a zord val�s�g hat�rmezsgy�j�n j�rt, addig az apj�hoz egyik h�s�ges k�vet�je k�rt bebocs�ttat�st.

- Mi h�rt hozt�l nekem, Perselus? – k�rdezte a rideg hang.

- �rdekes fejlem�nyekr�l kell besz�molnom, Nagyuram. A l�nyr�l van sz�…

- T�rt�nt valami az �jszaka? - k�rdezte Harryt reggel bel�pve a konyh�ba.

- Semmi – sz�lt a v�lasz.

Ez az egy sz� m�rhetetlen k�ts�gbees�ssel t�lt�tte el. Az este nem gyilkoltak… de fognak.

- Harry mindent elmes�lt - mondta Hermione. - Mi�rt nem �bresztett�l fel?

- �gyse tudt�l volna semmit se seg�teni – felelt a l�ny helyett Harry. - A legt�bb, amit tehett�nk, hogy sz�ltunk Dumbledore-nak. A baj csak az, hogy Piton is itt volt…

- Harry, Dumbledore megb�zik benne. Nem tudom mi�rt, de b�zik benne. �pp ez�rt nek�nk... nek�nk is ezt kell tenn�nk.

- Mi a baj Pitonnal? – �rtetlenkedett Arina.

- Hal�lfal�. Rajta van a jel is. � k�mked Tudjukki ut�n.

- Voldemort bizalm�ba f�rk�z�tt?

- Igen.

- De Voldemortnak hogyhogy nem t�nt fel, hogy...

- Piton Voldemortnak k�mkedik Dumbledore ut�n �s Dumbledore-nak Voldemort ut�n - mondta keser�en Harry.

- De tulajdonk�ppen kinek az oldal�n �ll?

- Azt csak maga Piton tudja. Mindenesetre �n nem b�zok meg benne egy cseppet sem �s nektek sem k�ne. – m�rgel�d�tt a fi�.

***

- Megyek megn�zem, h�tha van m�g egy kev�s sz�zszorsz�pgy�k�r a l�d�mban – mondta Hermione mik�zben kiment a szob�b�l. �pp egy gy�gy�t� f�zet elk�sz�t�s�n f�radoztak. Arina �s Harry egyed�l magukra maradtak, mivel Ront Mrs Weasley befogta, hogy seg�tsen neki a h�zimunk�ban. M�r egy h�t telt el az omin�zus este �ta. A l�ny egyre csak ker�lte Harryt, most azonban kettesben voltak. Az�ta el�sz�r.

- Arina, besz�ln�nk kell – sz�lt ellentmond�st nem t�r�en.

- Nem, Harry. Nek�nk nincs mir�l besz�ln�nk egym�ssal.

- �s az a cs�k? – l�pett egyre k�zelebb a l�nyhoz.

- Az nem volt cs�k.

- De az lett volna.

- Harry, mi nem lehet�nk egy�tt. �rtsd meg.

- Te meg azt �rtsd meg, hogy nem �rdekel, hogy Voldemort az ap�d.

- Most nem r�la van sz�. Illetve nem csak r�la. Ginny…

- Engem nem �rdekel Ginny sem! – ragadta meg Arina karjait. – Engem csak te �rdekelsz! – lehajolt a l�ny arc�hoz, hogy megcs�kolja. �s most j�het b�rmilyen l�tom�s, nem fogj�k megakad�lyozni.

- HARRY!!! – az ajt�ban Weasley�k egy szem le�nya �llt �s tajt�kzott a d�ht�l.

- Ginny…

- Te rohadt szuka! – indult meg Arina fel�. – �n tudtam. Tudtam m�r az elej�t�l fogva, hogy Harryre utazol! De abb�l nem eszel! – el�r�ntotta a p�lc�j�t �s r�fogta. – � az eny�m!

- Ginny azonnal tedd azt el – sz�lt Harry �s Arina el� l�pett. – Meg�r�lt�l?

- Itt nem �n vagyok az �r�lt. Egyed�l �n l�tom, mit is akar ez a kurva val�j�ban. Mi �t�tt bel�d, Harry? Eddig ha Malfoy csak ferd�n n�zett, m�r azt hitted, hogy Voldemort utas�t�sait k�veti. Erre tess�k! Itt van az orrod el�tt �s te nem veszed �szre! Csak j�tszik veled, h�t nem l�tod?! T�nkre fog tenni, ki fog j�tszani az apj�nak! Meg fognak �lni t�ged!

- Ginny �ll�tsd le magad – k�rlelte a fi�.

- Nem! Nem hagyom, hogy elvegyen t�lem! �n szeretlek Harry! �n igaz�n szeretlek t�ged. �s azt mondtad, hogy te is szeretsz engem. Erre itt tal�llak ennek a loty�nak a karjaiban!

- Ginny! Hagyd abba!

- NEM! �llj f�lre az �tb�l, egyszer �s mindenkorra elint�zem a dolgot!

- Ebb�l el�g! – Harry kicsavarta a l�ny kez�b�l a p�lc�t, aki s�rva fakadt a durva mozdulatok miatt.

- Harry ez f�j!

- Gyere, besz�ln�nk kell! – azzal kivonszolta a szob�b�l. Arina megk�v�lten �llt a szoba k�zep�n. Harry�k val�sz�n�leg a szomsz�dos szob�ba mentek, mert minden sz�t krist�lytiszt�n �rtett.

- Ginny, mi a j� isten �t�tt bel�d? Mi�rt kellett �gy r�t�madnod?

- Harry, � Tudjukki l�nya! Nem b�zhatunk meg benne.

- �n megb�zok benne.

- Mordon is megmondta: a v�r nem v�lik v�zz�. Harry, ennek a v�r�ben van a gonoszs�g. Csak id� k�rd�se, mikor t�rik a felsz�nre.

- Ne mondj ilyeneket!

- Pedig ez az igazs�g. Jobb, ha t�vol tartod magad t�le. Teljesen be fog h�l�zni t�ged �s ezt Tudjukki ellened fel is fogja haszn�lni!

Arina mindent hallott. Ginny minden egyes szava egy-egy t�rd�f�s volt a sz�v�be. Mindenki ezt fogja gondolni r�la… A Roxfortban nem tudhatj�k meg, hogy ki az apja. Nem, nem �s nem. Az lesz a legjobb, ha Harryt�l is t�vol tartja mag�t. �k nem lehetnek egy�tt. Ez egy hal�lra k�rhoztatott kapcsolat.

- Mindent hallott�l, igaz? – k�rdezte a visszat�r� Harry a s�r� l�nyra n�zve.

- Minden egyes sz�t.

- Arina, �n…

- Ne mondj semmit. Ginnynek igaza van. A legjobb lesz, ha t�vol tartod magad t�lem.

- De…

- Nincs semmi de, Harry. Ne vesz�tsd el �t. Az a l�ny f�lt t�ged. A mi kapcsolatunk rem�nytelen, a ti�tek azonban nem. Ne rontsd el.

***

Hossz� hetek teltek el, a ny�r lassan v�get �rt. Arina hihetetlen sebess�ggel fejl�d�tt, m�r senki sem mondta volna meg r�la, hogy nem sz�let�s�t�l fogva �l a var�zsl�k vil�g�ban. Komplett, minden ig�nyt kiel�g�t� b�jitalos k�szletre tett szert, mivel Hermione megengedte neki, hogy f�lretegyen az elk�sz�tett b�jitalokb�l p�r fiol�t. �gy legal�bb nem veszett k�rba a f�radoz�suk.

H�t, igen. Ginny minden eddigi viselked�s�t fel�lm�lta. Egy percre sem hagyta mag�ra Harryt. Arina �s a fi� az�ta nem is besz�lgettek egym�ssal. Esetleg csak annyit, hogy a patr�nusb�b�j milyen p�lcamozdulatot ig�nyel. Mindketten n�m�n szenvedtek egym�s mellett, egym�s n�lk�l. Arin�nak nagyon hi�nyzott Harry, noha az eg�sz nyarat egy�tt t�lt�tt�k. M�gis k�l�n. Ginny minden alkalmat megragadott, hogy a l�nyt eml�keztesse, hogy � �s Harry egy p�r. V�gs�soron m�g �r�lt is neki, hogy Ginny ennyire gondosan t�vol tartja Harryt�l. Mindenkinek �gy lesz a legjobb.

Egy nap Arina megkapta �lete els� bagolypost�s level�t. A lev�l t�m�r, �m ann�l �rdekesebb volt. A fekete bor�t�k csak egy pici aranykulcsot rejtett valamint egy c�dul�t, amin ez �llt: 911.

- Ez mi lehet? – tudakolta a l�ny.

- Ez egy sz�f kulcsa a Gringottsban.

- Az mit jelent?

- Azt, hogy valaki azt akarja, hogy n�zd meg, mi van ott – elm�lkedett fennhangon Hermione

- Csapda? – k�rdezte f�lve.

- Nem tudom.

***

- Megj�ttek a levelek a Roxfortb�l – sz�lt egyik reggel Mrs Weasley.

- Anya, nem lehetne, hogy mi is elmenj�nk az Abszol �tra? Eg�sz ny�ron ki sem mozdultunk innen.

- H�t, nem is tudom… Meg kell k�rdeznem Dumbledore-t. Az igaz, hogy mostan�ban nem t�madtak meg senkit a hal�lfal�k, de…

- Ak�r vel�nk j�hetne n�h�ny rendtag is – pr�b�lkozott Harry. – K�rem, Mrs Weasley…

- Megteszem, ami t�lem telik.

***

- Igen! Arina m�r alig v�rom, hogy megmutassuk neked Fred �s George boltj�t! – mondta Ron, mik�zben k�sz�l�dtek az �tra.

- Kedves volt Dumbledore-t�l, hogy elengedett minket.

- Hermione �gy besz�lsz, mintha foglyok lett�nk volna.

- �n csak azt akartam mondani, hogy kedves volt t�le, hogy mintegy jutalom gyan�nt a sok tanul�s ut�n v�gre laz�thatunk egy kicsit. M�r alig v�rom, hogy milyen �j k�nyvek jelentek meg a Czikornyai �s Patz�ban.

- Jaj, te jav�thatatlan vagy – nevetett Arina.

Hermione, Ron, Arina, Harry (term�szetesen Ginnyvel), Mr �s Mrs Weasley Lupinnal, Tonksszal �s Mordonnal kieg�sz�lve indultak az Abszol �tra.

A l�ny teljesen le volt ny�g�zve. A sok kis apr� boltocska, a csalogat� kirakatok… B�r alig l�zengett p�r ember a ny�lt utc�n.

El�sz�r a Gringottsba vezetett az �tjuk. Mindenki legnagyobb meglepet�s�re a 911-es sz�f egy�ltal�n nem csapd�t rejtett, s�t. Halmokban �lltak benne a galleonok. Az a valaki, aki a sz�f kulcs�t k�ldte azt akarta, hogy Arin�nak meg legyen mindene.

Az �g adta lehet�s�get kihaszn�lva a l�ny mindent megvehetett, amit csak szeretett volna. Rengeteg k�nyvet, tal�rt �s �pp frissen beszerzett b�jital-alapanyagaival l�pett ki az utc�ra.

- Mindenki v�gzett? Akkor tal�n indulhatunk is…

- Ne olyan gyorsan, Arthur – sz�lt egy hang a h�tuk m�g�l. Mindannyian megfordultak �s a v�r megfagyott az ereikben. Egy csoport hal�lfal� �llt vel�k szemben a ny�lt utc�n, f�nyes nappal.

- Gyerekek, azonnal t�njetek el innen! – sz�lt riadtan Mr Weasley.

- Innen senki nem megy sehov�. Egy gyan�s mozdulat �s mindenkinek v�ge.

El�g bizarr volt a k�p. A tucatnyi hal�lfal� kivont p�lc�kkal, Arin��k kez�ben csomagok �s k�nyvek.
Mordon azonban kor�t meghazudtol� sebess�ggel r�ntotta el� a p�lc�j�t.

- STUPOR! – ki�ltotta �s k�t hal�lfal�t m�r �rtalmatlann� is tett. A t�bbiek sem t�tlenkedtek, csomagjaikat a f�ldre dobva p�lc�t r�ntottak �s a k�vetkez� pillanatban m�r z�poroztak a k�l�nf�le �tkok a leveg�ben.

- OBSTRUCTO!– az �tok telibe tal�lta Ront. Nekirep�lt az egyik bolt fal�nak �s �jultan rogyott �ssze.

- PROTEGO! – Arina megmenek�lt egy �tokt�l, Harry el��llt, test�vel v�delmezve a l�nyt.

- Harry, menek�lj innen!

- Nem hagylak itt titeket. Nem hagylak itt t�ged.

- EVERTE STATIC!

- PETRIFICUS TOTALUS!

- CAPITULATUS!

- LOCOMOTOR MORTIS!

Az els� roham v�g�re a t�mad�k k�zel fele eszm�letlen �llapotba ker�lt.

- El�g a j�tszadoz�sb�l – sz�lt t�relmetlen�l az egyik csukly�s alak. – Crucio!

Szeg�ny Ginny eg�sz teste r�zk�dott az elviselhetetlen k�nt�l.

- Hagyj�k �t b�k�n! – ki�ltott Harry.

- Nocsak, nocsak kit l�tnak szemeim… Harry Potter. Sz�vess�get tett�l nek�nk azzal, hogy idedugtad a k�ped – azzal Harryre fogta a p�lc�j�t. A t�bbiek sarokba voltak szorulva. Mordon �s Lupin minden erej�ket �sszeszedve k�zd�ttek n�gy ellen, akik a Weasley h�zasp�rt m�r t�mad�sk�ptelenn� tett�k.

- Most nincs itt senki, aki megv�dene Potter.

- CAPITULATUS!– ki�ltotta Hermione, de nem volt el�g gyors. Mik�zben ezt mondta telibe tal�lta �t is egy hirtelen felt�n� �tok.

- Most meghalsz Potter. A Nagy�r rettent�en el�gedett lesz.

- Ne Harry! – ki�ltotta Arina �s f�lrel�kte a fi�t mik�zben a hal�lfal� kimondta a hal�los �tkot:

- AVADA KEDAVRA!